Rovatok

Egy-két érvényesnek tűnő, objektívnek szánt általános megállapítást csak érdemes tenni a vasárnap lezajlott romániai önkormányzati választások kapcsán azzal a rizikóval is, hogy az elmúlt két napban már sokan sokmindent elmondtak, leírtak, kinyilatkoztak. Az mindenképpen újból beigazolódott, hogy Románia továbbra is egy balkáni ország, uniós tagság ide vagy oda. A régi demokráciákban, de a legtöbb közép- és kelet-európai országban sem fordulhat elő annyi disznóság valamely népszavazáskor, mint ami itt a voksolást megelőző kampányban, annak napján, majd pedig a szavazatok megszámlálásakor nálunk előfordult. Ezekről sokat hallhattunk-olvashattunk, sajnos a magyarok lakta vidékek, a mi közösségeink, nemzettársaink is szolgáltak számos kirívó példával. Már az is paródia, ahogy viszonyultak a hatóságok, a megyei és helyi közigazgatás illetékesei a választási procedúrához: képtelenek volt naprakész, érvényes, pontos, a csalásokat, manipulációkat és szavazatlopásokat megnehezítő választói névjegyzékeket készíteni.

A pár hete kormányzó balliberális pártszövetség túlgyőzte magát, aligha tévednek azok, akik szerint ezzel az előző koalíciót büntették a választók. Kérdés, hogy az USL nevű politikai-ideológiai szörnyszülött meddig lesz képes egyben maradni s ekként is működni. No és milyen hatékonysággal, mennyire közmegelégedésre. Az RMDSZ is győzelmet ünnepel a két rivális magyar párt fölött, de kár előre inniuk a medve bőrére a tulipánosoknak, mert a központi hatalomból való kiszorulással elzáródtak azok a csapok, amelyek a helyi pártközpontokba áramoltatták a közösségnek szánt, de nem mindig odajutott pénzeket. Az RMDSZ nagyjából annyit nyert a réven, amennyit veszített a vámon, ám abban a tudatban kell készülnie a kényszerű együttműködésre vetélytársaival, hogy immár tény: az erdélyi magyarok jelentős hányada akkor sem fog többé a tulipánra pecsételni, ha netán megindul valamilyen megtisztulási folyamat ebben a balkáni beágyazódottságú „szövetségben”.

Sőt, az urnáktól távol maradók tömegeit nézve kimondható, a romániai magyarok szinte felét már nem érdeklik a politikai játszmák, az iszapbirkózás, a korrupcióval mélyen átszőtt közélet. (Akárki nyert, mind a mi vérünket fogja szívni – mondta hétfő reggel a munkába induló szomszéd.)

A helyenként agresszív és merőben hatásvadász kampányt folytató Magyar Polgári Párt lejtmenete senkit sem lepett meg, érvényesült a bumerángeffektus, s úgy látszik, az emberek mégiscsak pragmatikusabbak, mint szentimentálisak, ha közigazgatásról van szó. Az Erdélyi Magyar Néppárt talán jobban számított az eddigi közpolitizálásban csalódottak támogatására, de nincs miért szégyenkeznie, hiszen a semmiből vált tényezővé a honi politikai porondon.

Marad az örök tanulság: csak a népet nem lehet leváltani. De ideillik a régi bölcsesség is: minden nép megérdemli azokat, akiket önként a saját nyakába ültet.

Amúgy pedig az újabb választási kampány vasárnap este 9 órakor már el is kezdődött...