Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

08:57

Sípos orgona szól már a poklondfalvi kápolnában – érseki áldás november 15-én

21:54

Mindenszentek a felcsíki és csíkszeredai temetőkben

21:36

Lakástűzben hunyt el egy idős nő Székelyvarságon

20:28

Kiszenvedte a győzelmet a Marosvásárhelyi VSK

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Baleset miatt tönkrement családért fognak össze

Meghalt egy kiskorú, miután egy kvad lesodródott az útról Gyergyóalfaluban

Késsel sebesítettek meg egy férfit Csíkszeredában

Mentőhelikoptert hívtak a tragikus balesethez Vaslábra

Olténiából indult és Erdélyig vezetett egy háromhetes gyermek 7000 eurós eladása

Négy atombiztos bunker is helyett kapott a világ legnagyobb ortodox templomának alagsorában

Most már engedéllyel épül az ortodox temető Csíkszeredában

Svájci alapokra pályázik Csíkszereda a mélyszegénység felszámolására

Folyamatosan kúsznak fel az üzemanyagárak, jövő év elején már átléphetjük a 8 lejes lélektani határt

Saját pénzből nem tudják finanszírozni a szociális épületek felújítását Csíkszeredában

Az igazi kérdés: vajon miért is jött ez a vírus?

Az elmúlt két hétben sokat gondolkodtam, hogy miért is jött ez a vírus. Talán valamiféle figyelmeztetés. Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon vásárolunk. Sőt, a vásárlás teljes hétvégi programmá nőtte ki magát. Nem töltünk elég időt a családunkkal. Nem szeretetből és segítséggel fordulunk egymás felé, hanem kritizálva és kioktatva emelünk falakat.

Székelyhon

2020. március 27., 10:002020. március 27., 10:00

Óriási szomorúság, hogy ezért milyen nagy árat fizetünk. De ezzel szemben a legnagyobb baj is hoz jót: ahogy nézegetem nap mint nap a Facebookon, az apukák esti mesét olvasnak a gyerekeknek, a folyton rohanó anyukák most maszkot varrnak.

A gyerekek segítenek házimunkában, és sokuknak most van alkalmuk először ezt megtanulni a szülőktől.

Eddig, ha anyuka takarított, főzött, örült, ha nem voltak a gyerekei láb alatt. Ők most azt is láthatják, hogy miként lett tisztaság, mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást, hogyan kerül az asztalra az étel. És így értékelni is tudják, azt hiszem.

Esténként kártyapartiktól és családi énekelgetéstől hangosak a lakások itt Olaszországban, de gondolom, már otthon, Gyergyóban is.

A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak telefonon vagy interneten rendelt ebédet fogyasztottak.

A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak házhozszállítást, hogy megéljenek.

A kihalt városokban újfajta élet jelent meg: látom a hírekben, hogy a turisták helyett vaddisznók sétafikálnak Róma utcáin.

Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek.

Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet. Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk. A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel. Elkészülünk a hónapok óta halogatott feladatokkal.

Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.

És ülünk a tiszta lakásban, és egyre csak várunk, várunk... Ott van a bizonytalanság. Lehet eddig még igazán nem is éreztem. Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor vége lesz a karanténnak. Azt remélem, hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Értékelni fogjuk az élet apró örömeit, amiről már tudjuk, hogy nem is aprók, hanem talán azok a legnagyobbak.

És közben mennek a mindenféle egymásnak ellentmondó információk. A szomszédom szólt át a kerítésen, hogy a miniszterelnök bejelentette: július 31-ig érvényben marad az otthoni karantén egész Olaszországban. Elkeserítő: főként, ha tényleg így lenne. Ugyanis utánanéztem, és Giuseppe Conte éppen azt az elterjedt híresztelést cáfolta, miszerint július végéig fenntartják a szigorításokat. Ő annyit mondott:

addig marad a karantén, ameddig szükséges lesz.

Az biztos, hogy a mostani kijárási tilalom hivatalosan április 3-ig tart, és abban is biztos vagyok, hogy ezt hosszabbítani fogják.

(fojtatjuk)

Katona Era (Olaszország)

korábban írtuk

Hittel, pozitív gondolkodással, türelmesen ki kell várni

Havazik, ami itt az Adriai-tenger partján igencsak szokatlan jelenség március végén. Ezen a tájon az sem szokványos, ha január-februárban esik a hó, nemhogy most. Múlt héten még 25, most épp csak 4 fok van. Miért fontos ezt? Mert azt mondják, hogy ettől csak rosszabb lesz a helyzet.

korábban írtuk

Látom, ahogy Csíkban a piacon gyúródnak az emberek

Óriási volt az örömöm tegnap délután: jött az a hír, aminek minden Olaszországban élő ember, de talán az egész emberiség a legjobban örülne: egyetlen halott, egyetlen újabb megbetegedés sem történt aznap. Ezt olvastam számos Facebook csoportban. Sajnos, hamar kiderült, hogy ez nem igaz: valaki félreértett valamit.

korábban írtuk

Nagyon kell a jó hír, bármi is legyen az

Ebben a helyzetben, amikor minden nap ezrekkel nő a megbetegedettek száma és a halálozásoké is, minden kis jó hír reményt jelent: a híradókban bemondták, hogy az olasz kormány segítséget kért Oroszországtól és Oroszország küldte is: hat nagy repülőgéppel hoztak mindenféle műszereket, anyagokat a gyógyításhoz.

korábban írtuk

Aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon

Nagyon rossz hírt kaptam szombat reggel: a szomszédom mesélte, hogy a közeli faluban, ami tőlem 2–3 kilométerre van, három személy vírusfertőzött. A környéken eddig nem volt egy sem. Eddig még viszonylag biztonságban éreztem magam, de most már elért a félelem.

korábban írtuk

Végeláthatatlannak tűnő várakozás

Röviden összefoglalva az elmúlt napok tapasztalatait. Itt, Lancianóban, ahol élek, nincs hiszti, nincs pánik, nyugalom és optimizmus van, és végeláthatatlannak tűnő várakozás. Nem fizikailag nehéz a karantén, lelkileg, idegileg kimerítő.

korábban írtuk

Most derül ki igazán, hogy kire számíthatunk

Kedden múlt egy hete, hogy be vagyunk zárva, vagy másképp mondva, bezárkózva itt Olaszországban. Nézzük a híreket, a vírus nem jött közelebb, tudtommal egy innen húsz kilométerre lévő másik településen van a hozzám legközelebbi beteg.

korábban írtuk

„Minden rendben lesz”

„Eddig nem volt bajom, dolgoztam, tettem-vettem itthon a lakásban, elfoglaltam magam, de most nagyon egyedül érzem magam” – ezt írja a gyergyói Katona Era, aki sok millió más emberrel együtt múlt kedd óta házi karanténban van Olaszországban.