„Beszélgetőtársakra” vár

Lapunkban több ízben beszámoltunk arról, hogy gazdára talált Gábor Áron szülőháza, pontosabban annak a teleknek egy része, amelyen az ágyúöntő született.

Az 1950-es években épített ház eladásával kapcsolatos hírözön a Facebook közösségi oldalon kezdődött, amikor egy felháborodott bejegyző szóvá tette, hogy az ágyúöntő szülőházának a falán román nyelven hirdetik: az ingatlan eladó. Az internet népe gyorsan reagált, volt, aki gyűjtési akciót kezdeményezett a berecki ezermester „szülőházának” megmentése érdekében, mások pedig csak a fotelbetyárság szintjén maradva szidták az eladót, a múlt emlékeit feladó székelyeket és az önkormányzatot is; az utóbbit azért, mert nem úgymond vállal szerepet az ingatlan megmentése érdekében. Akadt azonban egy magyarországi sportember, a nemzeti érdekért valóban elkötelezett maratonfutó – Juhos Gábor –, aki gyorsan lépett: arra kérte Bardócz Csaba ikafalvi lelkészt, vásárolja meg számára az ingatlant, így lett a kis háznak percek alatt új gazdája.

Juhos Gábor komolyan gondolta azt, hogy nem a maga számára vásárolja meg az ingatlant – amiről időközben ő is megtudta, hogy nem azonos az ágyúöntő szülőházával –, hanem azt a közösségnek ajánlja fel. Legutóbbi berecki tartózkodása során vele és az adásvételt nyélbe ütő Bardócz házaspár társaságában tekintettük meg a házat, ami időközben amolyan kis múzeummá, illetve Gábor Áron emlékét őrző egyfajta kultikus hellyé alakult át.

Az új tulajdonos megpróbálta régi bútorokkal berendezni. A kis lakban lépten-nyomon a magyarság szimbólumaival találkozhatunk, a falakat az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos emlékek díszítik. És ami a legérdekesebb: a házat felkereső vendég magával Gábor Áronnal is találkozhat, ugyanis az útra néző szobában, egy kis asztal mögött ott „üldögél” egy, az ágyúöntőről mintázott bábú, beszélgetőtársra várva.

A bábuhoz egyébként egy érdekes történet is kapcsolódik, ugyanis mellette üldögélve ötölte ki Juhos Gábor, Bardócz Csaba és Tímea a Reformaraton ötletét, amivel a reformáció 500 évének állítottak emléket.

Juhos Gábor újfent nyomatékosította: a házat nem azért vásárolta meg, mert benne akar lakni. „Nem látom magamat, hogy a nagyon forgalmas műút mellett lakjak valaha is. Azért vásároltam meg az ingatlant, hogy azt a közösségnek ajánljam, hasznos dolgok történjenek benne. Elképzelhetőnek tartom, hogy tanórákat tartsanak benne a gyerekeknek, akik akár meg is szállhatnak itt” – osztotta meg lapunkkal – Gábor Áronnal szemben ülve – a sportember, aki jónak tartja, ha a házáról minél több hír megjelenjék, ezáltal is elősegítve a háromszéki közösségi élet vérkeringésébe való bekapcsolódását.