Az utolsó hajóépítők Alexandriában

A hajóépítés mestersége Egyiptomban egyidős a piramisokkal. Alexandriában egész családok megélhetését biztosítják az általuk épített fahajók, nemzedékek óta. Az arab tavasz után beköszöntött gazdasági válság miatt azonban egyre többen kényszerülnek arra, hogy elhagyják a mesterséget. Jászberényi Sándor helyszíni riportja a Székelyhonnak.

Jászberényi Sándor

2018. december 18., 13:362018. december 18., 13:36

2018. december 18., 14:062018. december 18., 14:06

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

A hajóépítés mestersége Egyiptomban egyidős a piramisokkal. Alexandriában egész családok megélhetését biztosítják az általuk épített fahajók, nemzedékek óta. Az arab tavasz után beköszöntött gazdasági válság miatt azonban egyre többen kényszerülnek arra, hogy elhagyják a mesterséget. Jászberényi Sándor helyszíni riportja a Székelyhonnak.

Jászberényi Sándor

2018. december 18., 13:362018. december 18., 13:36

2018. december 18., 14:062018. december 18., 14:06

A Union Hotel ablaka a Földközi-tengerre néz. Előtte terül el az alexandriai kornis ál bahr, magyarul a tengerparti út. Ez egy kétsávos, nagy forgalmú autóút. Olyan, mint egy ütőér, végig megy a városon. Mindig tele van.  A hoteltől jobbra található a Saad Zaghloul tér, a város főtere.  Itt áll a regényekből is ismert Cecil Hotel, de itt található a központi villamos-pályaudvar is, a Ramleh megálló.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Reggel hét óra van. Arra ébredek a hotelszobában, hogy rázkódnak az ablakok a keretben. Jó tíz perc telik el, mire felfogom, mi történik. A kornissal párhuzamos Talat Harb utcán elhalad az első villamos. Csenget is.

Az ablakból nézve a kornis is ébredezik: az iránybuszok dudálva várják a munkába igyekvőket, és a téren már felálltak a fúlos (főtt egyiptomi lóbab) kordék, amelyeket körbe vesznek a munkába igyekvő reggelizők.

Felöltözöm, és kimegyek a hotelből, amely az épület negyedik emeletén kap helyet. Pár évtizeddel ezelőtt még polgári nagylakás lehetett, ma a kispénzű turisták, átutazók törzshelye. A lift, ami a földszintre visz legalább százéves. Öntöttvas keretben rohad a szépen faragott mahagónifa. Sír az acélkábel, ahogyan leereszti a fülkét.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Az utcán megcsap a Földközi-tenger sós szaga.

Itt már hallani lehet, hogy a tenger nekiütközik az öbölbe kitett hullámtörőknek.

A Tugaréja (Kereskedelmi) kávéházba igyekszem, hogy ott reggelizzek, majd utána kimenjek a Qaitbay-erőd mellett működő hajóépítő családi vállalkozásokhoz.

A Tugaréja egyike Alexandria több száz korabeli kávéházainak, amely a mai napig üzemel.  „Trianon”, „Café de la Paix”, „La Poire” és még számtalan régi címer mutatja a hajdani metropolisz kávéházkultúráját a századfordulóról, ahogyan végig sétálok a kornison. 

Ellentétben azonban Budapesttel, ahol jelenleg a nagy múltú kávéházak üresen konganak, és elsősorban a turisták látogatják őket,

az alexandriai kávéházak teljes erejükben üzemelnek.

Csak a vendégek változtak meg az elmúlt ötven év során.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

A XX. század közepéig ugyanis Alexandria ugyanúgy volt egyiptomi (arab), hogy egyben görög, francia és angol nagyváros is volt. A diaszpórában élő görögök és franciák mellett jelentős zsidó kisebbsége is volt az országnak, mely rányomta a bélyegét a városra. Európai épületekbe botlik az ember, bármerre is jár.

Bár az ötvenes években államosítottak mindent és a városban élő külföldiek nagyobb része eltávozott, az intézmények maradtak.

A kávéházak sem zártak be, hanem idomultak az elsősorban egyiptomi vásárlókhoz.

