Rovatok

A szerdai kormányülés után a pénzügyminiszter arról beszélt, hogy hitelezőinknek tett ígéreteinket teljesítettük, nem lóg ki a paplan alól egyik lábunk sem. Sőt, a kincstárba 9,6 százalékkal több pénz érkezett be, mint tavaly az első félévben. Picivel többet költöttünk ugyan, mint illet volna, de mit sem számít az a 7,23 millió, amit elszámoltunk! A július 24-ére beígérkezett hitelezői trojka majd látni fogja, hogy nem köztisztviselők bérére költöttük, a szolgáltatási számláink voltak valamelyest nagyobbak, de hát ebben a rohanásban mi olcsó? A tárcák egyenként beszámoltak arról, hogy mit találtak a padláson a kormányalakítás óta, és úgy néz ki, hogy van mire kiszámolni a hónap végére esedékes pótköltségvetést.

Persze, mondta a pénzügyminiszter a kormányülés utáni tájékoztatón, mindenki többre számít, mint ami van, illetve lehetséges, de soha sem volt ez sem másképpen. Ami fontos, hogy menetrend szerint teljesíteni tudja a kormány a közalkalmazottaknak az első lendületre beígért 8 százalékos bérkorrekciót, és minden hitelgazda megkaphatja az év második felében is azt az átlagot, amiből az év első öt hónapjában gazdálkodhatott. Van olyan hitelgazda (esetünkben tárca) is, amely kiemelt programjaihoz valamelyest több pénzt kaphat, de ezt nem a többiek rovására, hanem a nemzetközi hitelezőinkkel kialkudott 0,3-0,4 százalékos hiányengedményből. Jut ebből egyéb ígéretekre is, tehát csak semmi pánik, bár ki az, aki egészen pontosan tudja, hogy mire ébredünk holnap?
Pénzügyérünk jóhiszeműségét nem vonom kétségbe, de eléggé ismerem ahhoz, hogy virágnyelven elhangzott tájékoztatójából néhány felhangot kihalljak. Igaz, hogy nem a kincstár mérlegének a dolga, s ezért nem is hozta szóba, de a köztartozás a bruttó hazai termék (GDP) 0,2 százalékával nőtt, ami számszerűen 73 millió lej, tehát azért a viharban csak bekerült valamelyes homok a fogaskerekek közé, magyarán: nőtt a keringő számlák állománya. Kétségeket ébreszt az is, hogy az 1,5 százalékosra becsült növekedés egyik ösztönzője, a belső fogyasztás nem iramodott meg olyan mértékben, hogy a kincstári kiadások lefojtását pótolhatná.

Az Országos Statisztikai Intézet frissen nyilvánosságra hozott adatolása szerint nem jutottunk az ötről a hatra, három negyedévünk teljesítménye egymáshoz arányítva azt mutatja, hogy töretlenül haladunk a lenini úton, azaz egy lépést előre, kettőt hátra. Az már kozmetika a nem értők számára, hogy az első negyedévben a reálárakon 109,46 milliárdra számolt teljesítményünk 0,3 százalékkal jobb, mint a tavalyi első negyedben. Talán értelmezhetőbb a helyzet, ha azt mondom, hogy a mezőgazdaság és a halászat, az IT és a távközlés, a szabadidős foglalatosságok és a háztartási gépek javító szolgálata hozza a számszerű statisztikában a növekedést, minden egyéb alulteljesített.

Csak semmi pánik, a lej hét eleji kibillenése sem az, aminek elemzők tudni vélik. Egy pillanatra hiány keletkezett a piacon, mert ebben a hihetetlen hőségben kevés volt a piacoló, meg hát a parlamenti közjáték is elvonta a figyelmet.