2011. január 10., 13:092011. január 10., 13:09
2011. január 10., 18:352011. január 10., 18:35
Naponta felteszem magamnak a kérdést, mivé is lettünk? A mindennapi élet kilátástalansága tényleg ennyire megkeseredett, önző, irigy emberekké tett minket? A pénz utáni hajsza elfeledtet bennünk mindent, ami jó és nemes?
Vajon az egymással acsarkodó szomszédok, a tenyérnyi földért egymás szemét kikaparó székely atyafiak, a falustárssal szembeni irigység és rosszindulatúság, a mindent leszóló és mindennel elégedetlenkedő magatartás máskor is ennyire része volt társadalmunknak? Netán a mocskolódás, a pökhendiség már-már viselkedésünk szerves részévé vált? Megannyi kérdés, amire oly nehezen találom a választ. Ám ne essenek tévedésbe, korántsem szándékom ráhúzni a vizes lepedőt székely társadalmunkra. Csupán észrevételezném, hogy a felsorolt jellemzők és megnyilvánulások egyre jobban eluralkodnak környezetünkben.
Netán a modernitás következménye az embertársi kapcsolatok elsatnyulása? Hiszen hajdanán, ha valaki vidéki házba költözött, vagy akár tömbházba, első dolgai között volt felkeresni újdonsült szomszédait, barátságot kötni velük. Most megelégszünk az egyszerű köszönéssel, ha egyáltalán kedvünk van egy ennyivel megtisztelni embertársunkat. Akire egyből gyanakvó tekintetünket szegezzük, ha segítségért fordul hozzánk. Minek már megbízni egymásban? Lejárt annak divatja.
Talán az olvasó is rájött, van egy tükörképe is szűk kis társadalmunknak, amely pontosan az imént leírtakat tükrözi. Hiszen a cikkek hozzászólásaiból csak úgy árad a gyűlölet minden iránt. Lehet szó bármiről és bárkiről, úgy is leszóljuk azt. Aki halad, miért halad, miért van ő jobb helyzetben, mint mi? Biztos, lopott, csalt, becsapta embertársait, hiszen számunkra elképzelhetetlen, hogy bárki is kemény munkával meg tudja teremteni megélhetését. Akinek nincs pénze, akár önhibáján kívül is, azt máris a társadalom csőcselékének kiáltjuk ki. Akinek határozott véleménye van bármiről, az rögtön közellenségnek számít. Ha valaki tenni próbál közösségéért, az pártkatona vagy csupán érdekből cselekvő semmiházi, netán ingyenélő. És a sort még lehetne folytatni.
Módfelett érdekes, a székely ember ott mutatja ki „foga fehérjét”, ahol korlátok nélkül megnyilvánulhat, ezzel állítva tükörképet önmaga és társadalma elé. Hogy ez egy torz kép lenne, és csak egy kisebbség jellemzője? Erre a kérdésre nem tudom a választ. De hogy sokan látják szerte a nagyvilágban, az biztos.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!