Az utolsó hajóépítők Alexandriában

A hajóépítés mestersége Egyiptomban egyidős a piramisokkal. Alexandriában egész családok megélhetését biztosítják az általuk épített fahajók, nemzedékek óta. Az arab tavasz után beköszöntött gazdasági válság miatt azonban egyre többen kényszerülnek arra, hogy elhagyják a mesterséget. Jászberényi Sándor helyszíni riportja a Székelyhonnak.

Jászberényi Sándor

2018. december 18., 13:362018. december 18., 13:36

2018. december 18., 14:062018. december 18., 14:06

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

A hajóépítés mestersége Egyiptomban egyidős a piramisokkal. Alexandriában egész családok megélhetését biztosítják az általuk épített fahajók, nemzedékek óta. Az arab tavasz után beköszöntött gazdasági válság miatt azonban egyre többen kényszerülnek arra, hogy elhagyják a mesterséget. Jászberényi Sándor helyszíni riportja a Székelyhonnak.

Jászberényi Sándor

2018. december 18., 13:362018. december 18., 13:36

2018. december 18., 14:062018. december 18., 14:06

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

A Union Hotel ablaka a Földközi-tengerre néz. Előtte terül el az alexandriai kornis ál bahr, magyarul a tengerparti út. Ez egy kétsávos, nagy forgalmú autóút. Olyan, mint egy ütőér, végig megy a városon. Mindig tele van.  A hoteltől jobbra található a Saad Zaghloul tér, a város főtere.  Itt áll a regényekből is ismert Cecil Hotel, de itt található a központi villamos-pályaudvar is, a Ramleh megálló.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Reggel hét óra van. Arra ébredek a hotelszobában, hogy rázkódnak az ablakok a keretben. Jó tíz perc telik el, mire felfogom, mi történik. A kornissal párhuzamos Talat Harb utcán elhalad az első villamos. Csenget is.

Az ablakból nézve a kornis is ébredezik: az iránybuszok dudálva várják a munkába igyekvőket, és a téren már felálltak a fúlos (főtt egyiptomi lóbab) kordék, amelyeket körbe vesznek a munkába igyekvő reggelizők.

Felöltözöm, és kimegyek a hotelből, amely az épület negyedik emeletén kap helyet. Pár évtizeddel ezelőtt még polgári nagylakás lehetett, ma a kispénzű turisták, átutazók törzshelye. A lift, ami a földszintre visz legalább százéves. Öntöttvas keretben rohad a szépen faragott mahagónifa. Sír az acélkábel, ahogyan leereszti a fülkét.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Az utcán megcsap a Földközi-tenger sós szaga.

Itt már hallani lehet, hogy a tenger nekiütközik az öbölbe kitett hullámtörőknek.

A Tugaréja (Kereskedelmi) kávéházba igyekszem, hogy ott reggelizzek, majd utána kimenjek a Qaitbay-erőd mellett működő hajóépítő családi vállalkozásokhoz.

A Tugaréja egyike Alexandria több száz korabeli kávéházainak, amely a mai napig üzemel.  „Trianon”, „Café de la Paix”, „La Poire” és még számtalan régi címer mutatja a hajdani metropolisz kávéházkultúráját a századfordulóról, ahogyan végig sétálok a kornison. 

Ellentétben azonban Budapesttel, ahol jelenleg a nagy múltú kávéházak üresen konganak, és elsősorban a turisták látogatják őket,

az alexandriai kávéházak teljes erejükben üzemelnek.

Csak a vendégek változtak meg az elmúlt ötven év során.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

A XX. század közepéig ugyanis Alexandria ugyanúgy volt egyiptomi (arab), hogy egyben görög, francia és angol nagyváros is volt. A diaszpórában élő görögök és franciák mellett jelentős zsidó kisebbsége is volt az országnak, mely rányomta a bélyegét a városra. Európai épületekbe botlik az ember, bármerre is jár.

Bár az ötvenes években államosítottak mindent és a városban élő külföldiek nagyobb része eltávozott, az intézmények maradtak.

A kávéházak sem zártak be, hanem idomultak az elsősorban egyiptomi vásárlókhoz.

