Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

15:03

Bíróság elé állította a DNA Szászrégen magyar polgármesterét

14:45

Fellebbez az SZNT az Európai Bizottság döntése ellen

14:38

Holtan találtak egy nőt és hétéves fiát otthonukban

14:26

Balszerencsések voltak a székelyföldiek a Jászvásár Ralin

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Szekrény zuhant egy kiskorúra, nem tudták megmenteni az életét

Annyi közalkalmazottat bocsáthatnak el Hargita és Kovászna megyében együttvéve, mint amennyit Maros megyében

Borotvapengének is nevezik egy erősen jellemző tünete miatt az új Covid-19-variánst

Nem vásárol Csíkszereda központi telket, másnak adták el

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Nem vásárol Csíkszereda központi telket, másnak adták el

Költségvetést módosítottak, szó esett a tervezett leépítésekről is Hargita Megye Tanácsánál

Ennyien kaptak különnyugdíjat augusztusban Romániában

Nem hagyják magukat a háromszéki pedagógusok

Látom, ahogy Csíkban a piacon gyúródnak az emberek

Egymást biztatják az olaszok. Minden rendben lesz

Fotó: Katona Era

Óriási volt az örömöm tegnap délután: jött az a hír, aminek minden Olaszországban élő ember, de talán az egész emberiség a legjobban örülne: egyetlen halott, egyetlen újabb megbetegedés sem történt aznap. Ezt olvastam számos Facebook csoportban. Sajnos, hamar kiderült, hogy ez nem igaz: valaki félreértett valamit.

Székelyhon

2020. március 25., 08:332020. március 25., 08:33

De mégis örömhírként értelmezhető: az elmúlt 24 órában (hétfőn) megint kevesebben haltak meg, mint azelőtt, és gyógyulások száma nőtt. Azaz lassan visszahúzódik a baj. S belegondoltam: milyen helyzetben vagyunk ha az is öröm, ha „csak” 601-en halnak meg egy nap alatt. Én ennek is örülök, mert így láthatjuk, van értelme a bezártságnak, hogy tényleg hasznos ha mindenki otthon marad és betartjuk a szabályokat.

De a jó (?), jobbacska (?), pozitív (?), hír (hogy is nevezzem ezt?) már reményt ad, már gondolkodunk azon, hogy mégiscsak vége lesz egyszer ennek.

Kollégáimmal 2-3 naponta beszélek telefonon, mindig megkérdezik, hogy van-e valamire szükségem, hiszen nekik egy picit könnyebb mivel otthon a családjukkal lehetnek. De más szempontból nekik a nehezebb: náluk, ahol ők élnek, vannak vírusos betegek. Tegnap arról is beszéltünk, hogy ha vége lesz, akkor csak úgy kezdhetünk újra dolgozni, hogy mindenki kivizsgálásra megy és megcsináltatja a tesztet. Arról is beszéltünk, hogy

az olasz miniszterelnök beismerte, előbb kellett volna a karantén és nem szabadott volna várni több mint két hetet...

14 napja vagyunk mi itt a zónában otthoni karanténban, és ha továbbra is betartjuk a szabályokat és itthon maradunk, várható lesz a járvány csökkenése. A kevesebb megbetegedés nagy biztatás: hogy jól csináljuk a bent maradást, és tartsunk ki, mert minden rendben lesz. Persze, még messze van a vége, de van egy kis reménysugár. A hír hallatán eldöntöttem:

eddig heti kétszer mentem ki nem egészen egy órára, de mostantól, heti egyszer fogok kimenni a lakásból.

Van egy mondás: a legnagyobb segítség embertársaimnak a példamutatásom. És igen, magamon tapasztaltam, hogy hajlamos vagyok arra, hogy „ha ő kimegy, én miért ne mennék”. Hát nem, nem követem, ki mit csinál, én itthon maradok és úgy oldom meg a vásárlást, és esetleg egyéb teendőimet, hogy heti egyszer megyek ki.

Gondoltam arra, hogy nekem sem könnyű, de a szomszédságban vannak gyerekek, akiről tudom, tudjuk, hogy sokkal aktívabb életformára, több mozgásra lenne szükségük. Kellene a játék kint a szabadban, főleg amikor gyönyörűen süt a tavaszi nap. De nem lehet.

A szülők megértették a helyzetet és a lakásban foglalják le őket társasjátékokkal, tanulással, olvasással...

(Szinte biztos vagyok benne, hogy eddig nem sok időt szenteltek a gyerekeikre a nagy rohanásban, munkába járás és egyéb dolgok miatt). Látom őket, amikor kijárnak a teraszra levegőzni, általában naponta fél órára. A gyerekek nyugodtnak látszanak, fegyelmezettek.

Közben figyelem, hogy mi van otthon: látom, a fotókat, ahogy Csíkban a piacon (a megyeháza alatti promenádon, szerk. megj.) gyúródnak az emberek... Aggódom miattatok.

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország

korábban írtuk

Nagyon kell a jó hír, bármi is legyen az

Ebben a helyzetben, amikor minden nap ezrekkel nő a megbetegedettek száma és a halálozásoké is, minden kis jó hír reményt jelent: a híradókban bemondták, hogy az olasz kormány segítséget kért Oroszországtól és Oroszország küldte is: hat nagy repülőgéppel hoztak mindenféle műszereket, anyagokat a gyógyításhoz.

korábban írtuk

Aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon

Nagyon rossz hírt kaptam szombat reggel: a szomszédom mesélte, hogy a közeli faluban, ami tőlem 2–3 kilométerre van, három személy vírusfertőzött. A környéken eddig nem volt egy sem. Eddig még viszonylag biztonságban éreztem magam, de most már elért a félelem.

korábban írtuk

Végeláthatatlannak tűnő várakozás

Röviden összefoglalva az elmúlt napok tapasztalatait. Itt, Lancianóban, ahol élek, nincs hiszti, nincs pánik, nyugalom és optimizmus van, és végeláthatatlannak tűnő várakozás. Nem fizikailag nehéz a karantén, lelkileg, idegileg kimerítő.

korábban írtuk

Most derül ki igazán, hogy kire számíthatunk

Kedden múlt egy hete, hogy be vagyunk zárva, vagy másképp mondva, bezárkózva itt Olaszországban. Nézzük a híreket, a vírus nem jött közelebb, tudtommal egy innen húsz kilométerre lévő másik településen van a hozzám legközelebbi beteg.

korábban írtuk

„Minden rendben lesz”

„Eddig nem volt bajom, dolgoztam, tettem-vettem itthon a lakásban, elfoglaltam magam, de most nagyon egyedül érzem magam” – ezt írja a gyergyói Katona Era, aki sok millió más emberrel együtt múlt kedd óta házi karanténban van Olaszországban.