Ebben eddig semmi rendkívüli, számítottunk rá. Abban azonban mégis reménykedtünk titkon, hogy megnehezítik a házigazdák dolgát. Attól azonban, amit a marosvásárhelyi szurkolók vártak a televíziós kommentátor megjegyzéséig, mely szerint a BC Mureş a leggyengébb csapat, amely megfordult a Ploieşti-i csarnokban, igen nagy a távolság.
Hogy miként jutott a marosvásárhelyi csapat attól a harcias bejelentéstől, hogy „győzni utazunk Ploieşti-re” addig, amit az Olimpia csarnok parkettjén bemutatott, nehéz válaszolni. A fegyelmezett, hatékony védekezés kapkodássá silányult, az Asesoftnak gyakorlatilag minden sikerült az első két negyedben, azt és úgy valósítottak meg támadásban, amit akartak, s ez a legtapasztaltabb profinak is kedvét szegi egy adott pillanatban. Ugyanakkor a marosvásárhelyiek hihetetlen rossz hatásfokkal dobtak ebben a periódusban, akár hárompontosról, akár szabaddobásokról beszélünk. Ennek a kettőnek a kombinációja pedig Audrius Prakuraitis együttesének lélektani összeomlásához vezetett, szünetig a meccs eldőlt.
Ami a szünet után történt, gyakorlatilag nem számít. Ekkor némileg édesedtek a statisztika számai is, ha kizárólag az első húsz percet nézzük, még rosszabb mutatókkal vagyunk kénytelenek szembesülni. Az Asesoft azonban már nem erőltette annyira, s a vereségbe belenyugodva, Cooleyék is kevesebbet hibáztak.
Néhány adat, amely minősíti a találkozót: 33,3 százalékban dobta Masiulis a szabaddobásokat; 5 hármast értékesített a vendégcsapat 22 kísérletből; 40 eladott labda minősíti a marosvásárhelyi játékot.
szóljon hozzá!