A Tugaréja kávéház két háztömb alsó szintjén kap helyet. Hatalmas terekről beszélünk. Az elnevezés is csalóka: ha hivatalosan akarom megnevezni a kávéházat, a tenger felőli oldalát hívják Tugaréjának, a déli oldalát Otonéjának. Négyszáz ember gond nélkül elfér bennük. A falakon régi, embernagyságú tükrök láthatók, finom por lepi őket. A plafonra szerelve óriási ventilátorok keverik a levegőt.

A sarki kifőzdében megállok és vásárolok két szendvicset, majd belépek a kávéházba és leülök az egyik székre. Egy hatvan felé járó idősebb férfi a pincér, mezítláb lép az asztalomhoz, és szó nélkül letesz elém egy pohár csapvizet.

Ezért szeretek a Közel-Keleten élni. Ezekért az apró gesztusokért.

Az, hogy beülj egy vendéglátó egységbe és megedd az általad hozott reggelidet Európában elképzelhetetlen. A pincér egészen biztosan rád fog szólni, rosszabb esetben elkerget.

Alexandriában kérdés nélkül hoz egy pohár vizet, megvárja, hogy befejezd az evést, és utána veszi fel a rendelést. Pénzért dolgoznak persze ők is. Ha valaki azonban beül egy kávéházba, nyilván inni is akar egy kávét vagy teát. Akkor minek siettetni? Hadd egyen nyugodtan a vendég. Úgyis fogyasztani fog.

A kávéház tele van férfiakkal. Halászok, kikötői munkások költik el reggelijüket.

A levegő nehéz az olcsó cigaretták szagától. Kávét rendelek a pincértől.

Porceláncsészében és kis brokátalátéttel hozza ki a zaccos kávét. Jó kontrasztot ad a piszkos és meztelen lába, ahogyan leteszi elém.

Miután végzek a reggelivel, átvágok a kornison. Munkásokkal együtt préselődök be egy kisbuszba, ami a Qaitbay-erőd melletti halászhajó-kikötőhöz visz. Elindulunk. A mellettem ülő két férfi arról beszélget, hogy hová menjenek ki halászni, és hogy mennyire felment az ára a tengeri márnának.

A kisbusz egy mecset mellett áll meg, innen gyalog megyek. Az eltűnőben lévő egyiptomi hajóiparról akarok írni, arról, amely egykor a legnagyobb volt a Földközi-tengeren.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

A hajóépítők tenger melletti placcaira kis sikátorokból lehet bejutni. Nehéz eltéveszteni őket.

Ahol még tart a munka, ott mindenhol bárkák csontvázait vagy javításra váró roncsokat lehet látni.

Egy kis műhelyben egy hatvanas, ősz férfi ül. Rám mosolyog.

„Kishajót akar venni?” – kérdezi, szomorúan mosolyog, és a kezembe nyom egy kézzel faragott vitorlás hajót.

„A hajókészítésről akarok írni.”

„Minek? Sorra zárnak be a műhelyek.”

„Meg akarom fotózni a munkát, mielőtt végleg eltűnik ez a mesterség.”

„Igyunk egy teát.”

Hátramegy a műhely hátsó részébe. Látom, hogy egy megfeketedett teafőzőn felteszi a vizet, majd kis üvegpoharakba tölti és visszajön. Cigarettával kínál. Erős egyiptomi „Kilopatrát” szívunk, égeti a torkomat a füst.

„Tudja, egész életemben hajókat építettem. Az apám is ezzel foglalkozott, a nagyapám is. És nagy valószínűséggel a nagyapám apja is.

Idézet
A csónakoktól, a halászbárkákon át mindenféle hajót építettem és javítottam is. Most kishajókat készítek a turistáknak, annyira nincs munka. Azt is végig kellett néznem, hogy az általam kitanított emberek sorra zárják be a műhelyeiket.”

Miközben isszuk a füstös, piros teát, azt is elmondja, hogy néhány évtizeddel ezelőtt vagy száz családi műhely foglalkozott hajóépítéssel Alexandriában, mostanra jó, ha egy tucat van még. A hanyatlásnak több oka is van, a két legfontosabb azonban közvetlenül az arab tavaszhoz köthető.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Az egyiptomi font inflálódásával iszonyatosan megugrott a fa ára, amiből a hajók készülnek.