A Tugaréja kávéház két háztömb alsó szintjén kap helyet. Hatalmas terekről beszélünk. Az elnevezés is csalóka: ha hivatalosan akarom megnevezni a kávéházat, a tenger felőli oldalát hívják Tugaréjának, a déli oldalát Otonéjának. Négyszáz ember gond nélkül elfér bennük. A falakon régi, embernagyságú tükrök láthatók, finom por lepi őket. A plafonra szerelve óriási ventilátorok keverik a levegőt.

A sarki kifőzdében megállok és vásárolok két szendvicset, majd belépek a kávéházba és leülök az egyik székre. Egy hatvan felé járó idősebb férfi a pincér, mezítláb lép az asztalomhoz, és szó nélkül letesz elém egy pohár csapvizet.

Ezért szeretek a Közel-Keleten élni. Ezekért az apró gesztusokért.

Az, hogy beülj egy vendéglátó egységbe és megedd az általad hozott reggelidet Európában elképzelhetetlen. A pincér egészen biztosan rád fog szólni, rosszabb esetben elkerget.

Alexandriában kérdés nélkül hoz egy pohár vizet, megvárja, hogy befejezd az evést, és utána veszi fel a rendelést. Pénzért dolgoznak persze ők is. Ha valaki azonban beül egy kávéházba, nyilván inni is akar egy kávét vagy teát. Akkor minek siettetni? Hadd egyen nyugodtan a vendég. Úgyis fogyasztani fog.

A kávéház tele van férfiakkal. Halászok, kikötői munkások költik el reggelijüket.

A levegő nehéz az olcsó cigaretták szagától. Kávét rendelek a pincértől.

Porceláncsészében és kis brokátalátéttel hozza ki a zaccos kávét. Jó kontrasztot ad a piszkos és meztelen lába, ahogyan leteszi elém.

Miután végzek a reggelivel, átvágok a kornison. Munkásokkal együtt préselődök be egy kisbuszba, ami a Qaitbay-erőd melletti halászhajó-kikötőhöz visz. Elindulunk. A mellettem ülő két férfi arról beszélget, hogy hová menjenek ki halászni, és hogy mennyire felment az ára a tengeri márnának.

A kisbusz egy mecset mellett áll meg, innen gyalog megyek. Az eltűnőben lévő egyiptomi hajóiparról akarok írni, arról, amely egykor a legnagyobb volt a Földközi-tengeren.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

A hajóépítők tenger melletti placcaira kis sikátorokból lehet bejutni. Nehéz eltéveszteni őket.

Ahol még tart a munka, ott mindenhol bárkák csontvázait vagy javításra váró roncsokat lehet látni.

Egy kis műhelyben egy hatvanas, ősz férfi ül. Rám mosolyog.

„Kishajót akar venni?” – kérdezi, szomorúan mosolyog, és a kezembe nyom egy kézzel faragott vitorlás hajót.

„A hajókészítésről akarok írni.”

„Minek? Sorra zárnak be a műhelyek.”

„Meg akarom fotózni a munkát, mielőtt végleg eltűnik ez a mesterség.”

„Igyunk egy teát.”

Hátramegy a műhely hátsó részébe. Látom, hogy egy megfeketedett teafőzőn felteszi a vizet, majd kis üvegpoharakba tölti és visszajön. Cigarettával kínál. Erős egyiptomi „Kilopatrát” szívunk, égeti a torkomat a füst.

„Tudja, egész életemben hajókat építettem. Az apám is ezzel foglalkozott, a nagyapám is. És nagy valószínűséggel a nagyapám apja is.

Idézet
A csónakoktól, a halászbárkákon át mindenféle hajót építettem és javítottam is. Most kishajókat készítek a turistáknak, annyira nincs munka. Azt is végig kellett néznem, hogy az általam kitanított emberek sorra zárják be a műhelyeiket.”

Miközben isszuk a füstös, piros teát, azt is elmondja, hogy néhány évtizeddel ezelőtt vagy száz családi műhely foglalkozott hajóépítéssel Alexandriában, mostanra jó, ha egy tucat van még. A hanyatlásnak több oka is van, a két legfontosabb azonban közvetlenül az arab tavaszhoz köthető.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Az egyiptomi font inflálódásával iszonyatosan megugrott a fa ára, amiből a hajók készülnek.

Egyiptomban nem terem meg ugyanis sem a fenyő vagy a vörös cédrus, amiből a hajók palánkjai készülnek, sem az eperfa vagy a mahagóni, amely a bordák alapja. Mindezt importálni kell.

