Aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon

Zokogtam a hír hallatán. Még a teraszra is félek kimenni, mert amint tudjuk, a vírus, a levegőben is képes terjedni. És a szél is fúj, ami nagyon nem jó ilyenkor. Az elmúlt napokban 25 Celsius-fok volt itt, de lehűlés jön és ez is a vírus terjedésének kedvez. Ahogy én tudom, a legnagyobb valószínűsége az emberről emberre terjedésnek van, de a szél is segíti a vírusok közlekedését. Az időseknek ezért is jobb volna benn maradniuk.

Közben aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon. Egy gyergyói ismerősöm meséli, hogy vannak sokan, akik hazajöttek külföldről, és a legtöbben be is tartják a házi karantént,

de van aki „székely betyár”, akinek hiába parancsol bárki is, kell neki a napi csomag cigaretta és a sör, s ezért kijár a boltba.

Innen én csak annyit tudok javasolni, hogy ha valaki ilyen személyt lát az utcán, akiről tudja, hogy otthon kellene üljön, az jelentse a rendőrségnek.

A boltba mászkálással az ember minden környékbeli egészségét veszélyezteti.

Az ilyeneket nemcsak börtönnel, vagy pénzbírsággal sújtanám, hanem közzé tenném a nevüket, képüket is, hogy lássa a nép, hogy kik azok, és kiközösítsék azokat, akik miatt az életük veszélyben van.

Amit még hallok, és nem értem, az, hogy míg a fiatalok inkább igyekeznek betartani a szabályokat, az idősek járkálnak az utcákon. Pedig ők vannak veszélyben. Azt gondolják, hogy nekik mér mindegy? Ha így volna, akkor is felelőtlenek, hiszen

a fiatalabbakat is megbetegítik.

Sokan írnak a Messengeren, és konkrét tanácsokat kérnek, hogy ha otthon is beáll a karantén, akkor mit tegyenek, mennyi időre vásároljanak? Én csak a magam módszerét tudom: nem halmoztam mindenfélét (itt nem is lenne hol tároljam), úgy alakítottam, hogy egy héten egyszer, vagy legtöbb kétszer menjek ki. A boltok el vannak látva, ahogy máskor. A kenyeret is meg lehet pirítani, ha szárad. A termékek ára nem drágult.

A bolt bejáratnál kézfertőtlenítő és kesztyűk vannak elhelyezve, amint beleptünk a boltba, az eladó kötelezett, hogy használjuk mielőtt tovább megyünk.

Hogy ők nem kapják el a vírust, véleményem szerint annak köszönhető, hogy maximálisan odafigyelnek a higiéniára, betartják ők is és mi is a távolságot, egyszóval a szabályokat.

Mint írtam, többen rám kérdeztek, mit csinálok, hogy nem unatkozom itthon:

a lakást alaposan kitakarítottam, fertőtlenítettem, mindet rendbe raktam.

Ezenkívül olvasok amit eddig nem nagyon tettem, letöltöttem egy edzés programot a telefonomra, így napi fél órát tornázok, letöltöttem egy „tanulj angolul” applikációt és elkezdtem az angolnyelv-tanulást. Továbbá főzök, sütők, otthoni barátokkal, ismerősökkel beszélek, aztán ha kedve van a lakótársamnak, kártyázunk...

De mindenki más, és mindenki másképp éli meg ezt a helyzetet. A lakótársam, többnyire minden napot azzal tölti ki, hogy szépítkezik (hajmosás, hajvasalás, sminkelés, körömlakkozás), az otthoni barátokkal beszélget, majdnem egész nap videochaten. Most érkezett ki a konyhába, ahol én épp padlizsánt (bocsi, vinetát) sütök. Holnapra levest főzök és rakott brokkolit. Telnek a napok, csak újabb rossz hírek ne jönnének...

Katona Era, Olaszország

„Minden rendben lesz”

„Eddig nem volt bajom, dolgoztam, tettem-vettem itthon a lakásban, elfoglaltam magam, de most nagyon egyedül érzem magam” – ezt írja a gyergyói Katona Era, aki sok millió más emberrel együtt múlt kedd óta házi karanténban van Olaszországban.

Most derül ki igazán, hogy kire számíthatunk

Kedden múlt egy hete, hogy be vagyunk zárva, vagy másképp mondva, bezárkózva itt Olaszországban. Nézzük a híreket, a vírus nem jött közelebb, tudtommal egy innen húsz kilométerre lévő másik településen van a hozzám legközelebbi beteg.

Végeláthatatlannak tűnő várakozás

Röviden összefoglalva az elmúlt napok tapasztalatait. Itt, Lancianóban, ahol élek, nincs hiszti, nincs pánik, nyugalom és optimizmus van, és végeláthatatlannak tűnő várakozás. Nem fizikailag nehéz a karantén, lelkileg, idegileg kimerítő.

Folyamatosan biztatják az emberek egymást

Már a 10. napja, hogy életbe lépett Olaszországban a karanténállapot, amikor mindenkinek kötelező benn maradnia a lakásában, és csak azok mehetnek ki, akiknek munkájára végképp szükség van. Mások pedig csak a legszükségesebb bevásárolások idején tartózkodhatnak a házon kívül.