Vincze: menni kell előre

„Elkeserítő” – ezt a szót ismételte a leggyakrabban Vincze Lóránt azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, semmibe veszi több mint egymillió európai polgár kérését valamint az Európai Parlament állásfoglalását, és a Minority SafePack kezdeményezés alapján nem indít jogalkotást a nemzeti kisebbségek védelmében. Döntésével hátat fordított az őshonos kisebbségeknek, az aláíró polgároknak, a nagy többséggel támogató határozatot elfogadó Európai Parlamentnek, több támogató nemzeti kormánynak és régiónak.

– MSP. Egy mondatban mi az EB álláspontja ezzel kapcsolatban?

– Az Európa Bizottság szerint minden rendben van. Nem tudok erre egyebet mondani, mint azt, hogy az EB valamilyen párhuzamos valóságban él. A kisebbségeket szerte Európában jogsértés éri, a jogállamiságnak több állam nem felel meg abból a szempontból, hogy nem alkalmazzák azokat a törvényeket, amelyeket elfogadtak (anyanyelvhasználat, oktatási törvény stb.) a kisebbségek védelmében.

– Valamivel csak alátámasztották a döntésüket…

– Az EB 22 oldalon keresztül magyarázza bizonyítványát, de ez rengeteg sebből vérzik. Arra hivatkoznak például, hogy nem kell kisebbségvédelmi törvény, mert van roma stratégia. A roma stratégia nem anyanyelvápolásról, oktatásról szól, hanem a roma közösség felzárkóztatásáról, az ehhez kapcsolódó gazdasági-szociális intézkedéscsomagról. Az MSP kérte ugyanakkor egy soknyelvűségi központ létrehozását, amely egyebek mellett monitorozná az anyanyelv használatát – erre ők azt mondják, hogy működik az Európa Tanács mellett egy nyelvi központ. Ez azonban az idegen nyelvek központja, amelyik arra van, hogy segítse az idegen nyelvek tanulását. Hol jön ide az anyanyelv kérdése? Arról most ne is beszéljek, hogy azt is felhozzák, nyugodtan éljünk az Európa Tanács által elfogadott kisebbségi nyelvek európai chartájával és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel. Ez kedves tőlük, csakhogy az Európai Unió ezeket soha nem ratifikálta. Akkor most mi van? – odaküldenek bennünket egy olyan intézményhez, amelyet ők maguk sem tartanak egyenrangú partnernek?

– Nincs abban logika, hogy a szuverenitás és a szubszidiaritás nevében ezt (is) az állampolgárhoz közel kell eldönteni, nem valami államok feletti hatóságnak?

– Nincs. A kisebbségi kérdést rendezését nem lehet rábízni minden önkormányzatra, mert ez a nemzeti törvények, sőt az alkotmány része kell, hogy legyen, és mint ilyen, lehet egy uniós direktíva része is.

– Valójában mi áll a döntés mögött?

– Az EB a történelmi érzékenységre hivatkozva továbbra is a szőnyeg alá akarja söpörni ezt a kérdést. Mert ez nem tetszik Romániának, Szlovákiának, a Balti-államoknak, Franciaországnak, s részben Spanyolországnak sem. Azonban komoly fejtörést okoz nekik az, hogy fentiek ellenére is a mi oldalunkon áll a többség.

– Egyelőre az MSP-t leseperték az asztalról, maguktól aligha gondolják meg magukat. Mit lehet tenni?

– Két fronton kell továbbharcolni: jogi és politikai fronton. A jogi vonal azt jelenti, hogy fellebbezést nyújtunk be az európai törvényszékre, amely megsemmisítheti a bizottság döntését. Ha így lesz, akkor át kell gondolniuk, át kell értékelniük, új döntést kell hozniuk – ez nem egy rövid folyamat. A másik a politikai út, ezt kell minél jobban kiterjeszteni. Ehhez tartozik például az, hogy a hét végén (a beszélgetésre pénteken került sor – szerk.) Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke találkozik a németországi tartományok miniszterelnökeivel (Bundesrat), és én írtam öt tartományi miniszterelnöknek, hogy vessék fel ezen a megbeszélésen az MSP problémáját. Ketten válaszoltak, hogy megteszik. Ide tartoznak azok a támogatói nyilatkozatok, amelyek Hollandia vagy Olaszország különböző testületeitől érkeztek, a dán parlamenttől, és itt jön a képbe a székelyföldi önkormányzati vezetők csütörtöki nyilatkozata is (lásd lapunk tegnapi számában – szerk.), következik a magyar országgyűlés, a Kárpát-medence és így tovább. Ezekkel a levelekkel bombázni kell az Európai Bizottságot, hogy belássák, milyen sokan vannak azok, akik szerint hibás döntést hoztak.

– A visszautasítás ellenére is eredményesnek tartja a kezdeményezést?

– Nézze, azt mindenképpen látni kell, hogy olyan dolgokat indítottunk el, ami azelőtt nem volt. Elértük, hogy az Európai Bizottság, amely azelőtt soha nem foglalkozott ezzel, kénytelen legyen napirendjére tűzni az őshonos kisebbségek problémáját. Hogy első körben nem sok köszönet volt benne, az egy másik kérdés, de kénytelenek foglalkozni vele. Majd meglátjuk.

