Kockázati tényezők volnánk?

A történetnek egy újabb fejezete játszódott le pár nappal ezelőtt az Európai Parlament Petíciós Bizottságában, ahol két romániai újságírói szakszervezet által benyújtott, az LVT döntését kritizáló dokumentumot tárgyalták és nyilvánították lezártnak. Ez az újabb momentum ismét felkavarta a kedélyeket, a bizottsági ülésen rendesen egymásnak estek a hazai pártokat képviselők.

Hatalmi részről az a magyarázat hangzott el, hogy ez a döntés csupán az úgynevezett médiamogulokra vonatkozik, hiszen ezek a személyek igencsak nagy befolyással bírnak, emberek sorsain képesek változtatni. Bizonyítékul egy ilyen tulajdonos és alattvaló újságírók közötti telefonbeszélgetés írásos változatát is benyújtották, amelyben állítólag bizonyos személyek lejáratására vonatkozó utasítások hangzottak el. Nem mellékes ebben az esetben, hogy éppen folyamatban levő nyomozati anyagról van szó.

Arról, hogy a médiában ki mennyire és milyen mértékben korrumpálható, nem tudok véleményt nyilvánítani. Egyik fővárosi vállalkozó ismerősöm mesélte viszont a minap, hogy egy általa szervezett rendezvényre hívott meg tollforgatókat nem is olyan régen. Ezek a személyek ezer eurót kértek a cikk megírásáért, és nem garantálták a megjelenést. Ha igaz ez a történet, márpedig miért ne hinnék kedves ismerősömnek, akkor számomra azt jelenti, vannak olyan újságírók, akik pénzért bármit megtesznek. És ezek azok, akik lejáratják a szakma becsületét. Ugyanakkor vannak olyan médiumtulajdonosok, akik hatalmi eszközként használják az általuk birtokolt lapokat, tévéadókat.

Ha ezek jelentik az állambiztonsági kockázatot, akkor bizony elfogadom a védelmi tanács döntését. A probléma viszont az, hogy szerintem nem a pártkatonák kerülnek nagyító alá ez esetben, nem ők a „terroristák”, nem ők jelentik a veszélyforrást. Hanem azok az újságírók, médiavállalkozások, akik-amelyek nem nézik tétlenül a csalásokat, sikkasztásokat, törvénytelen üzleteléseket, legyen az éppen hatalmon levők vagy ellenzékiek részéről. Azok, akik nem hunyászkodnak meg, és nem lesznek bértollnokok, hanem a szakma valódi szellemiségének megfelelően dolgoznak, tájékoztatnak és nyomoznak. Más szóval, akiket nem lehet korrumpálni, lefizetni, megvesztegetni. Akik küszködnek azért, hogy megtartsák az oly könnyen elveszíthető olvasói bizalmat. Akik nap mint nap szembesülnek a mások miatt kialakult előítéletekkel.

Tehát most már a legtitkosabb biztonsági szervezetek figyelik munkánkat, értékelik minden egyes leírt szavunkat, jegyzik elhangzott beszélgetéseinket. Mondjuk, tették ezt eddig is, de immár törvényesen is végezhetik ezt a tevékenységet, hiszen veszélyt jelentünk az állambiztonságra. Vagy netán az állam pénzén élősködőkre?