Hittel, pozitív gondolkodással, türelmesen ki kell várni

Sok helyen mondják, hogy a nyáron csökken a járvány, merthogy a melegben nem érzi jól magát a vírus. Máshol azt olvasom, hogy 5 és 20 fok között a legnagyobb a vírus terjedése. Nem tudom, hogy valójában hogy van ez, de remélem, hamarosan felmelegedik, és lecsitul a járvány. Nem biztos, hogy van összefüggés, de kedden ismét megugrott a járványban elhunytak száma. 602 után 743 ember halt meg Olaszországban a járvány miatt.

A miniszterelnök, Giuseppe Conte keddi beszédében ismét azt hangsúlyozta, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát. Mindig elhangzik: együtt sikerülni fog!

A hangulatom a számok változása szerint vált át sokszor az aggódásból a reménykedésbe. Mondom magamnak, s úgy gondolom, más is így tesz, hogy ugyan messze vagyunk a végétől, de végül minden rendben lesz, csak hittel, pozitív gondolkodással, türelmesen ki kell várni: mint tudjuk,

semmi sem tart örökké.

A honvágy erős bennem, és nézem, ahogyan hazaözönlöttek és még mindig özönlenek haza az emberek. Egy kérdést tennék fel nekik... Nem gondolnak saját magukra? Azt meg sem kérdem, hogy családjukra, gyerekeikre, embertársaikra gondolnak-e. Valószínűleg nem...

Kaptam olyan levelet is, hogy nekem könnyű, mert én megtehetem, hogy itt maradok. Röviden leírom még egyszer:

a munkahelyem egyik napról a másikra bezárt, nem kaptam semmi juttatást azóta sem, és eddig még arról sem volt szó, hogy mikor számíthatunk egyáltalán pénzre.

Albérletben lakom, amit a helyzettől függetlenül hetente fizetnem kell, és fizetem is. Az elmúlt pár hónap alatt megspórolt pénzemből élek, beosztom. Most nem kell új cipő, sem új táska...

Amikor a karantént elrendelték, egy orvosi vizsgálat után hazamehettem volna, és mint mindenkinek, nekem is „könnyebb” lenne, mégiscsak otthon lennék... mert minden hol jó, de a legjobb otthon. De

most az otthon az a lakás, ahol éppen élsz. Meg kell ezt érteni.

Ijesztő nézni a naptárt: március 1-jén még csak 5 halott volt Olaszországban. Azóta már 7000-nél is több. Későn lépett az olasz kormány, későn lettek betiltva a közösségi rendezvények. Már többször írtam, hogy itt, ahol élek, mindenki nagyon komolyan veszi és betartja a rendelkezéseket, de látom a Facebookon és a hírekben is, hogy vannak nagyobb városok, ahol sokan még mindig nem értik, miről van szó.

Kihasználják a kiskapukat, s például azt mondják, hogy azért mennek ki, mert szaladnak a parkban, napi edzésüket végzik. Ezt mondják olyanok is, akik életükben nem futottak tíz métert. Futártól rendelnek házhoz termékeket, bulikat rendeznek ismerősök körében. Nem értik, hogy a MARADJ OTTHON felszólítás azt jelenti, hogy MARADJ OTTHON, és minél kevesebb emberrel találkozz, minél kevesebb időt tölts olyan helyen, ahol már megfordulhatott egy fertőzött személy.

Hallom, otthon is bevezették a kijárási tilalmat: kérlek, vegyétek komolyan.

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország

Látom, ahogy Csíkban a piacon gyúródnak az emberek

Óriási volt az örömöm tegnap délután: jött az a hír, aminek minden Olaszországban élő ember, de talán az egész emberiség a legjobban örülne: egyetlen halott, egyetlen újabb megbetegedés sem történt aznap. Ezt olvastam számos Facebook csoportban. Sajnos, hamar kiderült, hogy ez nem igaz: valaki félreértett valamit.

Nagyon kell a jó hír, bármi is legyen az

Ebben a helyzetben, amikor minden nap ezrekkel nő a megbetegedettek száma és a halálozásoké is, minden kis jó hír reményt jelent: a híradókban bemondták, hogy az olasz kormány segítséget kért Oroszországtól és Oroszország küldte is: hat nagy repülőgéppel hoztak mindenféle műszereket, anyagokat a gyógyításhoz.

Aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon

Nagyon rossz hírt kaptam szombat reggel: a szomszédom mesélte, hogy a közeli faluban, ami tőlem 2–3 kilométerre van, három személy vírusfertőzött. A környéken eddig nem volt egy sem. Eddig még viszonylag biztonságban éreztem magam, de most már elért a félelem.

Végeláthatatlannak tűnő várakozás

Röviden összefoglalva az elmúlt napok tapasztalatait. Itt, Lancianóban, ahol élek, nincs hiszti, nincs pánik, nyugalom és optimizmus van, és végeláthatatlannak tűnő várakozás. Nem fizikailag nehéz a karantén, lelkileg, idegileg kimerítő.

Most derül ki igazán, hogy kire számíthatunk

Kedden múlt egy hete, hogy be vagyunk zárva, vagy másképp mondva, bezárkózva itt Olaszországban. Nézzük a híreket, a vírus nem jött közelebb, tudtommal egy innen húsz kilométerre lévő másik településen van a hozzám legközelebbi beteg.

„Minden rendben lesz”

„Eddig nem volt bajom, dolgoztam, tettem-vettem itthon a lakásban, elfoglaltam magam, de most nagyon egyedül érzem magam” – ezt írja a gyergyói Katona Era, aki sok millió más emberrel együtt múlt kedd óta házi karanténban van Olaszországban.