Emlékmeccs azokért, akik már „fenn” rúgják a bőrgolyót

Chiratcu Petre kezdeményezésére 2003 óta minden évben így történik. Az év végéhez közeledve az udvarhelyi nagy pályás labdarúgás egykori jeles képviselői (legtöbbjük ma sem szakadt el teljesen a labdarúgástól) összegyűlnek, fejet hajtanak, egy kicsit focizgatnak, majd az égiek és földiek közös vacsoráján felidézik a régmúlt szép időket, amikor még csupa öröm és büszkeség volt nézni, amit a fiúk a pályán mutattak.

Az ilyen emlékmérkőzések alkalmával az egykori két jeles labdarúgó barát, Nemes Sándor és Dezső László mellett természetesen több más focista neve is felidéződik. „Sajnos az évek múlásával szomorúan kell szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy bővíteni kell az égiek névsorát, és persze eszünkbe jut a többi csapattárs is, akik szintén odafenn rúgják már a labdát, ilyenkor rájuk is emlékezünk, említhetném Liviu Zamfirescut vagy az 1973-ban B osztályban játszó Textil egykori játékosát, Kovács Istvánt” – mondja az egyik öregfiú, Mihály Imre.

Péntek este a sportcsarnok pályáján ismerős arcok tűntek fel, néhányan közülük még meg szoktak jelenni ilyen-olyan minifoci-mérkőzéseken, de legtöbbjük már a pálya széléről, edzőként figyeli a bajnoki harcokat. A kivétel talán Ilyés Róbert, a Brassói FC labdarúgója lehet, aki ezúttal sem hagyta ki a találkozót. És természetesen jelen volt Nemes Magdi is, aki a mérkőzést követő emlékvacsorán elmesélte, mennyire más volt azokban az időkben, amikor nem léteztek mobiltelefonok, sőt a vezetékesek is ritkaságnak számítottak: „volt miért aggódni, hisz amikor a férjem meccsre igyekezvén elment otthonról, addig nem kaptam hírt felőle, amíg visszaérkezve be nem lépett az ajtón”.

Az emlékek hol mosolyt, hol pedig könnyeket fakasztanak, és évről évre egyre több van belőlük. Idén is sikerült néhány kellemes órával gazdagítani az amúgy gazdag gyűjteményt.