Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

15:03

Bíróság elé állította a DNA Szászrégen magyar polgármesterét

14:45

Fellebbez az SZNT az Európai Bizottság döntése ellen

14:38

Holtan találtak egy nőt és hétéves fiát otthonukban

14:26

Balszerencsések voltak a székelyföldiek a Jászvásár Ralin

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Szekrény zuhant egy kiskorúra, nem tudták megmenteni az életét

Annyi közalkalmazottat bocsáthatnak el Hargita és Kovászna megyében együttvéve, mint amennyit Maros megyében

Borotvapengének is nevezik egy erősen jellemző tünete miatt az új Covid-19-variánst

Nem vásárol Csíkszereda központi telket, másnak adták el

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Nem vásárol Csíkszereda központi telket, másnak adták el

Költségvetést módosítottak, szó esett a tervezett leépítésekről is Hargita Megye Tanácsánál

Ennyien kaptak különnyugdíjat augusztusban Romániában

Nem hagyják magukat a háromszéki pedagógusok

Az igazi kérdés: vajon miért is jött ez a vírus?

Az elmúlt két hétben sokat gondolkodtam, hogy miért is jött ez a vírus. Talán valamiféle figyelmeztetés. Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon vásárolunk. Sőt, a vásárlás teljes hétvégi programmá nőtte ki magát. Nem töltünk elég időt a családunkkal. Nem szeretetből és segítséggel fordulunk egymás felé, hanem kritizálva és kioktatva emelünk falakat.

Székelyhon

2020. március 27., 10:002020. március 27., 10:00

Óriási szomorúság, hogy ezért milyen nagy árat fizetünk. De ezzel szemben a legnagyobb baj is hoz jót: ahogy nézegetem nap mint nap a Facebookon, az apukák esti mesét olvasnak a gyerekeknek, a folyton rohanó anyukák most maszkot varrnak.

A gyerekek segítenek házimunkában, és sokuknak most van alkalmuk először ezt megtanulni a szülőktől.

Eddig, ha anyuka takarított, főzött, örült, ha nem voltak a gyerekei láb alatt. Ők most azt is láthatják, hogy miként lett tisztaság, mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást, hogyan kerül az asztalra az étel. És így értékelni is tudják, azt hiszem.

Esténként kártyapartiktól és családi énekelgetéstől hangosak a lakások itt Olaszországban, de gondolom, már otthon, Gyergyóban is.

A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak telefonon vagy interneten rendelt ebédet fogyasztottak.

A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak házhozszállítást, hogy megéljenek.

A kihalt városokban újfajta élet jelent meg: látom a hírekben, hogy a turisták helyett vaddisznók sétafikálnak Róma utcáin.

Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek.

Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet. Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk. A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel. Elkészülünk a hónapok óta halogatott feladatokkal.

Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.

És ülünk a tiszta lakásban, és egyre csak várunk, várunk... Ott van a bizonytalanság. Lehet eddig még igazán nem is éreztem. Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor vége lesz a karanténnak. Azt remélem, hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Értékelni fogjuk az élet apró örömeit, amiről már tudjuk, hogy nem is aprók, hanem talán azok a legnagyobbak.

És közben mennek a mindenféle egymásnak ellentmondó információk. A szomszédom szólt át a kerítésen, hogy a miniszterelnök bejelentette: július 31-ig érvényben marad az otthoni karantén egész Olaszországban. Elkeserítő: főként, ha tényleg így lenne. Ugyanis utánanéztem, és Giuseppe Conte éppen azt az elterjedt híresztelést cáfolta, miszerint július végéig fenntartják a szigorításokat. Ő annyit mondott:

addig marad a karantén, ameddig szükséges lesz.

Az biztos, hogy a mostani kijárási tilalom hivatalosan április 3-ig tart, és abban is biztos vagyok, hogy ezt hosszabbítani fogják.

(fojtatjuk)

Katona Era (Olaszország)

korábban írtuk

Hittel, pozitív gondolkodással, türelmesen ki kell várni

Havazik, ami itt az Adriai-tenger partján igencsak szokatlan jelenség március végén. Ezen a tájon az sem szokványos, ha január-februárban esik a hó, nemhogy most. Múlt héten még 25, most épp csak 4 fok van. Miért fontos ezt? Mert azt mondják, hogy ettől csak rosszabb lesz a helyzet.

korábban írtuk

Látom, ahogy Csíkban a piacon gyúródnak az emberek

Óriási volt az örömöm tegnap délután: jött az a hír, aminek minden Olaszországban élő ember, de talán az egész emberiség a legjobban örülne: egyetlen halott, egyetlen újabb megbetegedés sem történt aznap. Ezt olvastam számos Facebook csoportban. Sajnos, hamar kiderült, hogy ez nem igaz: valaki félreértett valamit.

korábban írtuk

Nagyon kell a jó hír, bármi is legyen az

Ebben a helyzetben, amikor minden nap ezrekkel nő a megbetegedettek száma és a halálozásoké is, minden kis jó hír reményt jelent: a híradókban bemondták, hogy az olasz kormány segítséget kért Oroszországtól és Oroszország küldte is: hat nagy repülőgéppel hoztak mindenféle műszereket, anyagokat a gyógyításhoz.

korábban írtuk

Aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon

Nagyon rossz hírt kaptam szombat reggel: a szomszédom mesélte, hogy a közeli faluban, ami tőlem 2–3 kilométerre van, három személy vírusfertőzött. A környéken eddig nem volt egy sem. Eddig még viszonylag biztonságban éreztem magam, de most már elért a félelem.

korábban írtuk

Végeláthatatlannak tűnő várakozás

Röviden összefoglalva az elmúlt napok tapasztalatait. Itt, Lancianóban, ahol élek, nincs hiszti, nincs pánik, nyugalom és optimizmus van, és végeláthatatlannak tűnő várakozás. Nem fizikailag nehéz a karantén, lelkileg, idegileg kimerítő.

korábban írtuk

Most derül ki igazán, hogy kire számíthatunk

Kedden múlt egy hete, hogy be vagyunk zárva, vagy másképp mondva, bezárkózva itt Olaszországban. Nézzük a híreket, a vírus nem jött közelebb, tudtommal egy innen húsz kilométerre lévő másik településen van a hozzám legközelebbi beteg.

korábban írtuk

„Minden rendben lesz”

„Eddig nem volt bajom, dolgoztam, tettem-vettem itthon a lakásban, elfoglaltam magam, de most nagyon egyedül érzem magam” – ezt írja a gyergyói Katona Era, aki sok millió más emberrel együtt múlt kedd óta házi karanténban van Olaszországban.