A növekvő alapanyagárak pedig jelentősen dobják meg a hajók árát. Európai szemmel nézve persze így is nevetségesen olcsó egy itt készített bárka vagy jacht ára, de mivel a vásárlók elsősorban egyiptomiak az árak hozzájuk igazodnak. Az infláció pedig minden egyiptomit érint.

Ha ez pedig nem lenne elég, a kormányzat is olyan rendeletet hozott, amely vezetői igazolványhoz köti a hajóvásárlást. Ez tovább csökkentette a megrendelők körét.

A hajóácsok és családjaik azt vették észre, hogy már egyáltalán nem, vagy csak egyre nehezebben élnek meg a hivatásukból.
•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Miután befejezzük a teát, az öreg feláll.

„Na jöjjön. Átmegyünk oda, ahol még készítenek hajókat.”

Nem megyünk messzire. Két utcával lejjebb már hallani a körfűrész, a kalapácsok hangját. Fiatal fiú szereli be egy jacht motorját, nyakig olajos az arca.  Egy egész család dolgozik egy hajó javításán. Az ácsok csiszolják a palánkokat, míg valaki a fémből készült propellerlapátokat hegeszti.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Hatalmas kiabálás kezdődik, amikor előveszem a fényképezőgépemet. A családfő kézzel-lábbal tiltakozik, hogy fotózzam a munkát. Ibrahim finoman magyaráz neki.

„És lehet, hogy majd a külföldiek is vennének hajót.”

Görcsbe szorul a gyomrom, mert, ha valamit megtanultam a lassan tizennégy éves tudósítói munkám során, hogy soha, semmilyen körülmények között ne ígérjek semmit a riportalanyaimnak, amiről nem tudom, hogy teljesíthető. Ibrahim szavai azonban varázsütésre változtatják meg a család viselkedését. A családfő, Szaid is hevesen ráz kezet velem, majd körbe vezet a szárazdokkon.

Elmondja, hogy a hajókat a középkor óta elterjedt úgynevezett karvelpalánkozás technikájával készítik, amikor is a palánkok egymás mellé fektetve kerülnek a hajó bordáira. Már a vikingek is ezt használták.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Egy műhelyben általában hat mesterember dolgozik. Ácsok, hajófestők, vízvezeték-szerelők, motorszerelők.

Bár a sós víz megakadályozza, hogy a fa elrohadjon, de még így is 9-10 hónap után ki kell emelni a hajót a tengerből és pár hónapra szárazdokkba tenni. Ilyenkor kezdik elvégezni a szükséges javításokat.

Jelenleg egy jachton dolgoznak, a felújítási időt hat hónapra számolják. „Persze, csak ha ki nem derül valamilyen rejtett hiba.” Lenyűgöző, visszafogott büszkeséggel mesélnek a hajóikról, a munkáról. Csak arra a kérdésemre, hogy van-e elég megrendelés komorulnak el. Mert megrendelés az nincs. Minden évben egyre kevesebb.

„Bárhol vidáman élnénk ebből a munkából” – mondja Szaid és széttárja a karjait. „A család egy részének halat kell árulnia egy kifőzdéből, hogy kijöjjünk.” Arról, hogy elköltözzenek, persze szó sem lehet. Egy alexandriai, mindig alexandriai marad.

Tíz év körüli gyerek érkezik be a dokkba, kezében két nagy műanyagzacskóval. Az ebédet hozza a munkásoknak. Ragaszkodnak hozzá, hogy velük ebédeljek. Egy félig kész hajó fedélzetén esszük az egészben átsült apró halat, a taméját (rántott egyiptomi lóbab) a férfiakkal.

„Ti, magyarok tengeri nép vagytok?” – kérdezi Szaid.

„Nem.”

„Nem baj, azért majd írd le, hogy nálunk lehet a legjobb hajókat megrendelni.”

Ebben maradunk.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

szóljon hozzá! Hozzászólások

A rovat további cikkei

2026. június 22., hétfő

Távozik Keir Starmer brit miniszterelnök

Távozik a kormányzó brit Munkáspárt éléről Keir Starmer miniszterelnök, akinek így kormányfői megbízatása is véget ér.

