Szép lett volna... – szép volt

Brazi-ban mintha az ötödik mérkőzést láthattuk volna újra, amelyet csütörtökön játszott a két csapat Marosvásárhelyen. A BC Mureș szinte mindvégig előnyben volt, de négy-öt pontnál jobban sehogyan sem sikerült elhúznia. Hogy, hogy nem, a házigazdák valamit mindig összehoztak, hogy ismét szorossá tegyék a meccset. Így is benne volt a pakliban a marosvásárhelyi siker, főleg a negyedik negyed elején, amikor 66:58-as előnyre sikerült szert tenni.

Ez volt azonban az a fordulópont, amelynél a marosvásárhelyi játékosok elveszítették a tisztánlátásukat, talán megijedtek a nagy lehetőségtől, s akár az előző marosvásárhelyi meccsen, sorra követték el a buta hibákat. Egészen biztosan szerepet játszott az is, hogy a legtöbb játékos a végső kimerülésig küzdött, s már nem volt ereje például a lepattanó után ugrani a szükséges energiával, így szinte minden labdát az ellenfél gyűjtött ebben az időszakban be, ráadásul egymás után csorogtak az ellenfél szabálytalansággal együtt megítélt kosarai, s a legfontosabb lélektani pillanatban Mohammed, aki szinte egyedül hordta a hátán a Ploiești-et ezen a meccsen, egy tőrdöféssel felérő triplát is beszórt.

Ekkor vált világossá, hogy ezen a mérkőzésen, ezen a döntőn, a marosvásárhelyi csapat nem nyerhet. Nem nyerhet, mert az ellenfél hosszabb kispaddal, pihentebb játékosokkal, s minden egyéb aduval rendelkezik, mint ahogy rendelkezett az egész sorozat folyamán. A lefújás után elsőként megszólaltatott Păltinișanu sokatmondó összefoglalójában nem ült fel a Digisport riporternője szájbarágós kérdéseinek, aki folyton azt akarta elmondatni vele, hogy az ellenfél tapasztalatának volt döntő jelentősége. Helyette Pălti így vélekedett: „Nagyon büszke vagyok arra, amit elértünk, nagyon büszke vagyok a csapattársaimra, ahogy ebben a döntőben játszottak. Sajnos ezúttal nem lehetett többet elérni, s ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.”

S mivel a riporternő nem értett a szóból, s folyton arra volt kíváncsi, hogy miben volt jobb az ellenfél, Păltinișanu végre egyértelművé tette, amit mondani akart: „Szerintem mi voltunk a jobbak ebben a döntőben.”

Ezt pedig alighanem a marosvásárhelyi szurkolók is így érzik, nem hiába tiltakoztak a belföldi kosárlabdában uralkodó korrupció ellen az előző találkozón. S persze lehet mondani, hogy talán ezen a hatodik mérkőzésen közelítette meg a legjobban a játékvezetés a valóságot, az előző meccseken történteket, s egyáltalán azt, hogy most a házigazdák sikere egyben a sorozat lezárását és az Asesoft aranyérmét jelentette, nem lehet meg nem történtté tenni.

„Ti vagytok a legjobbak” üzenettel bocsátották személyesen is a szurkolók útjára vasárnap a csapatot, s alighanem ugyanezzel várják hajnalban a hazaérkezésüket, ugyanis megkezdődött a fogadás megszervezése. Persze milyen szép lett volna, ha a bajnoki címet is megszerzi a csapat, ám – mint Păltinișanu megfogalmazta – nem lehetett. Így hát az igazság az, hogy nem csak szép lett volna, hanem szép is volt, néha csodálatos. Olyan idény volt, amelyet nem lehet soha elfelejteni, s hadd idézzük Coubertin báró elcsépelt és sokszor elferdített mondását, amely szerint nem a győzelem a fontos, hanem a küzdés maga. Ebben pedig győzött a marosvásárhelyi gárda, ezt senki el nem veheti tőle.

Szeptemberben pedig egy új bajnoki idény kezdődik.

Asesoft Ploiești – Marosvásárhelyi BC Mureș 83:76 (19:20, 20:20, 18:19, 26:17)
Vezették: Marius Ciulin (Konstanca), Alexandru Olaru (Bukarest), Ciprian Stoica (Nagyszeben). Asesoft: Mohammed 38 (3), Tica 13 (1), Stănescu 12, Szíjártó 8 (2), Miletic 8, Timermanis 3 (1), Burlacu 1, Tudor, Vlahovic.
BC Mureș: Peciukas 23 (3), Cuic 18 (1), Ciric 12 (2), Barro 7, Navickas 6 (2), Dumitru 4, Păltinișanu 4, Kandic 2, Jakab.