Méltók a világbajnoki címre

Bár nem vontam kétségbe a játékosok tehetségét és felkészültségét, az argentin nemzeti labdarúgó-válogatott sohasem tartozott a kedvenceim közé, és ennek sporttörténeti, valamint viselkedésbeli okai vannak.

Nem feledtem, hogy az 1978-as, Argentínában zajló labdarúgó-világbajnokság első csoportjában, egygólos magyar vezetés után, a hathatós bírói segédlet következtében végül 2:1 arányban a hazai csapat győzött. Ráadásul a portugál játékvezető Törőcsik Andrásnak és Nyilasi Tibornak vitatható módon kiosztott egy-egy sárga, majd piros lapot, ezzel megpecsételvén a torna egyik esélyesének tartott magyar válogatott további sorsát. Mindennek pedig azért kellett így történnie, hogy a hatalmat puccs révén megkaparintó katonai junta, a világbajnokság megnyerésével elterelhesse a figyelmet az országban uralgó áldatlan állapotokról. Az ellenszenvemet ugyanakkor a játékosok megtévesztésre irányuló törekvése, kirívó sportszerűtlensége, illetve a belőlük áradó gőg és nagyképűség is fokozta.

Az argentin labdarúgó-válogatotthoz való viszonyulásom az elmúlt negyvennégy esztendő alatt megingathatatlan maradt. A franciákkal 2022. december 18-án lejátszott világbajnoki döntő alatt és után tanúsított sportolói magatartásuk, emberi hozzáállásuk azonban gyökeresen megváltoztatta a róluk egykor kialakított és azóta folyamatosan erősödő negatív véleményemet.

Lenyűgözött és meghatott a hitből, a nemzetük és hazájuk iránti végtelen szeretetből fakadó, mindvégig a sportszerűség keretei között maradó küzdeni tudásuk. A sikerhez szükséges higgadt elszántságuk, a gólszerzéskor rajtuk eluralkodó gyermeki öröm. A győzelem hatására lelkük mélyéről felbuggyanó, a máskor kemény férfiarcokat perceken át jótékonyan áztató könnyek látványa. A világ legjobb labdarúgójaként nyilvántartott Lionel Messi közösségépítő alázatossága, önzetlensége és húzóerőként ható csapatszelleme.

Akik képesek minderre, valóban méltók a világbajnoki címre, hiszen a sport nem csak a teljesítményről, hanem a példamutatásról is szól. Erre viszont csak azok képesek, akik nem csak a maguk, hanem a nemzetük és a hazájuk dicsőségére is törekszenek. Az ellenfél válogatottjában viszont a 96. perctől a kapuson kívül egyetlen francia származású játékos sem maradt.