Harc a nemzet érdekében

A múlt héten előbb Kézdivásárhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön mutatták be az idén elhunyt volt parlamenti képviselő, Borbély Imre Harc a nemzet érdekében című, posztumusz megjelent könyvét. A megtisztelő feladatra a főszereplő fia, lapunk munkatársa, Borbély Zsolt Attila vállalkozott.

A könyv gerincét a legendás Ellenpontok című szamizdat folyóirat Göteborgban (Svédország) élő szerkesztője, Tóth Károly Antal által Borbély Imre temesvári mérnök–politikussal készített életútinterjú adja, melyet Borbély Zsolt Attila, a szöveg gondozójaként és a kötet szerkesztőjeként válogatott tanulmányokkalegészített ki édesapja életművéből.

Amint megtudhattuk, Borbély Imre 1948-ban született Temesváron, itt szerzett vegyészmérnöki diplomát 1974-ben és 1977–1990 között ugyancsak itt dolgozott tudományos kutatóként. Ebben az időszakban öt találmányát szabadalmaztatták. Mindvégig a kommunista rendszer és Ceaușescu-féle diktatúra bírálói és azon ritka emberek közé tartozott, akik nem rejtették véka alá véleményüket, hanem így vagy úgy hangot is adtak neki. Az sem véletlen tehát, hogy már első perctől Tőkés László nyílt támogatói és titkos tanács­adói között találjuk. A református lelkésznek a hatalommal való szembeszegülését ugyanis stratégiai tanácsokkal támogatta, miközben katolikus létére is rendszeresen ellátogatott az általa tartott istentiszteletekre. Ezzel is kifejezte ugyanis a megnyilvánulásaival és általa mondottakkal való egyetértését. És ezt megtette akkor is, amikor már csak milicisták és szekusok sorfala között lehetett bejutni a temesvári református templomba. Ugyanakkor részt vállalt abban is, hogy a lelkészről szóló hírek a szabad világba is eljussanak, és 1989. december 15-én és 16-án ott volt a lelkész védelmére összegyűlt tömegben. Akkor sem maradt otthonában, amikor 17-én a békés, tüntető tömegbe éles lőszerrel lőtt a katonaság.

Ilyen előzmények után vállalt szerepet a rendszerváltás után megalakult RMDSZ-ben, és lett a helyzetteremtő politizálás szószólója, a kis lépésekkel szemben a nagy lépések szorgalmazója, az erdélyi magyarság társnemzeti státusának és Románia szövetségi állammá történő alakításának az elkötelezett híve. 1990 és 1993 között a szövetség elnökségi tagja, mely minőségében értelmi szerzője volt az erdélyi magyar autonómia törekvéseket az RMDSZ programjába 1992-ben hivatalosan is beemelő Kolozsvári nyilatkozatnak. 1992 és 1996 között érdekvédelmi szervezetünk parlamenti képviselőjeként tevékenykedett. Ebben a minőségében elsőként szólalt fel magyarul a román parlamentben (1994. március 15-én), és szintén ő állította fel 1993. október 6-án a román képviselőket az aradi vértanúk tiszteletére. Ugyanakkor a Temesvári Társaság külső tagjaként 1990-ben a kezdeményezője és egyik értelmi szerzője volt a Temesvári kiáltványnak, mely 8. pontja három ciklusra eltiltotta volna a kommunista hatalmi gépezet és politikai rendőrség tagjait a politikai szerepvállalástól.

Mindezekért az RMDSZ megalkuvó és sok esetben gyáva vezetése megpróbálta félreállítani, ami 1996 nyarára sikerült is nekik. Így a továbbiakban civilként, a Magyarok Világszövetségének berkeiben tevékenykedett a nemzet érdekében. Szellemi nagyságát és politikai éleslátását bizonyítja például, hogy már 1996-ban tanulmányban fogalmazta meg a magyarság határok fölötti egyesítésének a gondolatát, melyet a külhoni magyar állampolgárság, valamint a magyar államhatárokon kívülre szorult nemzettestek autonómiájának a biztosításán keresztül vélt megvalósíthatónak.