Öt évvel ezelőtt még ott volt egy reklámtábla az út mentén, amely úgy köszöntötte az átutazót, hogy „Üdvözöljük a tiszta vizek földjén”. Valahol Szépvíz és a Gyimesi-hágó között, ahol a fenyvesekben kanyargó országút szélén több pihenőhely is van, és ahol a járművek félreállhatnak, vezetőik pedig lazíthatnak.

Nem újdonság, hogy valamiért ez a tevékenység egyenlő a környezetszennyezéssel, szemeteléssel, és hogy a legtöbb eldobott hulladék a kihelyezett szemétgyűjtő kosarak környékén látható. De a közeli kis patakhoz, ahol az egykori tábla által jelzett tiszta víznek is lennie kellene, egyre nehezebb hozzáférni. Kidobott gumiabroncsokon, zacskós hulladékon, megunt, elhasznált ruhákon kellett átvergődni ahhoz, hogy a vízben más tönkrement, sérült, kamion lökhárítót is találjunk. Bementünk az erdőbe, a hegyre vezető út két kanyarja között nem a gombák virítanak, hanem minden második lépéssel a szemetet, műanyag zacskókat, papírokat kellett kerülgetni. Mintha javában tartana valamilyen átalakulás, mert ott még a gombák sem nőnek.

Nyilván, az egykori, a természeti környezetet, adottságokat is népszerűsítő tábla nem azért tűnt el a patak és az út mellől, mert a környezet már teljesen alkalmatlanná vált erre a megtisztelő megnevezésre, hanem valamilyen sokkal egyszerűbb, megmagyarázható indokkal. De a hiánya azt is jelenti, hogy mondanivalója már nem fedi a valóságot, a tiszta vizek földje nem itt van, és ha volt is, csupán emlékeinkben él. És tényleg értelmetlen lenne ismét kitenni azt a táblát. Vagy ha igen, akkor ki kell vinni a hegygerincekre, a havasokba de csak oda, ahová az autók – és velük együtt a tiszta vizek földjének lakói – és az ezen a földön átutazók nagyon nehezen, ritkán vagy egyáltalán nem jutnak el.