Az eskütételről

Újabban egyre többet gondolok a politikusok eskütételére. Arra, hogy vajon érvényes-e még a Bibliára esküdni? Én, az egyszerű, laikus polgár komolyan vehetem-e azt az ünnepélyes aktust, amely a választásokat követi vagy egy-egy kormányváltás után bekövetkezik? És ezalatt nemcsak Románia vagy az Amerikai Egyesült Államok elnökének eskütételére gondolok, hanem például liberális politikusok eskütételére is. Akik a többi politikushoz hasonlóan kezüket a Bibliára téve esküsznek.

Miért írom ezt?

Azért, kedves olvasóim, mert ha a Bibliát egyfajta alaptörvényként fogadják el, ha tanúságtételnek hívják Istent, hogy ők az állam törvényeit a Biblia törvényeinek szigorával tartják be – hisz az eskütétel aktusa is ezt szimbolizálja –, akkor mivel magyarázható annak a sok ember-, család- és vallásellenes törvénynek az elfogadása? Mivel magyarázható a bibliai alaptörvények elvetése vagy tagadása, a perverzió már-már törvényre emelése? Például az, hogy az Európai Parlamentben a román, illetve magyar szocialista és liberális politikusok olyankor is alávetik magukat a pártcsalád szavazati egységének, amikor arra nem kapnak felhatalmazást, például Európa keresztény gyökereinek tagadása során. Azt, hogy Tabajdi Csaba és Göncz Kinga erre szavaz, még el is tudnánk fogadni, de hogy a román szocialista és liberális politikusok is ezt teszik, az több mint érthetetlen. Talán a vallásos román nép felhatalmazta őket Európa keresztény gyökereinek tagadására? Egyáltalán felhatalmazzuk mi ezeket a politikusokat erre? Hisz én, az egyszerű polgár – s gondolom, nem csak én vagyok így – valósággal átszellemülök, hiszem és vallom az eskütétel aktusát is. Pontosabban hinni szeretném. Vagy talán megtévesztésként találták ki a laikusok és hiszékenyek számára? Vajon a politikusok már az eskütétel pillanatában tudják, hogy sosem tartják majd be azt? Már attól a pillanattól, ahogy kezüket a Bibliára téve esküsznek? Szeretném hinni, hogy ez nem így van. Miként azt is szeretném hinni, hogy amikor a választások során felhatalmazom az illető politikust érdekeim védelmére, arra, hogy védje erkölcsi integritásomat és mások szabadságjogának védelme során az én szabadságomat is, ő betartja, komolyan veszi majd azt. Vagyis ha hinni akarok, hihessek Európa keresztény gyökereiben, s ha akarok, és számomra megnyugtató és fontos, magában az Istenben.