Kimerülés, feszültség és aggodalom – helyszíni riport Beregszászról

Háromnegyed órás dokumentum-ellenőrzést követően megnyitják a fegyveresek az Európai Unión kívülre vezető kaput, a feszültség pedig mindenkiben úrrá lesz már az átkelés alatt.

Vissza az időben

A kárpátaljai Beregszász, Csíkszereda testvérvárosa felé kihalt utcákon és falvakon keresztül vezet az út, kevés a mozgás, annál több viszont a Volga, a Zsiguli és a romos épület – mintha időutazáson lennénk. A testvérváros határában vártak már minket a testvérvárosi képviselők, és közösen haladtunk át a településen a városháza egyik lerakópontjáig. Nem vártunk a helyiek segítségére, gyorsan nekilátott a szeredai városházi küldöttség, és fél óra alatt lepakolta a többek között áramfejlesztőkből, víztartályokból, biztosítéktáblákból és tűzoltótömlőkből álló rakományt. Az épületben egyébként még tartós élelmiszereket tárolnak, a minap több doboznyi káposztát hozott valaki.

– közölte egy helyi férfi helyretéve bennünk azt a meggyőződést, hogy a város központjában valójában nem egy valutaváltónál álltak tömött sorokban a férfiak. Hozzátette, tudomása szerint Kijevben, a fővárosban 18 ezer gépfegyvert osztottak már ki két tár munícióval, csupán a személyi igazolvány felmutatásával. Elhangzott egy személyes történet is:

Miközben kivártuk a sorunkat a polgármesterrel való egyeztetésre, egy beregszászi férfi úgy nyilatkozott lapunknak, szinte senkit nem ismer az utcán.

– mesélte.

– adott hangot aggodalmának egy férfi, aki jelenleg temetkezési vállalkozásnál dolgozik, de kisbuszával mindenféle fuvart elvállal, csak legyen munkája. Közvetlen szomszédai közül már öt család is bepakolt az autójába és Magyarországra ment. Ugyanakkor méltatta, hogy az anyaországiak és az erdélyiek részéről is nagy az összefogás a menekültek segítése kapcsán. A férfi számol azzal, hogy mennie kell neki is sorozásra, ha súlyosbodik a helyzet, hiszen 58 éves, így még épp hadra fogható.

Elfoglalt polgármester

A polgármesteri hivatalban mindössze pár perces találkozóra jutott idő Babják Zoltán városvezetővel. „Köszönöm, hogy ilyen nagy távolságból is támogattok bennünket a nehéz időkben” – közölte.

Megjegyezte, száz közintézmény villanyáram-ellátását kell biztosítania vészhelyzet esetén. Szerinte akkor lesz igazán nagy gond, ha a térség negyvenezres közösségének a boltok áruellátása nem lesz biztosított.

A küldöttség két beregszászi ismerősével is találkoztunk az utcán. „Az invázió második napjától tele van ukránnal a városunk mellett Munkács és Ungvár is. Működik szinte minden egység a városban, ellenben alkoholvásárlási tilalom van érvényben az országban” – tudatta a férfi, aki bízik abban, hogy tervezőként az ország újjáépítésénél újból nagy igény lesz a munkájára. A másik, középkorú férfi elmondta, tud már olyan segélyszállítmányról, ami megfelelő papírozás hiányában egyelőre a határ túloldalán rekedt. „A mi falukból a fiatalok mind elmentek már, a középkorúak nagy része szintén. A besorozási kötelezettség híre sokakat erre sarkalt, alig maradtunk páran a településen. Újabban pedig hiába van valakinek kettős állampolgársága, magyarországi lakcím nélkül visszafordítanak a határtól” – ismertette.

– közölte.

Megjegyezte, büszke a városházi csapatra, hogy első szóra mindenki önként vállalta az utazást. „Mind láttuk, hogy ha a háborúnak vége is lesz valamikor, a kihatásai nagyon hosszú ideig el fognak tartani. Az ottani magyarság szempontjából pedig aggasztó, hogy egyre több ukrán érkezik a térségbe. Ennek a hatásai sem másodlagosak. A mindenkori összmagyarság szempontjából nagy kihívásnak látom az egész helyzetet, még úgy is, hogy ők nem érintettek egyelőre a háborúban” – értékelt az elöljáró. Összegzésként érdemes megjegyezni, hogy a határátlépést követően szinte mindenki azt közölte itthoni hozzátartozóival, hogy életében talán soha nem örült még ennyire, amikor Románia területére beléphetett.