Szabó Gyula főművéről, A sátán labdáiról tudhattunk meg részleteket a csütörtök este a Székelyföldnél, mivel a folyóirat szeptemberi számában jelentős részt szenteltek az író életművének. A 2004-ben elhunyt homoródalmási származású író ugyanis éppen nyolcvan éve született.
2010. szeptember 23., 21:322010. szeptember 23., 21:32
2010. szeptember 24., 11:082010. szeptember 24., 11:08
A monumentális műről Lövétei Lázár László szerkesztő és Oláh Sándor társadalomkutató beszéltek, de mivel sokan ismerték az írót, vagy az említett rendkívüli könyvet, az eszmecserébe bekapcsolódtak a jelenlevő irodalmárok, történészek és az író lánya is.
Leginkább azt fejtegették, hogy miért vállalkozott az író erre a több évszázados múltat felelevenítő utazásra? Miért érezte szükségességét, hogy Erdély történelmet újra összeállítsa, pontos kordokumentumok ezreiből válogatva és felépítve a saját maga olvasatát? Mi a magyarázata, hogy ez a mű habár, mint tudományos adattár is megállja a helyét, mégis irodalmi és olvasmányos? Miért inkább az egyszerű emberek számára jelent könnyedséget elolvasni? És nem utolsó sorban, miért éppen Erdély romba dőlésének korszakát vizsgálja, mely II. Rákóczi György 1658-as lengyelországi hadjáratával kezdődött, és miért nem inkább az aranykorszakát, a Bethlen Gábor által teremtett Tündérkertet, ahogy tette ezt például Móricz Zsigmond?
Érdekes volt a kezdet, ugyanis Szabó Gyula a szülei temetése után, a család történetét kutatva jutott el a felismerésig, hogy Erdély történelmét meg kell írnia. Nagyon fontos volt számára a pontosság, a tévedés minden kizárása, ezért mindig eredeti dokumentumokat használt fel. Persze, azért így is akad a kötetsorozatban elegendő interpretáció, de hát minden történész interpretál. Különben manapság egyre inkább kezd elmosódni a határ a történelem és az irodalom között. Az est egyik érdekes következtetése éppen az volt, hogy azokra az időkre, melyeket a szerző felelevenített, éppen ez volt jellemző, vagyis, hogy az irodalom és a történelem között, nem létezett éles határ. Ez a magyarázata annak is, hogy az egyszerű ember könnyebben olvassa, hisz nem előfeltételezésekkel közelít és nincsenek előzetes irodalmi vagy történelmi elvárásai.
Különben, ahogy a társalgásból kiderült a könyv olvasmányos, csak meg kell szokni a nyelvezetét, hisz nem könnyű átállni erre három évszázados irodalomra. Pedig megéri, ahogy Oláh Sándor (fotó) is megjegyezte: „Egy hatalmas kultúrhistóriai tényanyag, amely visszaemeli a tudatunkba azt a múltat, melytől elszakadtunk”. Egy másik fontos következtetés az volt, hogy azért vizsgálta ezt a korszakot, mert ebből derült ki, ahogy Lövétei Lázár László is megjegyezte, hogy „rajtunk múlik a történelmünk.” Ezért tartotta fontosnak Szabó Gyula, hogy Erdély történetét, a Rákóczi lengyelországi hadjáratával kezdődően a Vasvári békéig – amikor is a fejedelemség elvesztette függetlenségét – vizsgálja.
Az is felvetődött, hogy a szerzőt valószínűleg az is késztette a monumentális munka megalkotására, hogy a szeme előtt zajlott le Kolozsvár elrománosodása. Másfelől azt is feltételezik, hogy a levéltárba könnyebben bejutott egy író, mint egy történész, a kommunista időkben, így tudta kimenteni a megfelelő dokumentumértékű anyagot. Az öt kötet 1978-2002 között jelent meg, négy a hetvenes-nyolcvanas években, az ötödiket pedig akkoriban nem engedte a cenzúra publikálni, ezért csak 2002-ben jelent meg.
Az még kérdéses, hogy az első négyet miért nem adták ki újra, mint ahogy az is, hogy mikor jelenik meg a tudósítássorozathoz tartozó – Bocskai koráról szóló, három kötetben heverő – eddig kiadatlan kézirat, mivel, ez volt az est egy másik fénypontja, mikor ezeknek létezését az író lánya jelezte.
Évadzáró táncházat szervez az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány több másik egyesülettel a táncház világnapján, május 9-én Csíkszeredában.
Hatodik alkalommal szervezték meg a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozatot, a színház előtti téren tartott záróeseményt fotókon mutatjuk.
A május 4-i és 18-i államelnök-választás miatt a csíkszeredai lakosságnyilvántartó közszolgálat és a városházi pénztár a választási hétvégéken is fogadja az érvényes személyi igazolvánnyal nem rendelkező, szavazójoggal rendelkező ügyfeleket.
A nyár folyamán kezdődhet el a csíkcsicsói sportcsarnok építése. Az előkészületek egyelőre a kiviteli terv véglegesítésénél tartanak, ezután következhet az építkezési engedély és a szükséges szakhatósági jóváhagyások beszerzése.
Országszerte beszámoltak arról a tragikus szépvízi esetről, amikor a medve elől menekülve egy fiatal Iași megyei lány elvesztette egyensúlyát, a magasból a szépvízi víztározóba zuhant és életét vesztette.
Medvétől ijedhetett meg az a 18 éves, Iași megyei lány, aki pénteken lelte halálát a szépvízi víztározóban – jelezte a Székelyhon érdeklődésére a Hargita megyei rendőr-főkapitányság.
Benedek Pál, egykori székely határőr verses naplóját mutatják be Csíkszeredában kedden 18 órától a Lázár-ház eskütermében.
Sikeres volt a csíkszentgyörgyiek Guinness-rekordkísérletének főpróbája, megsütötték szombaton az ország leghosszabb, 21 méteres kürtőskalácsát.
A Szépvízi víztározóba fulladt egy személy, erről érkezett a riasztás a hatóságokhoz pénteken délután. A tűzoltók kiérkezésekor a személyt már kiemelték a tóból, és a mentősök újraélesztési műveleteket végeztek rajta, ám az életét nem tudták megmenteni.
Továbbra is a csíkszeredai városháza északi szárnyában marad a katonai központ mivel nem talált megfelelő ingatlant számukra Hargita Megye Tanácsa. A városi önkormányzat újabb két évre volt kénytelen meghosszabbítani a bérleti szerződést.