Egyiptomban nem terem meg ugyanis sem a fenyő vagy a vörös cédrus, amiből a hajók palánkjai készülnek, sem az eperfa vagy a mahagóni, amely a bordák alapja. Mindezt importálni kell.

A növekvő alapanyagárak pedig jelentősen dobják meg a hajók árát. Európai szemmel nézve persze így is nevetségesen olcsó egy itt készített bárka vagy jacht ára, de mivel a vásárlók elsősorban egyiptomiak az árak hozzájuk igazodnak. Az infláció pedig minden egyiptomit érint.

Ha ez pedig nem lenne elég, a kormányzat is olyan rendeletet hozott, amely vezetői igazolványhoz köti a hajóvásárlást. Ez tovább csökkentette a megrendelők körét.

A hajóácsok és családjaik azt vették észre, hogy már egyáltalán nem, vagy csak egyre nehezebben élnek meg a hivatásukból.
•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Miután befejezzük a teát, az öreg feláll.

„Na jöjjön. Átmegyünk oda, ahol még készítenek hajókat.”

Nem megyünk messzire. Két utcával lejjebb már hallani a körfűrész, a kalapácsok hangját. Fiatal fiú szereli be egy jacht motorját, nyakig olajos az arca.  Egy egész család dolgozik egy hajó javításán. Az ácsok csiszolják a palánkokat, míg valaki a fémből készült propellerlapátokat hegeszti.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Hatalmas kiabálás kezdődik, amikor előveszem a fényképezőgépemet. A családfő kézzel-lábbal tiltakozik, hogy fotózzam a munkát. Ibrahim finoman magyaráz neki.

„És lehet, hogy majd a külföldiek is vennének hajót.”

Görcsbe szorul a gyomrom, mert, ha valamit megtanultam a lassan tizennégy éves tudósítói munkám során, hogy soha, semmilyen körülmények között ne ígérjek semmit a riportalanyaimnak, amiről nem tudom, hogy teljesíthető. Ibrahim szavai azonban varázsütésre változtatják meg a család viselkedését. A családfő, Szaid is hevesen ráz kezet velem, majd körbe vezet a szárazdokkon.

Elmondja, hogy a hajókat a középkor óta elterjedt úgynevezett karvelpalánkozás technikájával készítik, amikor is a palánkok egymás mellé fektetve kerülnek a hajó bordáira. Már a vikingek is ezt használták.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

Egy műhelyben általában hat mesterember dolgozik. Ácsok, hajófestők, vízvezeték-szerelők, motorszerelők.

Bár a sós víz megakadályozza, hogy a fa elrohadjon, de még így is 9-10 hónap után ki kell emelni a hajót a tengerből és pár hónapra szárazdokkba tenni. Ilyenkor kezdik elvégezni a szükséges javításokat.

Jelenleg egy jachton dolgoznak, a felújítási időt hat hónapra számolják. „Persze, csak ha ki nem derül valamilyen rejtett hiba.” Lenyűgöző, visszafogott büszkeséggel mesélnek a hajóikról, a munkáról. Csak arra a kérdésemre, hogy van-e elég megrendelés komorulnak el. Mert megrendelés az nincs. Minden évben egyre kevesebb.

„Bárhol vidáman élnénk ebből a munkából” – mondja Szaid és széttárja a karjait. „A család egy részének halat kell árulnia egy kifőzdéből, hogy kijöjjünk.” Arról, hogy elköltözzenek, persze szó sem lehet. Egy alexandriai, mindig alexandriai marad.

Tíz év körüli gyerek érkezik be a dokkba, kezében két nagy műanyagzacskóval. Az ebédet hozza a munkásoknak. Ragaszkodnak hozzá, hogy velük ebédeljek. Egy félig kész hajó fedélzetén esszük az egészben átsült apró halat, a taméját (rántott egyiptomi lóbab) a férfiakkal.

„Ti, magyarok tengeri nép vagytok?” – kérdezi Szaid.

„Nem.”

„Nem baj, azért majd írd le, hogy nálunk lehet a legjobb hajókat megrendelni.”

Ebben maradunk.

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

•  Fotó: Jászberényi Sándor

Fotó: Jászberényi Sándor

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. szeptember 06., szombat

Boldoggá avatták Bódi Mária Magdolna vértanút Veszprémben

Szüzet emelt ma oltárra az egyház, Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú 24 éves sem volt, amikor életét áldozta a hitért és a tisztaságért – jelentette ki Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szombaton Veszprémben.

