Ahonnan nincs visszaút

Múlt csütörtökön a kézdivásárhelyi Vigadó nagytermében dr. Makó Zoltán egyetemi professzor tartott előadást Azok a csodálatos fekete lyukak címmel az Ezüst Akadémia Oktatási Program résztvevőinek.

A nagy számban megjelent hallgatóságot Ráduly Attila, a Zöld Nap Egyesület elnöke köszöntötte, majd a hagyományokhoz híven egy helyi egyesület, ezúttal a hétéves Kreakids Stúdió mutatkozott be. Babos-Máthé Réka divattervező és Erőss Sándor dizájner rövid filmekkel illusztrálták a tehetséges gyerekek, illetve különböző iparművészeti ágazatok iránt érdeklődő fiatalok számára létrehozott magániskolát, majd dr. Makó Zoltán, a Sapientia EMTE csíkszeredai karának rektora előadása következett.

A gravitációs befogási jelenséghez kapcsolódó kutatása terén jelentős eredményeket elért professzor a „miért vagyunk a világmindenségben?” – kérdésre adott válasszal indította előadását, kifejtve, azért, hogy csodáljuk a körülöttünk levő világot, és próbáljuk azt megérteni. Ez többé-kevésbé sikerült az emberi gondolkodást új ismereteket hozó tudással bővítő, az általa előadott történetben szereplő, tóból kihalászott, majd visszadobott „tudós pontyokhoz” hasonló „pontytudósoknak”, vélte. Az emberiség ugyanis nekik köszönhetően jutott el a Földet a világmindenség középpontjának tartó geocentrikus világképtől a Nap-központú (heliocentrikus) világképig, a Föld alakját laposnak vélő elmélettől bolygónk gömbszerű alakjának felismeréséig, továbbá a fekete lyukak rejtélyének megértéséhez.

Vetített képek és számítógépes szimulációk segítségével képzeletbeli utazáson vehettünk részt a Naprendszerben, majd a Tejútrendszerben, megtudtuk, hogy a túlnyomórészt hidrogénből és héliumból felépülő, bolygónk fény- és hőenergiáját biztosító, mintegy ötmilliárd éve keletkezett Nap élettartama felénél jár, ahogy azt is, hogy a fekete lyukak a Nap tömegénél 1,5–2-szer nagyobb csillagok összeomlása, illetve galaxisok egyesülése révén keletkezhetnek.

„Míg a speciális relativitáselmélet a testek gyors mozgásakor érvényesül, az általános relativitáselmélet akkor kel életre, ha a testek roppant nehezek, így a térre és időre kifejtett görbítő hatásuk jelentős. Karl Schwarzschild felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a csillag tömege elegendően kis tartományba préselődik, a téridőben kialakuló görbület annyira jelentősé válik, hogy a túlságosan közel merészkedő tárgyak gravitációs csapdába esnek. Mivel még a fény sem tud elszabadulni az ilyen összepréselődött csillagokról, eredetileg sötét vagy fagyott csillagoknak nevezték őket. Évekkel később John Wheeler javasolta a szemléletesebb fekete lyuk elnevezést – fekete, mivel nem képes fény kibocsátására, és lyuk, mert mindaz, amit túlságosan megközelíti, a visszafordulás lehetősége nélkül hullik bele”, hangzott el az előadáson.