Távozik Keir Starmer brit miniszterelnök
Távozik Keir Starmer brit miniszterelnök
2026. június 22., hétfő

Távozik Keir Starmer brit miniszterelnök

Hirdetés
2026. június 20., szombat

Eddig tartott: Irán ismét lezárja a Hormuzi-szorost

Irán legfelsőbb közös katonai parancsnoksága szombaton bejelentette a Hormuzi-szoros újabb lezárását a hajóforgalom elől.

Eddig tartott: Irán ismét lezárja a Hormuzi-szorost
2026. június 20., szombat

Vasúti szerencsétlenség Angliában: egy mozdonyvezető meghalt, többtucatnyian megsérültek

Összeütközött pénteken két vasúti szerelvény a dél-angliai Bedford városának közelében. A brit közlekedési rendőrség péntek esti beszámolója szerint a szerencsétlenségben egy ember életét vesztette, sokan megsérültek.

Vasúti szerencsétlenség Angliában: egy mozdonyvezető meghalt, többtucatnyian megsérültek
2026. június 19., péntek

Szigorúan őrzött orosz büntetőtelepen kell letöltenie 15 éves börtönbüntetését a román állampolgárnak

Egy oroszországi bíróság jogerősen 15 év börtönbüntetésre ítélt egy román állampolgárt Ukrajna javára folytatott kémkedés miatt.

Szigorúan őrzött orosz büntetőtelepen kell letöltenie 15 éves börtönbüntetését a román állampolgárnak
Hirdetés
2026. június 17., szerda

Aranyfejű oroszlánmajmocskát akart vinni kislányának Olaszországba egy román férfi

Majmot akart csempészni Olaszországba autójában az a román férfi, aki ellen természetkárosítás miatt emeltek vádat – tájékoztatta a Zala Vármegyei Főügyészség helyettes szóvivője szerdán az MTI-t.

Aranyfejű oroszlánmajmocskát akart vinni kislányának Olaszországba egy román férfi
2026. június 17., szerda

Halk nyüszítésre lettek figyelmesek a román kisbuszban, meglepődtek az ellenőrök, amikor felemelték a padlólemezt

Hat, alig néhány hetes tacskót találtak a magyarországi pénzügyőrök egy kisbusz rejtett rekeszében. Az állatok chippel, oltással és útlevéllel sem rendelkeztek – közölte a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szerdán az MTI-vel.

Halk nyüszítésre lettek figyelmesek a román kisbuszban, meglepődtek az ellenőrök, amikor felemelték a padlólemezt
2026. június 15., hétfő

„Ébredezik” az Etna, közepes figyelmeztetést adtak ki Catania repülőterén

Hamufelhőt ereszt ki magából az Etna több mint 3 ezer méteres magasságban, emiatt közepes készenlét lépett életbe Catania repülőterén hétfőn, egyelőre jelentősebb késések nélkül.

„Ébredezik” az Etna, közepes figyelmeztetést adtak ki Catania repülőterén
Hirdetés
2026. június 15., hétfő

„Hadd áramoljon a kőolaj!” – az Egyesült Államok megállapodott Iránnal a háború lezárásáról

Az Egyesült Államok megkötötte a megállapodást Iránnal a konfliktus lezárásáról – jelentette be Donald Trump amerikai elnök vasárnap.

„Hadd áramoljon a kőolaj!” – az Egyesült Államok megállapodott Iránnal a háború lezárásáról
2026. június 11., csütörtök

Tucatnyi román állampolgár kéri a konzuli segítséget utazási okmányok kiállításához

Eddig huszonegy Észak-Írországban élő ember kért konzuli segítséget a román hatóságoktól utazási okmányok kiállításához a belfasti zavargások miatt – közölték csütörtökön külügyminisztériumi források.

Tucatnyi román állampolgár kéri a konzuli segítséget utazási okmányok kiállításához
2026. június 10., szerda

Román állampolgárok is kárt szenvedtek a Belfastban kitört erőszakos zavargások nyomán

A román külügyminisztérium tájékoztatása szerint az edinburgh-i román konzuli hivatal képviselői kapcsolatban állnak három román állampolgárságú családdal, amelyek otthonát megrongálták az éjszakai események közben.

Román állampolgárok is kárt szenvedtek a Belfastban kitört erőszakos zavargások nyomán
Hirdetés