Az embertelen körülmények közt élő Román István helyzetét Molnár László ismertette velünk, aki jó ideje szinte naponta látogatja őt, élelmet és más fontos kellékeket visz neki – minket is ő kísér el hozzá. Az esős, sáros időben autóval is nehezen tudunk kimenni azon a domboldalon, amin a legyengült férfinak gyalog kellene fel-le közlekednie, ha bírna. Már vár minket: a Tábor-negyed elhagyatott részén található épület kerítésén kukucskál át kíváncsian. Miközben a nagyobbik épületrésztől távolodva a kisebb, kamraszerű helyiség felé vezet, elmondja: hat éve lakik a kis zugban. Nehezen csoszog a sáros udvaron: szénatörmelék és régen feltehetően jó szolgálatot tett, mára azonban elhasznált szerszámok, kellékek sejlenek fel a félhomályban. Mielőtt belépnénk az ajtón, elnézést kér a rendetlenségért. Nagyon nehezen mozog – ekképp indokolja azt, hogy nem tudja otthonossá tenni az egyébként sem lakásnak épült helyiséget.

Néhány lépcsőfok és egy, a megforduláshoz is szűkös, koszos előterecske vezet a jobb szó híján szobának nevezett épületrészbe: leírhatatlan alakú, porlepte fekvőhely, illetve régi, apró, mindenféle kacattal megrakott szekrényke alkotja a berendezést, az összképet műanyag ládák és számtalan pókháló egészíti ki. A kamrába Román István két cicát is befogadott – egyikük, Hófehérke a bácsi mögött ül, s amíg beszélgetünk, gazdájára vigyázva pásztáz minket.

Garzonból fészerbe

A hatvankét éves, nőtlen, betegnyugdíjas férfinak saját garzonlakása volt, s mert nem bírta fizetni a költségeket, hat éve elcserélte arra az ingatlanra, amelynek mára jóformán csak a fészere az övé, ugyanis annak jobbik részét később pénzszűke miatt eladta. Mielőtt lebetegedett, faipari munkásként dolgozott, azonban betegsége miatt mára lábait és kezeit is nehezen tudja mozgatni. Elfúló hangon mesél arról az időről, amikor nehéz gerendákat pakolt, miközben most két lábon is csak igen rövid ideig bír állni. Egészségproblémái miatt egy éve betegnyugdíjat kap, azóta, mondhatni, nagyobbacska jövedelme van. A normál nyugdíjazásig még lett volna néhány esztendő, de a Jóisten nem így akarta – mondta el, hozzátéve, volt főnöke segített neki elintézni, hogy életjáradékot kapjon.

„A szomszédok jóindulatára vagyok utalva” – fakad ki, hozzátéve, nemcsak a boltba nem tud kijárni, hanem már azt a kis épületrészt is nehezen tudja rendben tartani, amely élőhelyét képezi. Korábban kerékpárral közlekedett, később taxival ment ki néha, most azonban jobbára azon gondolkodik, hogy kerekes széket kellene igényelnie valahonnan. Fahulladékkal fűt be a kis kályhába – azt a fűtőanyagot legalább nem kell felvágni. Családja részéről nem számít segítségre: egyetlen nővérével már régebben megszakították a kapcsolatot, s bár ő tud róla, hogy hol él István bácsi, jó ideje nem érintkeznek egymással. A betegnyugdíjas tavaly karácsonykor a hajléktalanszállón is töltött néhány napot, hogy egy orvosi beavatkozás után ne a fűtetlen fészerbe térjen haza, az azonban csak ideiglenes megoldás lehetett volna, ott ugyanis három hónapnál tovább nem maradhatott volna.

Leghőbb vágya egy szociális lakás lenne. Egy olyan lakás, ahova nem meredek domboldalon vagy számtalan lépcsőn jut el: úgy érzi, tökéletesen elégedett lenne egy kicsinyke, négyszer négy méter alapterületű, de tiszta helyiséggel is, még az sem számítana, ha mellékhelyiség nélküli lenne – mondta el, hozzáfűzve, betegnyugdíjából a bért is tudná fizetni, főként hogy az öregségi nyugdíj összegével az életjáradéka nőni fog. Törekvéseit egyesek leszólták, mondván, ami még hátravan az életből, eltelik valahogy – István bácsi azonban úgy érzi, nem mindegy, hogyan tengeti életét, hiszen minden perc értékes.

Hogyan juthatunk szociális lakáshoz?

A szociális bérlakás igényléséhez először is írott kérést kell benyújtani a városgazdálkodási osztályon, ebben a kérésben a lehető legtöbb, az igénylő egészségi állapotára, jövedelmére, lakhatási körülményeire vonatkozó adatnak szerepelnie kell, de szükség van az illető személyes irataira, illetve azok másolatára is – tájékoztatott Thamó Enikő, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa. A kérés leadását követően a polgármesteri hivatal illetékesei felmérik az igénylő életkörülményeit, s az is beleszámít az értékelésbe, melynek alapján összeállítják a sürgősségi listát. A folyamat több hónapos – mondta el. Bakó Katalin, a városgazdálkodási osztály munkatársa hozzáfűzte, a komplex kritériumrendszer alapján összeállított sürgősségi listát legutóbb tavaly februárban hagyták jóvá, ennek alapján osztották el a város tulajdonában lévő üres lakásokat. Akkor 232 igénylést hagytak jóvá, tizenötöt elutasítottak.

Rokkantnyugdíjas tanítónő kér segítséget

Nemsokára el kell hagynia lakását, csekély jövedelméből pedig nem tarthat fent másikat egy ötvenhat éves, rokkantnyugdíjas volt pedagógus, ezért szerkesztőségünkön keresztül üzenne olvasóinknak: várja olyan személy jelentkezését, aki hajlékot tudna biztosítani számára, cserébe vállalná idős felügyeletét, a lakás rendben tartását, de nem okozna gondot neki a kisebb felületen való kertészkedés, illetve a könnyebb ház körüli munka sem. Munkaadó hiányában várja olyan kisnyugdíjas jelentkezését, akivel ketten osztozhatnának egy lakás fenntartási költségein. További információk a 0746–549 310-es telefonszámon kérhetők, a volt pedagógus minden segítséget köszönettel fogad.