Rend és fegyelem?

Nem oly rég Washingtonban volt alkalmam sétálni. Legalább ezer ember nézte a vaskerítésen át a világ leghatalmasabbnak tartott vezetője, filmekből és tévéből ismert, hibátlan gyepszőnyegén álló Fehér Házát. A protokoll szerint azonban, amikor az elnöki helikopter érkezik, nem szabad a kerítés mellett tartózkodni. Megjelent két (azaz kettő darab) rendőr és szólt a néphez, hogy ez a rész most bezár, és hogy a teret a Washington-emlékmű kb. 500 méterre lévő obeliszkjéig ki kell üríteni. És ennyi. Még hangosbemondójuk sem volt, csak úgy szóltak, hogy na, menjünk, emberek! És az emberek mentek. Nem kérdezték, hogy miért éppen én, miért éppen most, nem lehetne-e öt perc múlva… Volt egy tekintélynek örvendő rendfenntartó és egy – legalább ilyen fontos – öntudatos tömeg, amely tudta, hogy a demokrácia nem azt jelenti, hogy azt csinálsz, amit akarsz, hanem azt, hogy betartod a mindenkire érvényes szabályokat.

Romániában a koronavírus-járvány miatt szükségállapot van, ami – a köz érdekét mindenek fölé helyezve – némiképpen korlátozza az egyéni szabadságokat és jogokat, szigorítja a szabályokat, nagyobb rendet és fegyelmet követel. Írva van, hogy egészségügyi intézménybe csak járványügyi szűrést követőn lehet belépni, és csak korlátozott számban. A saját érdekünkben (is)! Írva van az is, ha magunktól nem jönnénk rá, hogy lehetőleg kerülni kell, hogy túl közel menjünk egymáshoz. A saját érdekünkben (is)! De mi nem!
Mi, akik a „rendtartó székely falu” hagyományával hánykolódunk, mi nem tudunk civilizáltan, egymástól méternyire, érkezési rendben sorban állni a poliklinika előtt! Mi összegyűlünk a lépcső tetején, egymás nyakába lihegünk, lökdösődünk, ordítunk és tépjük ki sarkából az ajtót! Mit nekünk szükségállapot, szabályok, ilyenek… És mi történik azzal a rendfenntartóval, akit odatettek, szerencsétlent, az ajtóhoz, hogy egyenként engedje be az embereket? Kirúgják, mert a rendelkezésére álló eszközzel (történetesen gázspray-jel, mert az volt neki), megpróbálta végrehajtani a feladatát! Mégis, mit kellett volna tennie? És van egy még ennél is bántóbb kérdés: mit tud majd tenni az, akit most helyette odatesznek? Mert van egy megalázott rendfenntartó és egy (ön)tudatlan tömeg…