Jó románt faragtak Johannisból

Habár csak novemberben esedékes az államelnöki választás, már kiélezett és a valóságtól egyre elrugaszkodottabb politikai nyilatkozatokat puffogtatnak a jelöltek. Számomra ebben a nyilatkozatháborúban a jobboldal államfőjelöltje, Klaus Johannis okozta eddig a legnagyobb csalódást.

Igaz, hogy a szász eredetű politikusnak valamiként reagálnia kellett Victor Ponta szociáldemokrata államfőjelölt azon kijelentése ellen, miszerint csak román nemzetiségű személy értheti meg a román anyanyelvű lakosság problémáit, de szerintem a lehető legrosszabbul válaszolt. Vélekedése alapján úgy tűnik, hogy a kampány egy „jó román” embert kezd faragni a szász gyökerekkel rendelkező, szebeni polgármesterből.  

Johannis a magyar kártyát játszotta ki: „Ha valaha megvalósul a régióátalakítás Romániában, akkor az csakis közigazgatási szempontok alapján történhet. Etnikai alapon nem lehet kialakítani a régiók határait, mert nem vezet eredményre, ha a közigazgatási régiók határai egybeesnek az etnikai határokkal” – jelentette ki a Realitatea Televízió stúdiójában, újságírók kérdésére válaszolva. De nem elégedett meg ennyivel, azt is hozzátette, hogy az erdélyi szászok sohasem kértek önrendelkezést.
Lehet, hogy az erdélyi szászok Romániától nem kértek autonómiát, talán már tudták, hogy igényeik süket fülekre találnak, viszont úgy látszik, Johannis megfeledkezett arról, hogy a lenyűgöző szász  kultúrájuk, amiért talán néhány éve Szeben is Európa Kulturális Fővárosa lehetett, éppen azért alakulhatott ki, mert 1224-ben az Andreanum című magyar királyi oklevél önrendelkezést biztosított az Erdélybe települt szász közösségeknek.

Ennek tükrében fontolgattam, hogy én az ő helyében milyen választ fogalmaztam volna Pontának. Egyfelől túlhaladottnak minősítettem volna a jelenlegi kormányfő nacionalizmusát, sőt az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultam volna nehezményezvén a politikai ellenfelem kirekesztő magatartását. Másfelől bebizonyítottam volna, hogy éppen a német származásom jelent előnyt az államfői tisztséghez, mert minden diplomáciai befolyásomat bevetném annak érdekében, hogy Németország és Románia között szorosabb kapcsolatok épüljenek ki, mivelhogy az államfőnek éppen ez lenne a fő dolga. A többi teendő, beleértve az önrendelkezés problémáinak a taglalása, a döntéshozó szervet, vagyis a parlamentet illeti. Bármilyen módon határoz ez a szerv, államfőként kötelességem azt elfogadni, sőt kötelességem érvénybe léptetni.