Drakula fészke Erdélyben (5.) – III. fejezet: Vlad Ţepes, a fejedelem (1.)

(folytatás előző lapszámunkból)

Vlad tehát megihletője Drakula személyének. Uralkodása viharos volt, éppen olyan, mint amennyire mozgalmas Kelet-Európa történelme a 15. században.

Lássuk, mit csinált az alatt a hat év alatt, amennyit a szűkmarkú történelem szánt neki, amikor Magyarországon már Mátyás király uralkodott. Még trónra lépésének évében rögtön leszámolt meggyilkolt apja és bátyja, Mircea legádázabb ellenségeivel, karóba húzatva őket. Majd török és európai mintára megpróbál egy erős, központosított, független államot létrehozni. Törvényeit drákói szigorral igyekszik betartatni, ami sikerül is neki. Az ország henyélő népét munkára kényszeríti, így növekszik a termelékenység, fellendül az ipar és kereskedelem, amit úgy támogat, hogy az idegen országbeli kereskedőket (szászok, lengyelek, litvánok, zsidók) borsosan megvámoltatja, megszünteti a szász kereskedők havasalföldi előjogait, a hazaiaknak adómentességet biztosít. Zsoldos hadsereget szervez, de pénze nincs! Sebaj – gondolta a vajda, veszünk onnan, ahol van! Ezért gyakran betört Erdélybe (Íme, a lojalitás Mátyás királlyal szemben!), és kifosztott néhány magyar meg szász falut, majd továbbállt. Később nem kockáztatott. Inkább a Törcsvári-szoroson vagy „tolvajok útján” közlekedő szász kereskedőket raboltatta ki, akik a Balkánra menet, Târgovişte, a főváros környékén készen „házhoz jöttek”! 1459-ben már annyira erősnek érzi magát, hogy megtagadja az adófizetést az oszmánoknak; igaz, hogy Mátyással a háttérben, akivel 1460-ban új szövetséget köt. Erre rögtön rámozdul egy kisebb török sereg, Hamza pasa vezetésével, de Vlad Ţepeş nagyrészüket elfogja, és vezérükkel együtt Târgovişte falai előtt karóba húzatja őket. l459-ben még van egy „dicső” tette. Húsvét vasárnapján kivégezteti a fejedelmi ünnepi ebédre meghívott bojárokat, az öregeket karóba húzatva, a fiatalokat erőltetett menetben a 100 km-re lévő Poienarig hajtva, az ottani vár megépítésére. A kényszermunkát senki sem éli túl.

1461 telén már ő támadja a Duna bal partján lévő Giurgiut, ami a török birodalom Duna menti végvárai közé tartozott, havasalföldi területen. Majd átkelve a befagyott folyamon, a török iga alatt nyögő Bulgáriában „vérengzett egy kicsit”, ami kb. 38.000 török és bolgár éle­tébe került. Ezt már II. Mehmed szultán sem tűrhette. 1462-ben maga indul Vlad ellen. A háromszoros túlerőben lévő török sereg nem járt sikerrel. A fejedelem a gerillaharcmodor minden fogását bevetette. Állandóan hátráló taktikával felégette a szántóföldeket, a falvakat kiüríttette, a kutakat lemérgeztette, csapdákat állított, és még éjszaka sem hagyta pihenni az ellenséget; hatalmas zajjal (búgó kürtök) támadva az alvó táborokra. Mire a török hadsereg Târgovişteig ért, már a végkimerülés szélén állott. A fatális demoralizáció akkor hágott a tetőpontjára, amikor a törökök a román főváros előtt megpillantották a két évvel korábban állított karóerdőt, Hamza pasa seregének karóba húzott maradványaival. Kazîklî, kazîklî, kiabálták a törökök, és ostrom nélkül, hanyatt-homlok menekültek a város falai alól (Tursun bég krónikája). Ők nevezték először „Karóba húzónak”, miközben Európa a kereszténység új, bátor védelmezőjeként, amolyan második Hunyadi Jánosként ünnepelte.