Jakab Ervin – éjjeli műszakban

– Te rendezed sorban a második filmet. Mi lesz a címe?

– Tombolino, ez a sorsjegynek a neve. A film lényegében egy emberi történet, egy éjjeliőrről egy éjjeliőr egy éjszakájáról. Az őr egy munkanapját mutatja be a film, és abból, ahogyan ez a szereplő viselkedik, kikerekedik egy emberi sors. Az éjjeliőrnek van egy sorsjegye, amint a műszak folyamán elveszít, így a mellett, hogy ő vigyáz az épületre, lényegében a jegyet keresi. Reggel a jegyzőkönyvben megjelenik, hogy ő a kötelezőnél jóval többször körbejárta az épületet, de nem azért, mert gyanús dolgokat látott vagy hallott, hanem mert kereste ezt a darab papírt.

– Hogyan illeszkedik a te filmed a kerettörténetbe, illetve a másik három sketch-film mellé?

– Ilyen szinten nem függ össze a történet, hanem lényegében négy különálló kisfilm lesz, négy különböző témájú alkotás, melyeket a keret köt össze. A kisfilmekben lesznek olyan elemek, amelyek a másik három valamelyikéből kacsintanak vissza, apró dolgokkal megpróbáljuk összekapcsolni a filmet.

– Hogy fér meg négy dudás egy csárdában? Hogyan tud dolgozni négy rendező egy filmen, a kerettörténeten, illetve egy projekten?

– A kerettörténet forgatásán a szerepkörök kiosztását későbbre hagytuk, hisz az csak jövő nyáron lesz aktuális. Egyelőre még nem tudjuk, hogyan fog működni, de időközben majd kitaláljuk a felállást. Az biztos, hogy mindenki a saját filmjét rendezi, a többi három pedig leosztja egymás között a fennmaradó teendőket. Például az Arthur filmjénél én voltam az operatőr, Fecső Zoltán volt a gyártásvezető, az enyémnél pedig Arthur az operatőr, Fecső pedig a rendező-asszisztens. Meglehet ezt oldani veszekedés nélkül.

– Eddig főként dokumentumfilmekkel foglalkoztál. Honnan, hogyan jött a nagyjátékfilm ötlete?

– Szerintem, aki valamikor is filmet akar csinálni, az játékfilmet akar. De minden játékfilmhez pénz kell, mert pénz nélkül igazából nem lehet megcsinálni. Tehát a játékfilmekkel kapcsolatosan felmerülő egyik probléma, hogy előzetesen, még a forgatás elkezdése előtt szükséges az anyagi keret. A dokumentumfilmhez pedig nem kell annyi pénz, annyi technika és nem kell előre felkészülni. A játékfilm az szereplőket, díszletet, világítást és hangmérnököt feltételez, tehát a technikai részt hosszas felkészülést igényel. Ilyen szempontból dokumnetumfilmet készíteni könnyű. A terv már rég megvolt erre a filmre, ha lett volna két-három éve pénz rá, akkor már akkor belefogtunk volna a projektbe. Ötletek szintjén már élt a projekt, tudtuk, hogy négyen szeretnénk ezt csinálni, így ez a Transikon Egyesület egyfajta bemutatkozása. De mindenképp úgy akartuk, hogy közös munka legyen, egyfajta műhelymunka. Ez így kerek: mindenki együtt, egyformán megjelenik.

– Kik játszanak a te filmedben?

– Az éjjeliőrt Czintos József szatmári színművész alakítja. Ő már nyugdíjas, de nagyon szívesen eljött velünk dolgozni. Eredetileg több szereplőt megnéztem, ha nem is élőben, de filmekben fotókon rájuk kerestem. Ajánlottak több nevet, akit megfelelőnek láttam a szerepre, azokat megnéztem élőben is. Végül pedig Czintos lett az a karakter, akibe beleképzeltem ezt a szerepet, annak ellenére, hogy a legelején egy kis kopasz, köpcös éjjeliőrt képzeltem el a Művelődési Házba, mikor a színész meglehetősen magas termetű. De több nap forgatás után állíthatom, hogy biztosan jó választás volt, hiszen ez a nagy ember nagyon jó kisember tud lenni.

– A film hol játszódik? Milyen időben és milyen térben?

– Ez egy mai film, napjainkban játszódik egy akármilyen, akármelyik művelődési házban, de lehetne ez egy képtár is vagy egy múzeum. Én lényegében csak a tereket képzeltem el, ahol ez a figura mozog. Nagyon fontos, és nem csak az én filmemre jellemző, hanem mindenikre, hogy ez Udvarhelyen játszódik. Udvarhelyi helyszínek, udvarhelyi emberek jelennek meg benne, ezért az udvarhelyiek magukénak érezhetik.

– A munkafázisnak melyik részét szereted leginkább, melyiket csinálod legszívesebben?

– Egy rendezőnek rengeteg mindent át kell fogni, így nem tudom, melyik a kedvencem. Mikor lejár egy forgatási nap, azonnal nem is lehet rá gondolni, hogy mi volt a jó, vagy mi tetszett a legjobban. Igazából minden forgatásnak van egy hangulata, itt a stáb már ismeri egymást, mindenki tudja és teszi a dolgát. Jó érzés, hogy ennyire összekovácsolódott stábbal dolgozhatunk, így végülis minden munkafázis zökkenőmentesen zajlik. Forgatás után egy héttel, mikor kicsit leülepszik az egész, akkor tudnék igazán jó választ adni erre a kérdésre.

– Kinek szánjátok, kire gondoltatok, mikor ezt a filmet készítettétek?

– Lényegében magunkra gondoltunk, hogy milyen jó lenne egy ilyen filmet készíteni. Mai filmnek szántuk, olyannak, ami nézhető, helyi jellegzetesség, és technikailag meg látványilag is megfelel az elvárható szintnek.

– Mikor lesz a következő forgatás?

– A következő sketch-film forgatásának tavasszal fogunk neki. A filmben mezei munkákról is szó lesz, ahhoz meg mindenképpen zöld fű kell.

– Honnan jött a sorsjegy ötlete?

– Nem is feltétlenül az a lényege a filmnek, hogy egy éjjeliőr sorsjegyet keres, hanem, hogy estétől reggelig mi zajlik egy ilyen ember életében: apró történések nagy jelentőséggel bírnak, más jelentése van egy pici zajnak, egy mozdulatnak. Ettől válik történetté az egész. Az előző forgatás helyszíne a temető volt, ami meglehetősen elszigetelt, itt a Művelődési Házban viszont sokan megfordulnak nap mint nap. Hogyan reagálnak az emberek arra, hogy forgattok?

– Koriózum-e az Udvarhelyen, hogy valaki valahol forgat?

– Az emberek megszokták, hogy ha megjelenik egy kamera, akkor csupán rögzíti azt, ami történik. Az, hogy egy két perces jelenetért egész nap kell dolgozni, hogy a filmkészítés kemény munka, még furcsa az udvarhelyiek számára.