Drakula fészke Erdélyben (6.)

(folytatás előző lapszámunkból)

Nagy győzelem volt a târgoviștei, de rövid életű. A törökök pár hónap elteltével visszatértek, mint a falról visszapattanó labda, de ekkor már Szép Raduval az élen, aki a szultán kegyence lévén hatalmas sereget tudott a háta mögött. Azonkívül a havasalföldi bojárság is – már aki még megmaradt belőlük – szívesebben látta a trónon a szépfiút, mint a kegyetlen őrültet. De Radu nemcsak szép, hanem rátermett és ügyes politikus is, aki kivívja Mátyás elismerését. A király úgy ítéli meg a helyzetet, hogy Radu bármikor a nyakára hozhat egy jó nagy török sereget, ami igazán nem hiányzik az ország határainak közelében, ezért jobb vele békében lenni. Ezért paktumot kötnek, amiről Vlad mit sem tud.

Közben a török had az Argeş völgyén Poenari váráig nyomul, és ostromolni kezdi. A szájhagyomány szerint itt lett öngyilkos Vlad felesége, aki annyira félt a török fogságtól, hogy inkább leugrott egy magas szikláról (vagy a vár faláról?). A menekülő fejedelem tovább bujdosik, és hogy üldözőit megtévessze, a Dâmboviţa folyó menti utat választja Erdély felé. Már csak 23 km-re van Törcsvártól, de Oratea váránál (Podul Dâmboviţei falu) a Mátyás seregét vezénylő Jan Jiskra cseh zsoldosvezér szembejön vele (?), elfogja, és a Brassóban állomásozó királyhoz viszi. (A lejegyzés Michael de Beheim XV. századi német dalköltőtől származik, amit a Drakula-kutatók nem tartanak megbízható forrásmunkának. Jan Jiskra pedig nem tévesztendő össze a huszita Jan Zsizskával!)

A történet egyáltalán nem egyértelmű, mivel a román történelmi források szerint Vlad nem esik Jiskra fogságába, hanem sikerül átszöknie Erdélybe, a két hónapig Brassóban állomásozó Mátyáshoz, akitől viszont nem kapja meg a várva várt felmentő sereget. A király a szász kereskedők régebbi és újabb panaszainak helyet adva neheztel Vladra, elfogatja, és állítólag két hétig törcsváron tartja rabként. Na, ezt a rövid fogságot domborítja ki a román legendárium, azt állítva, hogy Drakula Törcsvárban lakott, mert a sajátja volt!

Mátyás, miután meggyőződik róla, hogy Radu részéről nem fenyegeti török veszély, magával viszi Budára. És bár a szászok egy levelet is „találtak”, miszerint Vlad Mátyás háta mögött felajánlotta Erdélyt a szultánnak (?), magyarán lepaktált vele, a király nem végezteti ki, hanem 12 évig kényelmes házi őrizetben tartja.

Közben ne feledjük, hogy elévülhetetlen érdemei vannak a török invázió megfékezésében, ami a magyar király szemében nem volt elhanyagolható szempont. Az agyafúrt Hunyadiak mindig tartottak a korabeli politika valamelyik eldugott fiókjában egy-egy száműzött vagy menekülő vajdácskát, akit, ha kellett, politikai céljaikra használtak fel. Valószínű, Mátyást is ez a meggondolás vezérli, és környezete elképedésére (Bonfini) rokoni kapcsolatot alakít ki Vladdal, feleségül adva hozzá unokatestvérét, Szilágyi Jusztinát (egyes források szerint Ilonát). Ekkor történik az a bizonyos „átnevelés”, amikor a fejedelem bűnbánatot tart, újból felveszi a római katolikus hitet, és megpróbál békés családi életet élni.