A születés módja és a szülést követő órák meghatározzák a későbbi életutat

A magzat már a 13.-15. héten érzi a magzatvíz ízét, amely nagyon hasonlít az anyatejéhez. Ezért az újabb szülési gyakorlatban már nem mossák le azonnal az újszülöttet, hanem minél hamarabb mellre teszik, hiszen ő az első reflexmozgásokkal keresi ugyanazt azt ízt és szagot, amit a saját kezén érez.  Az újszülött látása még nagyon fejletlen, éretlen, de ahhoz már elég jó, hogy a szoptatás közben tőle 20-30 centire levő anyai arcot meg- és felismerje. Jó tudni, hogy a szoptatás közbeni telefonozás megzavarhatja a kötődés kialakulását, mert a telefon képernyője fényesebb, mint az anya arca.

A méhen belüli életről Stanislav Grof cseh pszichológus a 70-es években publikálta a Perinatális mátrix című munkáját, amelyben már fellelhető az a szemlélet, melyet az újabb kutatások igazoltak és sok adalékkal gazdagítottak. Eszerint a magzat a méhen belüli környezetre már érzékenyen reagál (pl. a megszokott zajoktól, szívritmustól, anyai tápláléktól való eltéréshez), érzi, az anya mikor boldog vagy szomorú, ő maga is képes félelmet érezni, viszont nyugodtan úszkál, ha érzi a szeretet felé áramlását. Ha nem érzi az anyával való kapcsolódást, lebénul. Ez a csecsemőkorban is megmarad.

A biztonságos környezetből kilépni, vagyis a megszületés hatalmas megrázkódtatás a magzat számára. A szülőcsatornán való áthaladás szorító és fájdalmas érzés, hiszen a magzat összepréselődik, koponyacsontjai is egymásra csúsznak, izmai felmelegednek, mint az anyáé is. Keringése romlik, átmenetileg oxigénhiányos állapotba is kerül. A halálfélelem sem idegen tőle ebben a szakaszban. De reflexei által ő maga is aktívan részt vesz e folyamatban.

A megszületés egy csusszanással véget ér, a baba fáradtan jön a világra. Amennyiben ilyenkor az anya mellére, öllelésébe kerül, érzi a bőr-bőr kontaktust, éhségét is enyhítik, azt az élményt raktározza el magában, hogy a világ egy biztonságos hely. Ha válaszolnak jelzéseire, ebben nyer megerősítést. Gondozói jelenlét nélkül viszont, ha sokat hagyják egyedül sírni, „a rettegés sötét vermébe hull” és tehetetlennek éli meg magát.

Tehát ez első próbatétel, a születés, és a közvetlenül utána következő időszak szabja meg azt, ahogyan működünk, ahogy a későbbiekben reagálunk, miként éljük meg a stresszt, a konfliktusokat, a szorongást és a megújulást. Császármetszés által világra jött gyerekeknél különösen fontos, hogy mielőbb az anya mellére kerüljenek.

Mindannyiunk testében benne vannak a születésünk során nyert információk, hallhattuk, és ez különösen a mozgásban mutatkozik meg a későbbiekben. De még ennél is fontosabb az, hogy miként vártak. Ezeknek az érzéseknek meghatározó hatása van további működésünkre. Nem neonfénybe, nagy kiabálásba kell érkezni a világba, ahogy ez például még a nyolcvanas években is megszokott volt: a gyermeket érkezésekor megrázták, megpaskolták, megmosdatták, bepólyálták, majd csak néhány óra elteltével került az anyához, hogy megszoptassa.

A születésnek egy gyöngéd átmenetnek kellene lennie a két világ között: félhomályba, csendbe és nyugalomba lenne jó megérkezni a babának. Lassan kellene őt mozgatni, az első két-három napban nem kellene megmosdatni. Ezekhez igyekeznek idomulni a kórházak napjainkban is, de még messze nem ideálisak a lehetőségek – ismerte el az előadó.

Az oxitocyn kötődési hormon jelen van a szülésnél, összehúzza a méhet, de szerepe van az anyatej-termelésben, életünk folyamán a szociális kapcsolataink fenntartásában, a párválasztásban is szerepet játszik. Sőt, transzgenerációs hatása is van: azok a szülők, akik gyerekeikhez jól kötődnek, nagyon értékes csomagot örökítenek a gyermekekre.

Egy egérkísérletben, amelyben az egyik csoport egérszülőből kiiktatták a gondoskodásért felelős gént, a másikból nem, majd utódaikat még méhen belül kicserélték a két csoport között, kiderült, hogy a rossz szülők utódai esetében a gondoskodás hatására a következő generációban bekapcsolt az a bizonyos gén, míg a másik csoportban megszűnt hatni. Ezzel a természet lehetőséget ad a genetikai örökség korrigálására: ha az anya valamiért (pl. koraszülés esetén) nem tud a gyermek mellett lenni, az inkubátoros babák esetében a napi egy óra bőrkontaktus – azaz hogy valaki csupasz mellkasán tartja – tartós impulzust jelent egy jobb testi-lelki fejlődéshez azokhoz képest, akik ebben nem részesültek.

A gondolatébresztő előadások sorában október 10-én Ivácson Lilla neonatológus előadása lesz hallható, aki a gyermek fejlődésében kiemelkedő jelentőséggel bíró első életévről, annak fejlődési szakaszairól, valamint a szülők szerepéről beszél a biztonságos kötődés és a stabil érzelmi háttér kialakításában.

Címlapfotó: Pixabay