Régi korok szép emléke: a szilágysági pezsgő

Hiú ábrándnak bizonyult a kilencvenes évek reménye, hogy az egykori borászati nagyvállalat túlélheti a rendszerváltás utáni bizonytalan esztendőket. Románia második legnagyobb pezsgőgyára tíz év alatt teljesen leépült. Egy nagybányai cégnek 2004-ben eladott pezsgőgyár agóniája a privatizációval nem ért véget: az új tulajdonos a hatalmas készletek miatt vásárolta meg a gyárat, de a termelésbe nem fektetett pénzt. Miután a 3,5 kilométernyi pincelabirintusból tárolt több százezer palack vevőre talált, csődeljárást indítottak a pezsgőt legalább tíz év óta már nem termelő cég ellen.

A tavaly újra eladásra kínált, immár romos állapotban levő üzemet egy szilágysági székhelyű cég, az Universal Euro Build Kft. vásárolta meg egymillió euróért. Az új tulajdonos a pezsgőgyártás újraindítása mellett turisztikai terveket is szövöget: a Szilágysomlyóra látogatóknak megmutatnák a pincelabirintus egy részét, és lenne pezsgőkóstolás is. A gyár környékén azonban egyelőre egyetlen dolog látszik: a bejáratnál az új cég is az évtizedekkel ezelőtt palackozott pezsgő maradékát árulja, ugyanis több tízezer palack vár még eladásra a hajdani „aranykorból”.

Lesz-e újra szilágysomlyói pezsgőgyártás? Egy alkalmazott szerint mindez legalább egymillió eurós beruházás kérdése: a pincelabirintusban és a romos épületekben hátramaradt gépsorok már csak ócskavasba valók. A legnagyobb gond mégis az, hogy hiányoznak a nyersanyagforrások. A kommunizmus éveiben tucatnyi szilágysági termelőszövetkezet és állami mezőgazdasági vállalat szállította a szőlőt Szilágysomlyóra, ma viszont csak távolabbi borvidékekről lehetne beszerezni a pezsgőgyártáshoz szükséges szőlőmennyiséget.

A teljes riport az Erdélyi Napló május 15-én megjelenő lapszámában olvasható.