– Medve. Ért valamit a Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megye vezetői által benyújtott petíció?

– Nagyon is, hiszen az Európai Bizottság (ismét) kimondta, hogy a medve ugyan egy védett állat, de amennyiben emberéletekre jelent veszélyt és gazdasági károkat okoz, igenis van lehetőség a beavatkozásra. Élni kell ezzel a lehetőséggel, és szerintem Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter erre el is van szánva. Persze, jól érezhető a nyomás a másik oldalról, mert sokan vannak, akik egyszerűen nem értik, hogy mi ez, és foggal-körömmel ragaszkodnak olyan elvekhez, amelyek a gyakorlatban nem működnek. Szerintem jó a megközelítés: fel kell mérni az egyedszámot, és ki kell dolgozni egy vadgazdálkodási stratégiát.

– Úz völgye. Folyamatban van egy kötelezettségszegési eljárás Románia ellen ebben az ügyben. Azzal mi a helyzet?  

– Eleve csak akkor indítnak kötelezettségszegési eljárást egy ország ellen, ha egyértelműen megállapítják, hogy hibát követett el az uniós jogrend alkalmazásakor. Ebben az esetben megállapították, hogy diszkrimináció történt, hogy nincs rendes törvényi szabályozása a gyűlöletbeszédnek és a közösség elleni felbujtásnak. Ez persze eltart, mert előbb jelzik, hogy érzékeltek egy ilyen problémát, amire aztán küldenek egy választ, és így tovább. Én úgy tudom, most ott tartanak, hogy Románia ígéretet tett arra, hogy módosítják a büntetőtörvénykönyvet, és az paragrafus, aminek a hiányára hivatkozva az ügyész nem indította el az eljárást, bekerül a Btk-ba.

– Helyreállítási terv (PNRR). Mi várható ettől, valóban megoldja minden gondunkat és bajunkat?

– Az európai helyreállítási tervnek az a célja, hogy a gazdaság magára találjon. Tehát ebből részben vállalkozásokat lehet támogatni, részben olyan közberuházásokat indítani, amelyek munkahelyeket teremtenek. Harminc százalékát „zöldítésre” kell költeni, de van építkezési, humánerőforrás-fejlesztési, intézmény-átalakítási és digitalizációs összetevője is. Az Európai Bizottság elég nagy szabadkezet adott a tagállamoknak, hogy elkészítsék a saját helyreállítási tervüket, ez az a bizonyos PNRR. Romániában ez egyelőre még közvita tágyát képezi, az önkormányzatoknak ehhez kell majd igazodniuk, de az egészen biztos, hogy ennek része az egészségügyi intézmények felújítása, az oktatás, a digitalizáció és a környezetvédelem. Az infrastrukturális beruházások is ide tartoznak, de én az unió által támogatott nagy közberuházásokkal kapcsolatban úgy érzem, ez nagyjából az utolsó vonat. Az unió ugyanis előbb-utóbb azt fogja mondani, most már annyi éve tagok vagytok, hogy ha eddig nem sikerült megcsinálnotok, mi már többet erre nem áldozunk.

A Minority SafePack kezdeményezői bírósági eljárást indítottak az Európai Bizottság döntése ellen

Az Európai Bizottság döntésének semmissé nyilvánítását kéri az Európai Unió Törvényszékétől a Minority SafePack kezdeményező bizottsága. A bizottság – amelyet Hans Heinrich Hansen korábbi FUEN-elnök és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vezet – március 24-én nyújtotta be a keresetet, miután a Bizottság 2021. január 15-én közölte: nem indítja be a jogalkotást az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés kilenc pontja kapcsán.

„Alaposan megvizsgáltuk a választ, és jogi képviselőinkkel arra a következtetésre jutottunk, hogy abban súlyos hiányosságok vannak” – nyilatkozta Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, a kisebbségvédelmi kezdeményezés európai aláírásgyűjtését koordináló FUEN elnöke.

A kereset szerint az Európai Bizottság nem indokolta meg kellőképpen az MSPI több pontjára adott elutasító válaszát, ami eljárási hibának minősül. A kezdeményező bizottság értékelése szerint a 9 javaslat közül 7 esetében nem tett eleget az indokolási kötelezettség követelményeinek. Nem vette figyelembe, és elmulasztotta megválaszolni az MSPI képviselőinek szóbeli észrevételeit és magyarázatait, amelyek a Bizottsággal folytatott találkozón és az Európai Parlamentben tartott nyilvános meghallgatáson hangzottak el, illetve amelyeket írásban is benyújtottak a Bizottságnak. Ezekben az MSPI képviselői részletes magyarázatokat és pontosításokat adtak az MSPI eredeti kilenc pontjához, és konkrét javaslatokat tettek javaslataik végrehajtására. Az MSPI Kezdeményező Bizottsága és a FUEN képviselői úgy vélekednek, az általuk felhozott érvek lehetővé teszik a bizottsági döntés semmissé nyilvánítását.