Kristály Lehel
2009. november 19., 11:402009. november 19., 11:40
Sétálok a pesti flaszteren és egyedül vagyok. Pedig lehetnék hatod, húszad, vagy harmincezredmagammal is. Mégis egyedül sétálok. Tíz éve érzem itt egyedül magam, de ne kérdezzétek, ha ennyire fáj, miért maradok. Van úgy, hogy az ember már nem csak magáról dönt, ha saját sorsa ívén hajlítana egy jó nagyot. Ez pedig gyakran előfordul az emberfia életében. És hogy miért érzem egyedül magam? Amikor a magyarok fővárosában, a pesti srácok vére áztatta flaszteren úgy jönnek szembe velem magyarok és kevésbé magyarok, hogy a személytelenségük már fáj? Amikor ebben az egyarcú tömegben a Nyugati tér egyik sarkán zsírosra keresi magát a fiatal, rasztahajú és afrikai ritmusokat ütögető életművész, de az aluljáróban a székely himnuszt hegedülő, feslett kabátban gubbasztó bácsi kalapjában csak két tízforintos csillog, s az is fakón? Ugye, nem kell válaszolnom?
Nem könnyű ám a pesti flaszteren sétálni. Sok erő kell hozzá, gyomor és elszántság. Jó lenne Adyhoz menekülni, ismét világgá kürtölni: már ő is így látta! Na és? Miért hagytuk, hogy így legyen? Meddig hagyjuk, hogy így legyen? Kettős állampolgárságot ígérnek mostanság ismét és ezúttal komolynak tűnik a vállalkozás: meg is kapjuk azt nemsokára. Szavazati jog, ultrahangvizsgálat nem jár majd vele, de a zöld könyv helyett viszont már bordót kapunk. Nincs messze az idő, amikor magyar útlevéllel a zsebünkben kötünk útilaput a talpunkra. De egyet kérek mindenkitől: ha ez így lesz, valaki néha jöjjön el Pestre is. Mert nekünk is adnunk kell. Főleg magyarságot! És azért is, mert nem akarok egyedül lenni. Mert ezzel itt több, mint harmincezredmagammal vagyok így. Csak még nem tudunk egymásról.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.