Többnyelvűség EU-módra

Az az igazság, valahol pont erre a kerülő, semmitmondó válaszra számítottam. Ám mégis, valahol pislákolt a remény bennem: lesz annyira merész a biztos, hogy állást foglal a kisebbségek ügyében. Ott tartózkodásom alatt ugyanis legalább tucatszor volt alkalmam hallani, hogy az EU tagállamaiban a többnyelvűséget szorgalmazza.

Merész gondolatom támadt ezzel kapcsolatban: miért ne lehetne a többnyelvűséget úgy is garantálni, hogy a kisebbségiek nyelvét az államok hivatalos nyelvévé nyilvánítsuk? Erre vonatkozó pozitív példa akad bőven. Miért nem szorgalmazhatná ezt is az unió azon államok esetében is, amelyek hallani sem akarnak erről? „Eszement” ötletemet tálalva a sajtótájékoztatón, a kollégák sűrű bólogatása mellett a biztos elegáns, ám határozott hárításával kellett szembesülnöm. És ekkor ismét tudatosult bennem az, amit már többször is volt alkalmunk tapasztalni: „őket” nem is érdekli a kisebbségiek sorsa.

Most már végképp úgy érzem, a nagyra becsült EU nem más, mint bizonyos érdekeket kiszolgáló gazdasági szervezet. Amely egyszerűen képtelen, vagy nem is akar megoldást keresni számos égető problémára. Amely csak akkor kapja fel a fejét, ha már ég a ház, és ilyenkor is kizárólag a tűzoltást alkalmazza. A parázs viszont ott izzik valahol az aljban, és bármikor lángra kaphat. Ez alkalom újból rávilágított: önállósulásunkért folytatott harcunkban csak, és kizárólag magunkra számíthatunk. Nagy kár, hiszen annyi jóval kecsegtetett a csatlakozás. Igaz, volt aki figyelmeztetett is, azokat a hangokat viszont elfojtottuk magunkban. Vajon jól tettük?