Millió autonómia

Nekem már az is magas, hogy a meggyőződéses futballszurkolók egy rétege képes nekirontani az ellenfelet biztató tábornak, de ha lehet, a politikai indíttatásból történő ellenségeskedést még értelmetlenebbnek találom, főként olyan helyzetben, amikor elvileg mindegyik Székelyudvarhelyen is jelen lévő párt egyetért az autonómiatörekvéssel, és elismeri, összefogásra van szükség jogaink érvényesítéséhez.

Egy Romániában és Magyarországon is élt ismerősöm az anyaországi magyarok egy rétegének túlzásba vitt politizálásáról, a nézetkülönbségeknek a személyes kapcsolatok elé történő helyezéséről folytatott beszélgetés alkalmával megjegyezte: ha Erdélyben a magyarok nem lennének kisebbségben és nem kellene alkotmányos jogaikért harcolniuk, itt is ugyanaz lenne a helyzet, mint a határ túlsó felén. Egynéhány éve még szerencsésnek éreztem magam, hogy itt élek, ahol, úgy véltem, csak a szavazófülkében számít, kinek milyen párt szimpatikus vagy antipatikus.

Veszekedések persze mindig is voltak, s néhány pohár ital elfogyasztása után mindenki politológussá vált, de régiónkban vérre menő politikai vitákról mindeddig nem igazán hallottam. Mindössze nemrég ütötték meg a fülem ilyen-olyan hírek közéleti szerepet vállalt udvarhelyszékiekről, akik feláldozták baráti kapcsolatukat a politika oltárán – tüneteként annak, hogy a mi kis tömbmagyar közösségünk is elkapta a nyugati ragályt.

Az idei március 15-i ünnepsége(ke)n Székelyudvarhely nem csak azt bizonyította be, hogy eltanulta a nagy testvértől, hogyan lehet tönkretenni a csupán megemlékezni vágyók nemzeti ünnepét, hanem azt is, hogy az autonómiáért folyó harc kellős közepén is helyt ad a megosztó magatartásnak – talán nem teljesen mindegy, kivel vállvetve harcolunk a közösnek kikiáltott célért, s az sem, hogy milyen módszerekkel, de akkor ne hirdessék a tömegek előtt, hogy összefogásra van szükség. Ne hirdessék mindaddig, amíg a negyvennyolcból egy pillanatra sem engednek annak érdekében, hogy az olykor egymás közt is ellenségeskedő közösséget megpróbálják összetartani. Harcoljanak külön, ha annyira akarnak, de akkor ne hirdessék, hogy közös a cél – ne mímeljék, hogy egy autonómiáért harcolnak.

Ennyi erővel harcolhatnának háromért, négyért, ötért, Erdélyt pedig akár el is különíthetnék annyi önálló részre, ahány párt van. A szimpatizánsok pedig a kedveltjeik által vezetett régióban élnének, s nem ellenségeskednének senkivel politikai indíttatásból. De mivel ellenfeleik nélkül egy idő után bizonyára értelmetlenné válna szerepük, kitermelnének maguk közül egy-két-háromtagú ellenzéket, akik egy idő után egymás közt szintén nem tudnának megegyezni, s további autonómiatörekvésekkel még kisebb részekre osztanák a régiót, mígnem minden lakás – családok esetében akár minden szoba – különálló közigazgatási egységet képezne. Nem kell nekünk ellenség, ha ilyen barátai vagyunk egymásnak.