Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:14

Fráter Olivér könyvbemutatója Csíkszeredában – Kratochvil Károly emberi arca

10:41

Festménykiállítás nyílik Kézdivásárhelyen a Magyar Festészet Napján

10:26

Nyilvánosan „lebozgorozhatnak” bennünket?

09:47

Rézbe vésett örökség – Siklódy Ferenc munkáiból nyílik kiállítás a Csíki Székely Múzeumban

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Ezt kiszúrni! Nyolcutasos kisbusz utánfutójában, káposzta alatt találták meg az ötezer doboz cigit

Motorkerékpár és autók ütköztek – ketten életüket vesztették

Amikor az adóhatóság is arra kér, ne utaljunk pénzt

Nem álltak meg a stopnál a rendőrök, meghalt egy 17 éves fiú

Égett szagot éreztek a rendőrautóban, megdöbbentő, hogy mi volt az ajtóba rejtve – videóval

„Túlélő üzemmód”: a tanügyi vezetők a kiégés szélén a Bolojan-törvény miatt

Brassóban tárgyalják Bartiék perét

A vezérkari főnök szerint minden román állampolgárnak tudnia kellene fegyvert használni

Lovak csatangolnak rendszeresen éjjelente Csíkszereda utcáin

A közeljövőben elkezdődhet a Piac utcai kazánház és a Vigadó felújítása

Látom, ahogy Csíkban a piacon gyúródnak az emberek

Egymást biztatják az olaszok. Minden rendben lesz

Fotó: Katona Era

Óriási volt az örömöm tegnap délután: jött az a hír, aminek minden Olaszországban élő ember, de talán az egész emberiség a legjobban örülne: egyetlen halott, egyetlen újabb megbetegedés sem történt aznap. Ezt olvastam számos Facebook csoportban. Sajnos, hamar kiderült, hogy ez nem igaz: valaki félreértett valamit.

Székelyhon

2020. március 25., 08:332020. március 25., 08:33

De mégis örömhírként értelmezhető: az elmúlt 24 órában (hétfőn) megint kevesebben haltak meg, mint azelőtt, és gyógyulások száma nőtt. Azaz lassan visszahúzódik a baj. S belegondoltam: milyen helyzetben vagyunk ha az is öröm, ha „csak” 601-en halnak meg egy nap alatt. Én ennek is örülök, mert így láthatjuk, van értelme a bezártságnak, hogy tényleg hasznos ha mindenki otthon marad és betartjuk a szabályokat.

De a jó (?), jobbacska (?), pozitív (?), hír (hogy is nevezzem ezt?) már reményt ad, már gondolkodunk azon, hogy mégiscsak vége lesz egyszer ennek.

Kollégáimmal 2-3 naponta beszélek telefonon, mindig megkérdezik, hogy van-e valamire szükségem, hiszen nekik egy picit könnyebb mivel otthon a családjukkal lehetnek. De más szempontból nekik a nehezebb: náluk, ahol ők élnek, vannak vírusos betegek. Tegnap arról is beszéltünk, hogy ha vége lesz, akkor csak úgy kezdhetünk újra dolgozni, hogy mindenki kivizsgálásra megy és megcsináltatja a tesztet. Arról is beszéltünk, hogy

az olasz miniszterelnök beismerte, előbb kellett volna a karantén és nem szabadott volna várni több mint két hetet...

14 napja vagyunk mi itt a zónában otthoni karanténban, és ha továbbra is betartjuk a szabályokat és itthon maradunk, várható lesz a járvány csökkenése. A kevesebb megbetegedés nagy biztatás: hogy jól csináljuk a bent maradást, és tartsunk ki, mert minden rendben lesz. Persze, még messze van a vége, de van egy kis reménysugár. A hír hallatán eldöntöttem:

eddig heti kétszer mentem ki nem egészen egy órára, de mostantól, heti egyszer fogok kimenni a lakásból.

Van egy mondás: a legnagyobb segítség embertársaimnak a példamutatásom. És igen, magamon tapasztaltam, hogy hajlamos vagyok arra, hogy „ha ő kimegy, én miért ne mennék”. Hát nem, nem követem, ki mit csinál, én itthon maradok és úgy oldom meg a vásárlást, és esetleg egyéb teendőimet, hogy heti egyszer megyek ki.

Gondoltam arra, hogy nekem sem könnyű, de a szomszédságban vannak gyerekek, akiről tudom, tudjuk, hogy sokkal aktívabb életformára, több mozgásra lenne szükségük. Kellene a játék kint a szabadban, főleg amikor gyönyörűen süt a tavaszi nap. De nem lehet.

A szülők megértették a helyzetet és a lakásban foglalják le őket társasjátékokkal, tanulással, olvasással...

(Szinte biztos vagyok benne, hogy eddig nem sok időt szenteltek a gyerekeikre a nagy rohanásban, munkába járás és egyéb dolgok miatt). Látom őket, amikor kijárnak a teraszra levegőzni, általában naponta fél órára. A gyerekek nyugodtnak látszanak, fegyelmezettek.

Közben figyelem, hogy mi van otthon: látom, a fotókat, ahogy Csíkban a piacon (a megyeháza alatti promenádon, szerk. megj.) gyúródnak az emberek... Aggódom miattatok.

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország

korábban írtuk

Nagyon kell a jó hír, bármi is legyen az

Ebben a helyzetben, amikor minden nap ezrekkel nő a megbetegedettek száma és a halálozásoké is, minden kis jó hír reményt jelent: a híradókban bemondták, hogy az olasz kormány segítséget kért Oroszországtól és Oroszország küldte is: hat nagy repülőgéppel hoztak mindenféle műszereket, anyagokat a gyógyításhoz.

korábban írtuk

Aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon

Nagyon rossz hírt kaptam szombat reggel: a szomszédom mesélte, hogy a közeli faluban, ami tőlem 2–3 kilométerre van, három személy vírusfertőzött. A környéken eddig nem volt egy sem. Eddig még viszonylag biztonságban éreztem magam, de most már elért a félelem.

korábban írtuk

Végeláthatatlannak tűnő várakozás

Röviden összefoglalva az elmúlt napok tapasztalatait. Itt, Lancianóban, ahol élek, nincs hiszti, nincs pánik, nyugalom és optimizmus van, és végeláthatatlannak tűnő várakozás. Nem fizikailag nehéz a karantén, lelkileg, idegileg kimerítő.

korábban írtuk

Most derül ki igazán, hogy kire számíthatunk

Kedden múlt egy hete, hogy be vagyunk zárva, vagy másképp mondva, bezárkózva itt Olaszországban. Nézzük a híreket, a vírus nem jött közelebb, tudtommal egy innen húsz kilométerre lévő másik településen van a hozzám legközelebbi beteg.

korábban írtuk

„Minden rendben lesz”

„Eddig nem volt bajom, dolgoztam, tettem-vettem itthon a lakásban, elfoglaltam magam, de most nagyon egyedül érzem magam” – ezt írja a gyergyói Katona Era, aki sok millió más emberrel együtt múlt kedd óta házi karanténban van Olaszországban.