Kristály Lehel
2009. november 19., 11:402009. november 19., 11:40
Sétálok a pesti flaszteren és egyedül vagyok. Pedig lehetnék hatod, húszad, vagy harmincezredmagammal is. Mégis egyedül sétálok. Tíz éve érzem itt egyedül magam, de ne kérdezzétek, ha ennyire fáj, miért maradok. Van úgy, hogy az ember már nem csak magáról dönt, ha saját sorsa ívén hajlítana egy jó nagyot. Ez pedig gyakran előfordul az emberfia életében. És hogy miért érzem egyedül magam? Amikor a magyarok fővárosában, a pesti srácok vére áztatta flaszteren úgy jönnek szembe velem magyarok és kevésbé magyarok, hogy a személytelenségük már fáj? Amikor ebben az egyarcú tömegben a Nyugati tér egyik sarkán zsírosra keresi magát a fiatal, rasztahajú és afrikai ritmusokat ütögető életművész, de az aluljáróban a székely himnuszt hegedülő, feslett kabátban gubbasztó bácsi kalapjában csak két tízforintos csillog, s az is fakón? Ugye, nem kell válaszolnom?
Nem könnyű ám a pesti flaszteren sétálni. Sok erő kell hozzá, gyomor és elszántság. Jó lenne Adyhoz menekülni, ismét világgá kürtölni: már ő is így látta! Na és? Miért hagytuk, hogy így legyen? Meddig hagyjuk, hogy így legyen? Kettős állampolgárságot ígérnek mostanság ismét és ezúttal komolynak tűnik a vállalkozás: meg is kapjuk azt nemsokára. Szavazati jog, ultrahangvizsgálat nem jár majd vele, de a zöld könyv helyett viszont már bordót kapunk. Nincs messze az idő, amikor magyar útlevéllel a zsebünkben kötünk útilaput a talpunkra. De egyet kérek mindenkitől: ha ez így lesz, valaki néha jöjjön el Pestre is. Mert nekünk is adnunk kell. Főleg magyarságot! És azért is, mert nem akarok egyedül lenni. Mert ezzel itt több, mint harmincezredmagammal vagyok így. Csak még nem tudunk egymásról.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.