Az elmúlt években jelentős összegeket tett ki a nyugdíjalap hiánya, ez azt jelenti, hogy a munkavállalók járulékbefizetései nem fedezik a nyugdíjakat, a különbséget pedig az államnak kell biztosítania. 2017-ben például az állami nyugdíjalap deficitje a román össztermék (GDP) 3,5 százaléka fölé ugrott, meghaladva a háromszázalékos költségvetési hiánycélt. Ennek következtében

A helyzet pedig tovább fog romlani, hiszen a szakértők szerint körülbelül egy évtized múlva kezd nyugdíjba vonulni a „dekrétumgyerekeknek” nevezett korosztály nemzedéke, és ennek nyomán közel kétmillió fővel gyarapodik a nyugdíjasok tábora.

Az is egyértelmű, hogy mivel az átlagéletkor nő, a születések száma pedig folyamatosan csökken (tavaly született a legkevesebb gyermek az elmúlt ötven évben Romániában), jelentősen kevesebb járulékot fizető, aktív munkavállaló lesz, mint ahány nyugdíjast el kell tartani. Ez egyébként nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte problémát okoz, a különböző kormányok pedig eltérő módon próbálnak megoldást találni. Romániában az adóügyi módosításokról szóló, tavaly év végén elfogadott 114-es számú sürgősségi kormányrendelet is erre tett kísérletet, hiszen a jogszabály egyebek közt a magánnyugdíj-alapokkal kapcsolatos szabályozáson is módosított.

A változás megértéséhez azonban szükség van a korábbi gyakorlat ismeretére, a legfontosabb tudnivalókról Szász Lenkével, az egyik országos magánnyugdíjpénztár munkatársával beszélgettünk. Mint a szakember elmondta, az országban 2008 óta működik hárompillérű nyugdíjrendszer, sokan azonban – főként a fiatalok – mai napig nincsenek tisztában azzal, mit is jelent ez a gyakorlatban.

Ezzel a lehetőséggel azonban nem érdemes élni a szakember szerint, hiszen a hozzájárulást a bruttó fizetés azon részéből vonják le, amit így is, úgy is elvesznek, tehát ha le is mond valaki a második pillérről, azzal nem kap magasabb összeget kézhez a havi fizetéséből. Sőt azt a lehetőséget is elveszíti, hogy havonta gyarapodjon a magánnyugdíj-alapjában összegyűlt összeg, amely idős korában nagy segítséget jelenthet. Azok az alkalmazottak, akik nem tudják, melyik magánnyugdíjpénztárhoz tartoznak vagy mennyi pénzt halmoztak fel az évek során, felvilágosítást kérhetnek ezzel kapcsolatosan ezen az internetes oldalon.

Szász Lenke szerint azonban nem is ez jelenti a legnagyobb problémát, hiszen azokat, akik már rendelkeznek magánnyugdíjalappal, nagy valószínűséggel nem fogják tudni meggyőzni arról, hogy lemondjanak róla, de jön az új nemzedék. Eddig ugyanis a rendszer úgy működött, hogy a pályakezdőknek az alkalmazásuktól számított első három hónapban választaniuk kellett egy magánnyugdíjpénztárt, amely a kötelező magánnyugdíjukat kezeli. Ha ezt elmulasztották, véletlenszerűen besorolták őket valamelyik szolgáltatóhoz, ez pedig az esetek túlnyomó többségében így is történt, mivel sokan nem is tudtak a lehetőségről.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben a frissen végzettek nem kapnak megfelelő tájékoztatást és nem választanak, nem lesz magánnyugdíjalapjuk sem.

„A legfontosabb az, hogy a munkavállalók ne mondjanak le a második pillérről. Ehhez a gyakorlatban semmit nem kell tenni, hiszen aki nem nyújt be kérést a változás elindításához, továbbra is rendelkezni fog magánnyugdíjalappal. A pályakezdők esetében pedig komolyan oda kell figyelni a tudatosításra, hiszen muszáj magánnyugdíjpénztárt választaniuk ahhoz, hogy nekik is kötelező magánnyugdíjuk legyen. Azt kell megérteni, hogy ezt a bizonyos hozzájárulást mindenképp levonják a havi fizetésből, de nem mindegy, hogy a teljes összeg az államkasszába kerül, vagy legalább 3,75 százaléka megmarad az illetőnek” – hangsúlyozta a szakember.

Ehelyett a mai munkavállalónak meg kell tanulnia gondoskodni saját magáról, és már fiatalon alternatívákat kell keresnie idős korára. Emlékeztetett: az állami nyugdíjalapok egész Európában a felosztó-kirovó rendszer elvére épültek (az aktív dolgozók járulékaiból finanszírozzák a nyugdíjas korú lakosság nyugdíját), és ez valóban nagyon jól működött az ipari forradalom idején, amikor az átlagéletkor 50 év volt, a nyugdíjasok száma pedig olyan alacsony, hogy nyugodtan fedezte a nyugdíjalap. Aztán ahogy az átlagéletkor nőtt, a születések száma pedig csökkent, ez a rendszer életképtelenné vált.

„A nyugati államok is hasonló gondokkal küzdenek. Egyesek abban látták a megoldást, hogy vendégmunkásokat szerződtettek és nagy számban fogadtak be bevándorlókat, hogy legyen, aki a nyugdíjalaphoz hozzájáruljon. Máshol megszüntették a második pillért, mint például Magyarországon. Így tehát várható, hogy Romániában is valamilyen hasonló lépést tesznek, hiszen a jelenlegi rendszer, bármilyen jól is adminisztrálja a kormány, nem tud egy tisztességes, nyugodt időskort biztosítani a jövő nyugdíjasainak” – zárta.