Ukrajna

Előre jelzem, tudom, Európa népei számára nincs más alternatíva, mint az Európai Unió. Az Európai Unió és Oroszország. Az is biztos, hogy a globalizáció mint világjelenség megállíthatatlan folyamat. Tehát nincs és egyre kevesebb a különutas lehetőség. Ráadásul a technikai fejlődés mindent elsöpör, előtte nincs érv – köztük még a Föld jövője sem –, a gazdasági verseny megállíthatatlan ördögi körbe juttatta a Föld lakóit. Fogyassz és fogyassz, ha nincs fogyasztás, nem lehet termelés sem, holott mindenki tudja, egyes nyersanyagkészletek korlátozottak, kimerülőben vannak, még akkor is, ha a megújuló energia még beláthatatlan fejlődés előtt áll. Tehát én is tudom mindezt, tudom, és számolok vele, miként azzal is, hogy belátható időn belül népek és nyelvek százai tűnnek el, valakik már azt is kimutatták, hogy azok a nyelvek, amelyek valamilyen oknál fogva nem kerülnek fel az internetre, kihalnak, ahogy a tízmilliós lélekszám alatti népek is. Azt is mondhatnám, ezért is lesz egyre korlátozottabb a világ és benne a demokrácia. A nagyobb népek s nyelvek asszimilálnak, lélekszámuk, a munka és a kultúra által – és eljön az idő, amikor a munka maga is csak egyes népek létjoga lesz, a fejlődés mindent felülír. Valószínűleg még az is eljön, amit most csak rebesgetnek, hogy mindenkinek alanyi jogon jár bizonyos összeg, mert egyszerűen a társadalom nagy többsége nem jut majd munkához sem. Az persze más kérdés, amit a prímás válaszolt a brácsásnak, amikor az rákérdezett, hogy neki nem jár pénz. Járni jár, de nincs honnan. És persze az is, hogy akik munkához jutnak, hajlandók-e lemondani jövedelmük egy részéről, hisz nem csak a munka, a jólét is koncentrálódik. Luxus lesz. Pontosabban egyeseknek luxus lesz, mindent megszerezhetnek, mások eltartottak lesznek. Ha lesznek. Tehát nem számíthatunk semmi jóra. Pontosabban akiknek jó lesz, azoknak nagyon jó lesz, akik a perifériára szorulnak, még szegényebbek lesznek. Már megindult a verseny ilyen irányban, lásd Angliát, David Cameron miniszterelnök kijelentéseit. Hogy a piac megold mindent? Épp most olvastam, hogy az amerikai nagyvállalatok igazgatóinak órabére nagyobb, mint a munkások évi fizetése. A bankok vezetőinek önmérsékletéről most nem is beszélek. Igen. Idővel itt, nálunk bizonyos szolgáltató ágazatokban még lesz kereslet, de a teljesen leépült ipar, gazdaság beszűkíti a munkalehetőségeket, létrejön a teljes tudásalapú társadalom, viszont azok a fiatalok, akik kiszorulnak ebből, ha elmennek is majd, páriaként, egy jóléti társadalom perifériára szorult tagjaiként fognak élni. Mert az ott megkeresett pénzt itthon volna jó elkölteni. Egyszóval rabszolgák leszünk, mint voltunk, a név kortól és társadalomtól függően változhat.

Miért írtam le mindezt?

Mert a fentiek ismeretében az ukrajnai események egészen más megvilágításba kerülnek. Ukrajnában, a mai Ukrajnában, ki kell mondanunk, nem a forradalmárok, az utcai tüntetők jelentik a hazafiakat – Ukrajna esetében, ha tetszik, ha nem, kimondhatjuk, Janukovics az igazi, felelős hazafi. Főleg hogy teljesen kiszolgáltatottan nem sok választása maradt. Ukrajna egy legyengült, csődközeli állam, kivénült infrastruktúrával, elavult gazdasággal, amely lélegeztetőgépre, az orosz vagy a nyugati pénzre szorulva él, és egyiket sem adják ingyen. Ráadásul nem versenyképes Nyugattal. Ukrajna államelnökének ez a két választási lehetősége maradt. És egyértelmű, aki ma Ukrajnára rászabadítja a globális versenyt, a kalóztőkét, a bankokat, az nem hazafi. Továbbmegyek, s bár tudom, megdöbbentő, amit mondok, Ukrajna számára sokkal inkább Oroszország vállalása lehetne elképzelhető – azonos a fejlettségi szintjük, és korlátozottabb is Oroszország tőkeállománya –, mint az Európai Unió álma. Mondjuk ki, az EU – minden szabadságával. Mert ahogy az már számunkra is látható volt, Ukrajna lakosainak egyetlen előnye lehet majd – hogy elmehetnek Nyugatra dolgozni. Dolgozni szolgálókként vagy prostituáltaknak. A férfiak és a nők is! Persze ha még engedik. Mára már telítődtek a piacok, többen vannak ott is a kelleténél. És ennyi! Azt is mondhatnám, a szabadság is szép álom, de nap mint nap enni kell. Ki kell fizetni a gázt. És tél van. Ráadásul, tapasztalatból tudjuk, valamiért még a tőke is csak akkor működik jól, ha nyugati kézben van. Külön kérdés lehetne persze az is, miért csak a nyugati államok tudják működtetni a bankokat, az energia- és szolgáltatói szektort, s kényszerítenek minket ezek meg minden egyéb eladására.