Ne hallgass róla!

A diaksztori.com oldalra a működtetők anonim történeteket várnak diákoktól, tanároktól, szülőktől az iskolában történő visszaélésekről, bántalmazásokról. A beérkezett történeteket egy képregény vagy videó sztoriban dolgozzák fel úgy, hogy a bejelentett bántalmazás részleteit módosítják.

Bukur Tamás, az oldal egyik működtetője megkeresésünkre elmondta: az ötlet onnan származik, hogy még júniusban eljutott hozzuk egy botrányos videófelvétel egy online óráról, ahol a tanár durván szidja a diákokat, trágárul és sértően beszél.

– Erre sokan reagáltak, köztük Csala Dénes, a Lancaster University adjunktusa és a Székelydata bloggere. Az ő ötlete volt, hogy hozzunk létre egy olyan felületet, ahol diákok, tanárok, szülők, de akár az iskolát már régen elvégzett emberek megírhatják iskolai bántalmazásaik történetét. Úgyhogy belefogtunk ebbe a projektbe az Érted-del, a Székelydata-val és a MAKOSZ-szal (Romániai Magyar Középiskolások Szövetségével) közösen – mondta Bukur Tamás.

A középiskolások szövetsége vállalja azt is, hogy ha valaki aktív elszenvedője ilyen bántalmazásnak, akkor bátran forduljon hozzájuk, és igyekeznek orvosolni a helyzetet érdekképviseleti eszközökkel. A projektnek kettős célja van: egyrészt az általános közvéleményhez szólva szeretnék felhívni a figyelmet, hogy ezek a történetek igenis léteznek, és kell beszélni róluk. Másrészt a bántalmazottaknak is szeretnének üzenni vele: hogy nincsenek egyedül, és hogy van mód kikerülni a bántalmazotti szerepből.

Történetet bárki küldhet be, annak ellenére, hogy a projekt neve Diáksztori, várják tanárok és szülők történeteit is. Már több tucat történet érkezett, de az oldalon található bejelentőn, illetve a diaksztori@protonmail.com e-mail-címen továbbra is várják az újakat. A beküldés után feldolgozzák a történetet, és három csapattag – akik a színművészeti egyetemen tanulnak – dramaturgiai szempontból erőteljessé formálják, nem megmásítva a lényegi tartalmukat. Ezután képregényszerű illusztrációkat készítenek a történetekből. A közeljövőben egy videósorozatot is szeretnének indítani, amelyben szintén diáksztorikat dolgoznának fel.

Arra a kérdésre, hogy a beküldők vállalják-e nevüket, arcukat, Bukur Tamás azt mondta, nagyon változó.

– Van, aki leírja a nevét, a várost, az iskolát, sőt még a tanár nevét is, aki szerepelt a történetben, van, aki a trauma miatt még most is nagyon nehezen beszél róla. A MAKOSZ felé még nem érkezett kérés, hogy segítsenek megoldani egy bizonyos szituációt. Abban bízunk, hogy az egész kampányunk alkalmas lesz arra, hogy önbizalmat adjunk azoknak, akik úgy érzik, szükségük van az igazság helyretételére, hogy ők maguk járjanak el tényleges esetekben – mondta.