Miklós Edit nem adja fel

A magyar színekben versenyző csíki sízőlánynak egy jobb kanyarban szétcsúszott a lába, majd nagyot esett, egyik léce ráadásul nem oldott ki, és a havon csúszva nekisodródott egy kapunak is. Mentőhelikopterrel a pongaui kórházba szállították, ahol kiderült, hogy szalagszakadást, csonttörést, valamint porcsérülést szenvedett. Innen az Innsbruck melletti magánklinikára vitték, ahol az a térdspecialista végezte el az operációt, aki korábban már műtötte Miklós Editet. A rehabilitációs időszak várhatóan hat hónapig tart majd.

– Hogy halad a rekuperáció, hogyan dolgozta fel mentálisan például azt, hogy nem lehet ott svájci St. Moritzban zajló alpesisí-világbajnokságon?

– Jól haladok, napról napra jobban érzem magam. Vannak jobb és kevésbé jobb napjaim. Rossz érzés, hogy nem vagyok ott a vébén, de hiába szomorkodom, nekem most az a feladatom, hogy meggyógyuljak, és az olimpiára készüljek. A jobb lábamat még kell védenem, de a bal lábamat már terhelhetem és teljes mértékben hajlíthatom. Kerékpározni már tudok, szobabiciklire ráülhetek, de utcán, rendes kerékpárra mikor ülhetek, azt a szakember fogja megmondani. Jövő héten kell kimenjek Ausztriába ellenőrzésre.

– Számít az, hogy itthon, Csíkszeredában zajlik a rekuperáció, a gyógytorna?

– Igen, számít. Zakariás Évával dolgoztunk már együtt több baleset után, itt van a családom, rengeteget tudnak segíteni.

– A nagy szerencsétlenségben szerencse, hogy egy híres orvos műthette meg.

– Már ismertem ezt a szakembert, műtött már, lábamat és a kézujjamat is operálta. Tudtam, hogy bármikor valami történni fog, hozzá megyek vissza. Egy profi klinika, helikoptert intéztek, egyik kórházból átszállítottak a másikba. Vasárnap délelőtt történt a baleset, és este már meg is műtöttek.

– Sokan mellé álltak a baleset után, gyógyulást kívántak. Itthon is, külföldön is rengetegen szorítanak Miklós Editnek. Hogyan értékeli mindezt?

– Akik mellettem voltak eddig, ezután is mellettem lesznek, a barátaimban nem csalódtam. A magyar szakszövetségtől pedig a főtitkár Kapitány Ildikó végig mellettem volt a műtét alatt, és ezt követően két napig ő ápolt. Az embereknek dráma kell, az ilyen eseményeket sokkal többen követik, nagy volt a médiaérdeklődés a baleset kapcsán.

– Számos világversenyen végzett az élmezőnyben, ifivébén negyedik, világkupán bronzérmes, olimpián hetedik helyezést ért el. Kik voltak eddigi szép karrierje során azok az edzők, akik nélkül nem juthatott volna el idáig?

– Kezdőként, gyermekként Szabó Mária és Bíró Tibor voltak az edzőim, később hosszú ideig Bónis Ferenccel készültem, vele jártunk versenyekre, ő volt a „második” apám, amíg itthon voltam, klubom, a Csíkszeredai Sportklub kiállt értem. 2011-től a magyar színeket képviselem, az ezt követően elért eredményeim a magyar síszövetség hathatós támogatása nélkül nem valósulhattak volna meg. És természetesen a szüleim, a családom, akik akár a román, akár magyar színekben versenyeztem, mindig támaszt jelentettek. A felkészülésben mindig fontos szerepet töltött be az Ausztriában élő Zakariás Zsolt, az erőnléti edzőm. Ő a legrégebbi edzőm, a technikai edzők változtak, de vele nagyon rég dolgozunk. Most is szinte naponta beszélünk, a mostani munka még nem az ő területe, de bízom benne, hogy 2–3 hónap múlva elkezdhetjük a közös munkát, az erőnléti felkészülést a következő idényre.

– Egy év múlva olimpia lesz Pjongcsangban. Ismeri a pályát?

– Nem ismerem, nem jártam Dél-Koreába. Márciusban lett volna ott egy verseny, de sajnos ez is kimarad. Kapok majd felvételt a pályáról, és mentálisan fogok készülni belőle. Pjongcsangba azért utazom, hogy olimpiai aranyérmet nyerjek. Ha márciusig annyira halad a felépülésem, szinte biztos, hogy jövő februárra újra százszázalékosan tudok majd versenyezni. Plusznyomást nem érzek, viszont kételkednek az emberek abban, hogy elérhetem ezt a célomat. Az eddig kitűzött céljaim megvalósítását az emberek nagy többsége kétségbe vonta, de én megcsináltam, amit kimondtam. Amikor jó olimpiai szereplésről vagy világkupa-dobogóról beszéltem, akkor is kételkedtek, de én megcsináltam. Amit kitűzök magamnak célul, azt 99 százalékban meg is valósítom.