Kaposvár Nagy Imréje Csíkban

Gyarmati Zsolttól, a Csíki Székely Múzeum igazgatójától csütörtökön megtudtuk, tavaly augusztusban kapott sms-t Ráduly Róbert Kálmán polgármestertől, hogy június 6-án kellene megnyitni a kaposvári festő tárlatát. Akkor garantálta, hogy a múzeum fel tud készülni az új kihívásra. Indokai szerint nagyon jó ez a választás, hogy a két évig tartó felújítások után egy ilyen tárlattal folytassák a nagyszabású projektjeiket, hiszen fontos a magyar festészeti anyanyelv képviselete, továbbá Rippl-Rónai József hasonlít Nagy Imréhez, mivel ő is művészete kiteljesítése után hazatért, hogy a tudását otthon kamatoztassa. Legfontosabb érv, ami Rippl-Rónai mellett szólt, hogy eddig nem volt Erdélyben tárlata.

Testvérvárosi kapcsolatok gyümölcse

Csíkszereda és Kaposvár között kulturális vonatkozásban nagyon jó testvérvárosi kapcsolatok léteznek – hangsúlyozta Ráduly Róbert Kálmán, aki ebben a tekintetben az utóbbi évekről készített mérleget. Mint mondta, 2005-ben a csíki múzeum a csíkszeredai származású Szász Endre festőművésznek tárlatát fogadta, Kaposvárra pedig 2008-ban zsögödi Nagy Imre-vándortárlatot sikerült eljuttatni.

Ábrahám Levente, a Rippl-Rónai múzeum igazgatója megjegyezte, ennél jobb helyet nem kaphatott volna a kiállítás, mint a példásan felújított gyönyörű Mikó-vár, amely szerinte méltó ahhoz a tárlathoz, amely 2013-ban Magyarországon elnyerte az Év kiállítása címet. Hozzátette, eltekintve a kaposvári Róma-villa enteriőrjeitől, teljes terjedelmében elhozták a díjnyertes kiállítást, amely reprezentatív keresztmetszetet nyújt a kaposvári világhírű festő alkotói pályájáról. A tárlat költségeit zömében a két önkormányzat fedezi.

Rippl-Rónai alkotói korszakai

Horváth János művészettörténész, a kiállítás kurátora tartott csütörtökön tárlatvezetést a sajtó számára a Csíki Székely Múzeumban. A termeket az alkotó különböző festészeti korszakai szerint rendezték be. Az elsőben a párizsi évek alkotásait láthatjuk, amikor is Rippl-Rónai fiatal festőként Munkácsy Mihálytól tanult. Első képeit teljesen mestere stílusában festette, de hamar rájött, hogy nem akar epigonná lenni. „Elhagyja mesterét és radikálisan változtat stílusán, nem használ élénk színeket, hanem inkább a körvonalakra, az alakok, formák kontúrjainak a ráerősítésére összpontosít. Ezt szénnel végzi. Azért ragaszkodott ehhez technikához, mert rájött, hogy a festészetben a vonal a lényeg, ez adja meg a képek egyediségét. Ez az állomása már mutatja, hogy otthonosan mozgott a párizsi szecessziós művészeti világban, ugyanakkor alkotásait már nem lehet összetéveszteni más francia művészekével. Ezt nevezik Rippl-Rónai fekete korszakának” – hangsúlyozta a művészettörténész.

A következő időszaka akkortól kezdődik, amikor a művész hazaköltözik. Ezt a fázist a következő teremben láthatjuk. 1902-ben dönt a hazatelepedés mellett, noha Párizsban már elismert művész volt, és otthoni kiállításait a kezdetekben még közönyösen fogadták. Véget ért a „fekete korszaka”, újragondolta művészetét, főképp családját, barátait kezdte ábrázolni. Ezek a zsánerképek, ahogy a kurátor megjegyezte, emlékeztetnek Munkácsy zsánerfestészetére, csakhogy nem idillikus hangulatot árasztanak, mint mestere alkotásai, hanem valósabb helyzeteket. Egyik képen például az alkotó édesanyját és a művész Párizsból hazahozott francia élettársát láthatjuk. Hátat fordítanak egymásnak, mert még nem ismerték egymás nyelvét, az édesanya pedig nem tudja elfogadni a házasság nélküli párkapcsolatot.

„Ezekkel a képekkel tudta elfogadtatni a párizsi art nouveau stílust, mert kapcsolódott ugyan a zsánerképek hagyományához, de csak tartalmilag, mivel a formai nyelvezetük teljesen új” – húzta alá a szakember. Hozzáfűzte, hogy Rippl-Rónai 1906-tól kezdődően otthon is közismert festő lett, eladott műtárgyaiból vett egy kaposvári birtokot, melynek közepén a Római-villa állt.

Ebben az emeletes épületben teljesítette ki harmadik korszakát, amelyet az élénk színvilág jellemez. Megváltozott technikája is, mozaikszerűen festett, mintha virágszirmokból állnának össze a képei – elemezte ezeket az alkotásokat a művészettörténész. Ezt a módszert egy újságíró érdeklődésére, aki a technikát pointillizmusnak titulálta, a művész kukoricás stílusnak keresztelte el, így ragadt rá.

Végül, de nem utolsósorban, a kiállítás bemutatja Rippl-Rónai rajzait és pasztelljeit. Előszeretettel ábrázolta a Nyugat folyóirat íróit, kikhez barátsággal fűződött: Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Szabó Lőrinczet, de színészeket, szép hölgyeket is. Aktívan élte a korban dívó kávéházi életet, mindig volt nála ceruza, ha valakit érdekesnek talált, lerajzolta. Így lett modellje, később múzsája Zorka. A festmények mellett sok fotót láthatunk, amelyek igazolják, hogy az alkotó nem azt festette, amit látott, hanem ezt átszűrte saját lényén és felruházta a látványt benyomásaival. 

Látogatói tudnivalók

Nyitva tartás: 2014. június 6. − október 31., kedd−vasárnap: 9−18 óra között.
Pünkösdi nyitva tartás: június 6−8., 9−20 óra, június 9., hétfő (pünkösdhétfő): 9−18 óra.
Belépő: teljes ár: 10 lej; kedvezményes (egyetemista, nyugdíjas, felnőtt csoport 15 fő+): 7 lej;
tanulójegy (1−12. osztályos diákok): 5 lej. A tárlatlátogatás ingyenes 7 éven aluli gyerekek, diákcsoportokat kísérő pedagógusok (max. 2 személy), muzeológusok (igazolvánnyal), újságírók (igazolvánnyal) számára.