Olimpia vagy Nolimpia

A sport már régóta olyan, mint az úszó jéghegy: a szemmel látható tíz százalék szól a versenyzők megmérettetéséről, a láthatatlan kilencven a pénz számolásáról. Politikusok, üzletemberek klubokat vásárolnak és irányítanak, amíg Európa-bajnokságot nyernek vagy a dutyiban kötnek ki, esetleg mindkét változat érvényes.

Egy olimpia felvállalása óriási tét egy országnak, még ha papíron csak egy város is a rendező. Magyarországnál kisebb talán csak Finnország és Görögország volt a házigazdák közül. De kis hazánk sport nagynemzet, az örök éremranglistán a nyolcadik helyet foglalja el, szinte botrányos, hogy eddig nem volt pesti világverseny. Tény hogy 1960 óta a rendezési költségek mindig meghaladták az előzetes számításokat, mintegy kétharmaddal. Utánanéztem, mennyire saccolják a budapesti tervezett játékok árát, a számok eléggé eltérőek, elnézést kérek, ha netán valaki pontosabb adatok birtokában van, engem inkább a helyzet erkölcsi–nemzeti vetülete érdekel. Az optimista számítás szerint a nettó beruházás tizenegy éven át minden magyarnak havi két sör árába kerülne, a borúlátók tíz milliárd euróért, a GDP kilenc–tíz százalékáért aggódnak.

Valóban félelmetes összeg, de a napokban kiderült, hogy az oroszellenes embargó eddig Magyaroszágnak hat–hét milliárd euró kárt okozott, tehát a rendezés optimista árát, amiből természetesen nagy rész megtérülne, mert stadion, szálloda, úthálózat helyben marad. És három hétig a világ szeme rajtunk, amit nem lehet megfizetni. Az olimpia nagyszájú ellenzői két kézzel tapsolnak a szankcióknak, amelyeket a magyar miniszterelnök saját lábunkba röpített golyóhoz hasonlított. Az a pénz nem fáj? De hát az Uniót nem azért találták ki, hogy a kicsi nemzetek önfejükkel gondolkozzanak.

Nagy keserűséggel tölt el hogy az ellenkampány (nem kell játék, mert a magyar korrupt, és el fogja lopni a pénzt) egyik vezéralakja egy olyan fiatal, aki annakidején önkéntesként részt vett a londoni játékok előkészületeiben. London yes, Budapest no, kapunk érte nagy puszit az ATV-ben, és civil zsebpénzt Gyuri bácsitól. A fiatalság a nagy álmok ideje kellene legyen, nem a haza lejáratásáé.

A párizsi Eiffel-torony elleni kampányolók arcáról lesülne a bőr a sok millió turista láttán. A nolimpiánusok képét milyen epidermisz borítja?