„Szedd magad” a zakuszkához valót!

Lehetetlen, hogy a környékünkön ne legyen mindenkinek olyan falun élő rokona, ahonnan valódi zöldséget kaphat, vagy akár maga termeszthet – hitetlenkedik egy ismerősöm, amikor megosztom vele, milyen jó ötletnek tartom a „szedd magad” módszert. Tőlünk nyugatabbra már hatalmas népszerűségnek örvend ez a lehetőség, amikor egyfajta családi programként vásárolható meg a saját szedésű gyümölcs, zöldség, és nem véletlenül. A mai gyerekek, de még a fiatalok közül sem mindenki olyan szerencsés, hogy valaha is maga húzhatta volna ki a ropogós murkot a földből, vagy szakíthatta le a naptól érlelt, zamatos paprikát. Számukra a valóság a szupermarketek polcain egymás mellett sorakozó paradicsom, eper, banán és dinnye, cukkini és spenót, bármiféle szezonalitás nélkül, hogy a minőségről már ne is beszéljünk.

Erről nem ők tehetnek, hiszen ebben – a számunkra nem is olyan rég még elképzelhetetlen – árudömpingben nőttek fel, és nehezen tudják összekötni a jobbára csak népmesei elemként ismert lovasszekeret, ekét az asztalukra kerülő élelmiszerrel. A földdel való elemi kapcsolat elvesztése mindenhol civilizációs gond, mostani vállalkozása ellenére Vass Rezső is annak idején azt tervezte: ő márpedig nem lesz mezőgazdász.

Kérdésemre, hogy miért gondolta így, kifejtette: az emberek többsége mifelénk tévesen gondolkodik erről a megélhetésről, biztos, sőt, gyors pénzszerzési lehetőségnek vélik, miközben fogalmuk sincs arról, mennyi munkával jár. Ő maga erről már gyerekként meggyőződött, hiszen a családban is mezőgazdálkodással foglalkoztak, és neki is ki kellett vennie a részét mindenből. Agrármérnöki egyetemet végzett, féléves Erasmus-ösztöndíjjal Olaszországban is képezte magát, és – bár az álma egy disznófarm volt – belevágott a zöldségtermesztésbe a nagyszülők telkén, abban a faluban, ahol áll még a régi családi ház is.

Nem a dolgok könnyebb végét fogta meg, azt szerette volna, hogy zakuszkaszezonban minden megkapható legyen nála, ezért olyan „kényes” növényeket ültetett fóliasátraiba, mint a padlizsán, a kápia, paradicsompaprika, azaz mifelénk csak „gogos”, bolgár csípős. Sikerült is jó hozamot elérnie, mindenből termel idén őszre is.

Mindezt úgy érte el, hogy nem permetez, a magoktól kezdve a teljes termesztés bio módon zajlik, megvannak az eljárások a be-betévedő kártevők elűzésére.

Hajnalban kelni, olyan melegben dolgozni, ahol délelőtt 11 körül a 70 fokig működő hőmérő „kiakad”, és muszáj szünetet tartani, kézzel gyomlálni, hajladozni, kötözni, locsolni – ez az ára annak, hogy 980 grammos gogosról számolhasson be, egy tőről 15 kilogramm termést hozó paprikáról.

Nehezményezi, hogy felénk ráadásul egyszerűen elintézik a földdel dolgozó embert: „paraszt”, miközben nyugaton a traktort az utakon is előre engedik, mert belátják: ha a gazdálkodók nem dolgoznának, nem volna, amit az asztalra tenni.

A bosszúságokat szerencsére felülírja, amikor egy vásárló a szomszéd faluból megvesz 2 kiló paprikát, másnap pedig 20 kilóért jön vissza, vagy amikor „el sem akarják hinni”, hogy a padlizsán Háromszéken termett. Én láttam a fotót, amelyen a növekedő termés alá saját levelét fektették, hogy meg ne karcolja a föld – ilyen gondoskodás mellett persze, hogy szép a zöldség.