Múzeumok éjszakája múzeumigazgatókkal

„A múzeumok éjszakája francia találmány, 1998-ban kezdeményezték, a Csíki Székely Múzeum munkaközössége most érett meg, hogy ennek a nagyszerű rendezvénynek helyet adjon. 14 óráig az intézménybe beérkezett 1250 látogató azt szavatolja, hogy folytatnunk kell, ebből hagyományt kell teremtenünk” – jelentett be Gyarmati Zsolt igazgató.

Továbbá kihangsúlyozta, hogy három évfordulót is ünnepelhet az intézmény az idén. 80 éve történt ugyanis, hogy 1930 pünkösdjén Domokos Pál Péter, zsögödi Nagy Imre, Vámszer Géza, Gál Ferenc és még néhány csíkszeredai és somlyói lelkes polgár összefogásaként néprajzi és népművészeti kiállítás nyílt Csíksomlyón.

Ez a múzeumalapítási kísérlet első gyakorlati lépésének számított ebben a térségben. A gyűjtemény tárgyainak nagy részét ugyanis a gazdáik a kezdeményezőknek adományozták. Tulajdonképpen több mint 140 egyház- és képzőművészeti, valamint néprajzi tárgyat gyűjtöttek.

A gyűjtemény, melyről Vámszer Géza gondos leltárt is készített, kétszeresére bővült ugyan, de nem találtak akkoriban egy olyan termet ahol állandó kiállítást rendezhettek volna. A konkrét intézményalapításra még két évtizedet várni kellett. Kovács Dénes 1950-ben intézményesítette a gyűjteményt, erőfeszítései nyomán 1954-ben a múzeum 17 helyiséget és 954 muzeális tárgyat tudhatott magáénak. Végül, de nem utolsó sorban, az intézmény 15 éve vette fel a Csíki Székely Múzeum nevet.

Az évfordulón megismerhettük az intézmény igazgatóit: Szőcs János főleg a múzeum történetét elevenítette fel. Rámutatott, hogy már a 19. században valószínűleg Tivai Nagy Imre a Csíki Lapok egyik cikkében nehezményezte, hogy nincs múzeumunk. Különben a Csíksomlyói Gimnáziumban már létezett az a fajta törekvés, hogy gyűjteményeket hozzanak létre.

Azonban, hogy múzeum is alapult, annak köszönhető, hogy Domokos Pál Péter, Vámszer Géza 1929-ben szerveztek egy néprajzi kiállítást. Előzőleg, az akkori értelmiségiek (például Pál Gábor felesége) nyomán ugyanis ismét kezdtek foglalkozni a csíki festékesek szövésével.

1930-ban a következő néprajzi és szakrális jellegű tárgyaból rendezettk kiállításon, talán a pünkösdi áhítat eredményeképpen is, sokan adományozták a kiállításon az általuk készített vagy egyéni hagyatékukban levő tárgyakat a múzeumalapítóknak. Ezt a momentumot Szőcs János szerint talán, az akkor még diák Venczel József tudta a legjobban megfogalmazni, hogy Csík a „legnyugatibb kelet” és „a legkeletibb nyugat”, így továbbra is megőrizheti identitását, hagyományait.

Ezután az egykori intézményvezetők szóbeli beszámolója alapján hullt le a fátyól az intézmény történetéről. Kovács Dénes törekvéseiről is tőle személyesen, egy hangfelvétel formájában értesülhettünk. Megtudtuk, hogy milyen sokat harcolt, amíg a hányódó gyűjteménynek helyet talált, vagyis egy olyan épületet ahol szakszerűen rendezni lehetett a gyűjteményt és a múzeum végre megnyithatta látogatók előtt is a kapuit.

Ezután a jelenlevő János Pál szólalt fel, aki 1963-1981 között volt igazgató. Ő tudta elérni, hogy a Mikó-várba kerüljön az intézmény. Szóval egy másik állom is valóra válhatott, hisz rendbe lehetett tenni egy fontos csíki műemléképületet is, mely az idők során a Csíki Székely Múzeumnak méltó otthonává vált. Szintén az ő érdeme, hogy a jelentősen kibővültek a múzeum gyűjteményei valamint, hogy székely házakat és kapukat kezdtek gyűjteni az épület hátsó udvarán.

Érdekes volt János Pál szócsatáiról hallani, melyet az elvtársakkal kellett vívjon, igaz volt egy jó szövetségese is zsögödi Nagy Imre személyében, aki szintén egy nagy szolgálatott tett Csíkszeredának, hisz a híres festő a városnak adományozta hagyatékát és ki tudta eszközölni, hogy létrehozzák a zsögödi Nagy Imre Galériát.

Szőcs János 1981-től lett ideiglenes igazgató. Neki már nemcsak a múzeum állapotáért, hanem minden kiállításért kemény szellemi csatát kellett vívnia a bukaresti elvtársakkal. Nehezen, de még meg tudta őrizni valamelyest az intézmény arculatát, jellegét.

Szőcs Jánost 1985-ben Barabási László váltotta. Róla egy rövid filmecskét vetítettek, melyen egykori múzeumigazgatói teendőiről Daczó Katalin kolléganőnk faggatta. Akkoriban már megtörték az intézményt, a pártpolitika hatására a kommunizmus „vívmányait” hirdető kiállításokat kellett bemutatni. Amint tőle értesültünk, az alkalmazottak bérét alternatív módszerekkel tudták teljessé tenni, reklámzacskókat forgalmaztak, hogy kijöjjön mindenki fizetése.

Nemsokkal a 89-es fordulat előtt még Şoiom Viorica került az intézmény élére, aki jelenleg Kolozsváron a történeti múzeum igazgatója.

1990-ben mikor új igazgatót kellett választani, elsöprő szavazattöbbséggel Szabó András lett az intézmény vezetője. Neki sikerült újra beindítania a kiállítások rendezését, kiharcolta, hogy felvegyék hivatalosan is a Csíki Székely Múzeum nevet, sőt, az országban másodikként, ennek a múzeumnak lett honlapja.