Boldoggá avatták Bódi Mária Magdolna vértanút Veszprémben
2025. szeptember 06., szombat

Zelenszkij Kijevet javasolta az ukrán-orosz csúcstalálkozó helyszínének

Visszautasította Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Vlagyimir Putyin orosz államfő felvetését, hogy Moszkvában tárgyaljon vele a háború lezárásáról, ehelyett azt javasolta, hogy ő látogasson el Kijevbe.

Zelenszkij Kijevet javasolta az ukrán-orosz csúcstalálkozó helyszínének
2025. szeptember 05., péntek

Elhunyt Kásler Miklós, az emberi erőforrások volt minisztere

Életének 76. évében meghalt Kásler Miklós Széchenyi-díjas egyetemi tanár, az emberi erőforrások volt minisztere, aki egész életében végig dolgozott, és tudását fejlesztette – közölte a magyar belügyminisztérium az MTI-vel pénteken.

Elhunyt Kásler Miklós, az emberi erőforrások volt minisztere
2025. szeptember 05., péntek

2000 alkalmazottat bocsát el az OMV, a Petromot is érinti a leépítés

Megválni készül mintegy 2000 alkalmazottjától a világszerte hozzávetőlegesen 23 ezer személyt foglalkoztató osztrák OMV olajvállalat, az OMV Petrom főrészvényese – értesült az ausztriai Kurier, amelyet a Reuters idézett pénteken.

2000 alkalmazottat bocsát el az OMV, a Petromot is érinti a leépítés
2025. augusztus 30., szombat

Törvénytelen a Donald Trump által bevezetett vámok többsége

A fellebbezési bíróság törvénytelennek mondta ki a Donald Trump elnök által április óta bevezetett vámok többségét pénteken, ezzel fenntartotta a kereskedelmi ügyekben eljáró szövetségi bíróság korábbi határozatát.

Törvénytelen a Donald Trump által bevezetett vámok többsége
2025. augusztus 29., péntek

Bekérették a bukaresti orosz nagykövetet az Ukrajna elleni legutóbbi támadások miatt

Bekérették a külügyminisztériumba pénteken Vladimir Lipaev bukaresti orosz nagykövetet Oroszország Ukrajna elleni legutóbbi támadásai miatt.

Bekérették a bukaresti orosz nagykövetet az Ukrajna elleni legutóbbi támadások miatt
2025. augusztus 26., kedd

Nincs garancia arra, hogy Romániát a közeljövőben felveszik az amerikai vízummentességi programba

Fontos lépések történtek az elmúlt időszakban Romániának az amerikai vízummentességi programba (Visa Waiver) való felvétele érdekében, de nincs semmiféle garancia arra, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik.

Nincs garancia arra, hogy Romániát a közeljövőben felveszik az amerikai vízummentességi programba
2025. augusztus 21., csütörtök

Rakétatámadás érte Munkácsot, 12-en sérültek meg

Az orosz hadsereg rakétákkal és drónokkal végrehajtott kombinált légicsapást mért Ukrajnára, az eddigi adatok szerint 12 ember sérült meg a Kárpátalja második legnagyobb városát, Munkácsot ért rakétacsapásban.

Rakétatámadás érte Munkácsot, 12-en sérültek meg
2025. augusztus 20., szerda

Farkas Bertalan és Kapu Tibor kapta a Magyar Szent István Rendet

Farkas Bertalan és Kapu Tibor kutatóűrhajósok vehették át a Magyar Szent István Rend kitüntetést az augusztus 20-i állami ünnepen Sulyok Tamás köztársasági elnöktől a Sándor-palotában.

Farkas Bertalan és Kapu Tibor kapta a Magyar Szent István Rendet
2025. augusztus 20., szerda

Felvonták a nemzeti lobogót az Országház előtt az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából

Katonai tiszteletadás mellett, Sulyok Tamás köztársasági elnök jelenlétében felvonták Magyarország nemzeti lobogóját az augusztus 20-i állami ünnepen, szerda reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren.

Felvonták a nemzeti lobogót az Országház előtt az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából