Ma újabb dalpremier!

– Ha visszagondolsz az elmúlt évekre, melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, amelyekre a legbüszkébb vagy?

– Két ilyen dolog van. Az egyik az a TrapNation csatornán való megjelenésünk. Hihetetlen érzés volt számunkra, hogy Los Angeles egyik legnagyobb csatornáján hallgathatjuk a zeneszámunk Danka Dávid által készített remix feldolgozását. Soha nem hittem volna, hogy ez megtörténhet, még emlékszem, amikor percenként frissítettük, 4000–5000-et ugrott a nézettség. Mára ez a szám több mint 5 millió lejátszásnál tart világszinten. A másik, amit kiemelnék az talán a Budapest Parkban a Brains előtt adott koncertünk, mert az is nagyon jó érzés volt, hogy a yesyes-szel több ezer ember előtt játszhatunk.

– Kézdivásárhelyről indultál, de mára már elég messze eljutottál, mit gondolsz mi volt a fejlődésed titka?

– Ez egy kicsit most vicces, mert belülről én soha nem így élem meg, de persze én is érzem, hogy sok minden történt velem, viszont még hosszú az út. Még több dolgot kell letennem az asztalra ahhoz, hogy elérjem a céljaimat, de úgy érzem, jó úton haladok. A fejlődésem titka a gyakorlás, nem telik el úgy napom, hogy ne gyakorolnék, vagy nem fókuszálnék a céljaimra.

– Mesélj arról, hogyha egyszer hazatérnél, mi lenne annak az oka?

– Szívesen hazatérnék, mert nagyon honvágyas vagyok, pedig már tíz éve élek Budapesten. Valószínű, a család és a barátok miatt mennék haza, ők, akik oda kötnek. Ha tudnám a zenélést távolról is csinálni, akkor szívesen haza mennék, de most már elég sok minden köt Budapesthez. Itt van a zenekar, itt van a barátnőm, itt van a munkám, ezért így nagyon nehéz lenne, viszont igyekszem minél gyakrabban hazalátogatni, általában két-háromhavonta.

– Miért is döntöttél úgy, hogy éppen dobolni kezdesz?

– Nem tudom. Kilencévesen egyszer csak kattant egyet az agyam, és eldöntöttem, hogy mindenképp szeretnék hangszeren játszani. Akkor még gitározás volt a célom, de a Tanulók Klubjánál nem volt gitároktatás, azonban volt dob, így az első lépéseimet ott tettem meg ez irányba, Kis Katiék segítségével. Kezdetben Réti Levente kezdett foglalkozni velem, majd Várady Attila. Ezt követően Budapesten Nemes Tibornál végeztem, a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolában. Nagyon sokat köszönhetek nekik, meg persze mindenkinek, aki mellettem állt és áll a mai napig.

– Szoros a viszonyod a zenekaroddal, ami még a kollégiumi szobában kezdődött. Miket csináltok együtt, leginkább most, amikor a helyzet eléggé kritikus? Találkoztok?

– Igen, a zenekar egy pluszcsalád az életünkben. Nagyon szoros kapcsolatban vagyunk, és napi szinten tartjuk a kapcsolat. A helyzet nem a legjobb, de folyamatosan online beszélünk, dolgozunk az új dalokon. A zenekari megjelenéseket próbáljuk másképp alakítani, mert így nem igazán tudjuk a klipeket sem megvalósítani, de igyekszünk új ötletekkel előállni. A turnénkat is újra kell szervezni, az is folyamatban van, így ebben a helyzetben ezek a dolgok élveznek elsőbbséget.

– Melyik a kedvenc dalod?

– A yesyes-től talán az, ami épp ma jelenik meg, a Darkness, de a Fight című dalunkat és a Save me nowt is nagyon szeretem. Amúgy az új album, amin dolgozunk, úgy ahogy van, a kedvencem, és talán az egyik legmeghatározóbb albuma lesz a zenekarnak, hangzásban és stílusban is.

– Sok koncertet kellett lemondanotok az utóbbi időben?

–  Igen, körülbelül az egészet, emiatt teljesen újra kell szervezzük a zenekar életét, de próbálunk pozitívan állni a helyzethez.

– Ha változtathatnál az utóbbi éveken, mit csinálnál másképp?

– Minden úgy van rendjén, ahogy történt az életemben.

– Hol láthatnak téged legközelebb az érdeklődők? Mivel készültök a zenekarral az idei évre, ha a helyzet helyreáll?

– Jelenleg csak online láthatnak. Folyamatosan töltök fel Instagramra dobos videókat, és unalmamban kertészkedés, sütés, főzés tölti ki a mindennapjaimat, átmentem gasztrobloggerbe, na jó ez csak vicc volt. A zenekarral nagyok sok tervünk volt erre az évre, de mindent újra kell tervezni. A lényeg, hogy álljon helyre a dolog, és vigyázzon mindenki magára!