Két fiatal lány vagy fiú viszont osztozhat egy szobán, amíg be nem töltik a 18. életévüket. A tizenkét évnél fiatalabbak nemtől függetlenül osztozhatnak egy szobán. Magyarán egy négytagú családnak, amelyben a gyerekek ellenkező neműek, kezdetben két szobára van szüksége, miután azonban a gyerekek elmúlnak 12 évesek, már háromra, 18 éves koruk után pedig négyre (feltéve, hogy senki sem hagyja el a szülői házat). Ha az említett feltételek nem teljesülnek, zsúfolt lakásról beszélünk, ezekből pedig nincs hiány Romániában.

Második helyen Lettország található 43,3 százalékkal, harmadik pedig Bulgária 41,6 százalékkal. A lista ellentétes oldalának első helyén Ciprus szerepel, ahol a lakosság mindössze 2,5 százaléka él túl zsúfolt lakásban, majd Írország (2,7%) és Málta (3,4%) következnek a sorban. Romániában egyébként lassan, de biztosan javul a helyzet: 2010-ben még a lakosság 52 százalékának otthona volt túlzsúfolt, azóta pedig évről évre kevéssel csökkent az arány.

Mit tehetünk?

A zsúfolt lakásoknak számos kedvezőtlen hatása lehet a háztartás lakóinak mindennapjaira, ezek pedig még fokozottabbá váltak a jelenlegi járványhelyzetben.

Szalay Zsuzsanna pszichológus elmondása szerint ez egy rendkívül megpróbáló időszak azok életében, akiknek kevés tér áll rendelkezésükre. A fő probléma az, hogy

Ha ez nem megvalósítható, az sok feszültséget, frusztrációt és ebből fakadóan konfliktusokat eredményezhet” – mutatott rá a szakember. Hozzátette: ennek elkerülése érdekében érdemes bizonyos szabályokat lefektetni, és megfogalmazni az igényeket a háztartásban élők irányába. „Fontos továbbá, hogy ezt ne vádaskodóan, bántóan, másokat hibáztatva tegyük, hanem próbáljuk azt kifejezni, miért van nekünk szükségünk erre.

– sorolta a példákat a pszichológus. A másik kényes kérdés az otthoni munka, ami szintén nagyon nehéz, főként ha kisebb gyerekek élnek a háztartásban. A harmadik szempont pedig, ami tovább fokozhatja a feszültséget egy szűk lakásban, az a fertőzésveszély.

„Jó, ha elfogadjuk, hogy noha sok mindent tehetünk a biztonságunk érdekében, teljesen nem tudjuk elkerülni a veszélyt. Akármennyit mossuk a földet, áztatjuk klóros vízbe a lábtörlőket, illetve maszkot és kesztyűt viselünk, úgysem tudjuk irányítani a történéseket. Arra kell figyelni, hogy amit tudunk, tegyünk meg, de ne essünk túlzásokba, mert ha a gyerek azt látja, hogy a szülő pánikba esik, rá is átragad” – zárta Szalay Zsuzsanna.