Előz a magyar sport

Az 1988-as szöuli (Dél-Korea) nyári olimpia előtt a bukaresti szocialista-kommunista pártaktivisták egyike azt mondta a román küldöttség vezetőinek – és általuk a sportolóknak –, hogy úgy szerepeljenek, Magyarország és Bulgária semmiképpen se előzze meg Romániát az éremtáblázaton. Ezt a fura kívánságot állítólag személyesen Nicolae Ceaușescu diktátor üzente a sportolóknak. Keleti bölcselet szerint a célt tévesztő rossz kívánság visszaüthet küldőjére. Nos, a szöuli olimpia éremtáblázatán Románia 7 aranyéremmel, 11 ezüsttel, 6 bronzzal a 8. helyen végzett, a 6-7. pedig éppen Magyarország (11-6-6) és Bulgária (10-12-13) lett – nem sok hiányzott ahhoz, hogy a magyarok felérjenek a negyedik helyre!

Az eset nem egyedi, a magyar–román sportversengésnek sok évtizedes a múltja. Ma is tény. Az izgalmas, érdekfeszítő, néha kényes témával foglalkozik a kanadai bejegyzésű, román nyelvű vice.com hírportál minapi elemzője is. Címe: Hogyan előznek meg a magyarok a sportban. Az alcímben a szerző kiemeli, az Orbán-kormány által is támogatott székelyföldi („din Ținutul Secuiesc") futballcsapat egyenlő félként küzd az FCSB-vel vagy az Universitatea Craiovával.

Az utalás nyilván Sepsiszentgyörgy Sepsi OSK csapatára vonatkozik. A bevezető rámutat a román hanyatlás és magyar felemelkedés párhuzamára, megemlítve, hogy a magyarok már a téli olimpián is érmeket szereztek, míg Románia a legutóbbi nyári olimpiát négy éremmel zárta (1 arany, 1 ezüst, 2 bronz), ami az utóbbi 64 év leggyengébb szereplése, és az eredmény figyelmeztetésként kapta a „112” sürgősségi gúnyjelt a sajtóban. A 2016-os éremtáblázaton Magyarország a 12. helyen végzett, Románia a 47. lett, mégpedig úgy, hogy egyik bronzérem honosított oroszországi, csecsen nemzetiségű birkózó érdeme. A magyar–román „focipárbajról” szólva a cikkíró megemlíti, az 1940-es években Puskás Ferenc 4 mérkőzésen 9 gólt lőtt a román válogatott kapujába, viszont a románok 1981 óta nem veszítettek a magyarokkal szemben (számos győzelem és döntetlen gyűlt azóta).

A vice.com sportelemzője elismerően méltatja a Sepsi OSK csapatát, azt, hogy idén a romániai élvonalbeli bajnokság rájátszásába jutott, az alapszakaszban 1-0-ra legyőzve a Krajovát, 4-2-re az FCSB-t. Mindez nem a véletlen műve, írja a Sepsi OSK sikereiről Răzvan Filip, külön kiemelve, hogy a csapat finanszírozója Diószegi László vállalkozó, akinek Románia-szerte elismert pékségei, pékáruüzletei vannak, többször is díjazták már cégvezetői, szakmai és futballtámogatói tevékenységéért. Az elemzés kitér arra is, hogy a Sepsi OSK futballklub utánpótlás szakosztályai jelentős támogatást kapnak a magyar kormánytól, a támogatás összege legutóbb 3,2 millió eurót tett ki, akárcsak az FK Csíkszereda esetében (a szerző megemlíti, hogy a harmadik ligás csapat a város magyar elnevezését viseli, a nyolc közé jutott a Románia Kupában, miután bámulatos módon kiütötte a Bukaresti Dinamót).

„Hogyha mellőzzük az irredenta vádaskodásokat – Magyarország el akarja venni Erdélyt és hasonlók –, a román sport és futball vezetőinek el kellene gondolkodniuk azon, hogy a magyar állam jelentős beruházásokat végzett a magyar övezet két csapata (Sepsi OSK és FK Csíkszereda) gyermek- és ifjúsági akadémiáinak létrehozására, működtetésére. Megjegyzendő, hogy Magyarország Szerbiában és Horvátországban is utánpótlás-nevelő központokat épített, ott, ahol jelentős lélekszámú magyar kisebbség él” – olvasható az elemzőben.

A kézilabdára térve, a szerző a futballhoz hasonlítja a két szomszéd versenyfutását. Megemlíti, hogy míg a foci egyik ország szurkolóinak sem hoz nagyon nagy elégtételt, a kézilabdában mindkettőnél vannak jó eredmények, főleg a női válogatottak és klubcsapatok szintjén. Felelevenítődnek egyfelől az Oltchim Rm. Vâlcea és a CSM Bukarest, másfelől a Győri Audi ETO és a Ferencváros sikerei. A szerző emlékeztet arra, hogy a női kézi Európa-bajnokságokon Románia ötször játszott Magyarországgal, de csak egyszer tudott győzni, a tavaly decemberi tornán pedig éppen egy magyar játékost, Planéta Szimonettát hibáztatták Cristina Neagu súlyos sérüléséért (egy védő-támadó párharcnál a román játékos a rendkívül magas magyar játékossal ütközött). A román–magyar női kézilabda párhuzamot és vetélkedést a Bajnokok Ligájával nyomatékosítja a cikkíró, utalva a CSM Bukarest 2016-os és a Győri Audi ETO 2017-es, 2018-as BL-győzelmére.

„A Hagi-modell elfogadása és követése az egyetlen megoldás, amellyel Románia utolérheti Magyarországot a sportfejlesztések terén”, mutat rá Răzvan Filip újságíró, aki méltatja a Gheorghe Hagi eredményeit, főként azt, hogy a román hatóságok közömbösségét látva saját fociakadémiát létesített és stadiont épített a tengerparti Konstanca övezetében. A szerző kiemeli, tényleges példákkal is alátámasztja, hogy sportberuházások, fejlesztések terén Magyarország lekörözi Romániát. Míg például Budapesten a 2017. évi vizes világbajnokságra megépült az impozáns, 13 ezer ülőhelyes Duna Aréna, és ráadásul ott van a 12 ezer férőhelyes Papp László Sportaréna is, addig Bukarestben az egyetlen nemzetközi szintű sportcsarnok az 1974-ben épült „Polivalentă”.

Politikusokat is megcéloz az elemzés, amely rámutat, hogy Orbán Viktor a kétezres lélekszámú Felcsút községben 3200 férőhelyes futballstadiont építtetett, ám ugyanakkor van a településen fociakadémia is, miközben Liviu Dragnea, a Román Parlament képviselőházának elnöke Alexandriában és Turnu Măgureleben építtetett stadionokat, de egyik városban sincs fociakadémia. „A hiábavaló stadionok terén jól állunk”, írja Răzvan Filip, és egyben figyelmeztet: a román államnak nem a könnyen elkölthető készpénzekkel kellene segítenie a sportot, hanem kedvezményeket kellene szavatolnia azoknak, akik a sportot szponzorálják, anyagilag támogatják.