Fotó: Boda L. Gergely
Egy használatlan marosvásárhelyi házat vett birtokba öt napra két kulturális egyesület. A teret egyrészt művészeti alkotásokkal töltötték be, másrészt olyan tematikával, ami hiányzik a közbeszédből: a feminizmussal.
2014. július 20., 22:342014. július 20., 22:34
2014. július 20., 23:492014. július 20., 23:49
A különleges kulturális projektet ausztriai mintára szervezte meg Marosvásárhelyen is a helyi Zauberberg Egyesület. A pénteki megnyitóra eljött Katrin Ackerl Konstantin színésznő és rendező, valamint Rosalia Kopeinig pszichológus. Ők Ausztriában már 2011 óta szervezik a Show.rooms, vagyis Kiállítóterek, Látóterek elnevezésű projektet, ami most először került Ausztria határain kívülre.
Amiről nem beszélünk
„A projekt lényege, hogy egy használatlan, üres teret tartalommal töltünk fel, ráadásul olyan tematikával, amelyről keveset beszélünk. Tartalmilag és a helyszín tekintetében is egy fehér folt ez, hiszen ezt a házat eddig nem használták, a nyilvánosság számára nem volt hozzáférhető, csak erre az alkalomra nyílt meg” – fogalmaz Katrin Ackerl Konstantin, hozzátéve Ausztriában ők ezt már sokszor megvalósították, olyan is volt, hogy egy egész utcában zajlott a projekt.
Ezúttal a tematika kiválasztását a marosvásárhelyiekre bízták, a Zauberberg Egyesület tagjai, Kovács Imola és Sántha Ágnes határozta el, hogy a feminizmusról, illetve a férfi-női egyenlőségről, egyenlőtlenségről szóljon a projekt. „A női esélyegyenlőtlenség nem közbeszéd tárgya nálunk, nagyon sok nőnek ez nem is probléma. Sok nőben, akit hátrányosan megkülönböztetnek, nem is tudatosul, hogy ez azért történik, mert ő nő” – magyarázza a marosvásárhelyi viszonyokat Kovács Imola.
A nő mint főszereplő
A témát egyrészt művészek dolgozták fel, Kovács Franciska Mária számítógépes grafikái töltik be a Predeal utcai ház egyik termének falait. A grafikák közös vonása, hogy mindegyiken szerepel egy nő, legyen az számunkra ismeretlen, vagy ismerős. Egy másik teremben fotóművészek alkotásai kaptak helyet: öt fotós, Magyarosi Réka, Kertész Katalin, Both Gyula, Fülöp Jenő, valamint Tordai Ede fényképein egy a közös: főszereplője a nő.
Amint Kertész Katalin elmondta, a fotókat úgy próbálták rendszerezni, hogy kialakuljon belőle a női életút, éppen ezért van gyermek nő, fiatal nő, állapotos nő, kismama, s jó néhány fotón szerepel az élet vége felé járó idős nő.
Nem anyáinktól tanultuk az emancipációt
A kiállítás harmadik részében Sebesi Izsák Ildikó húszperces filmjét lehet megnézni. Olyan interjúsorozatot készített a szerző, amelyben saját bevallása szerint harcos és kevésbé harcos nőket kérdezett és két férfit is a nemek közti viszonyokról. „A mi generációnk nem anyáitól tanulta az emancipációt, hanem kényszerből” – jegyezte meg az alkotó, aki maga is kétgyerekes anyuka, s pont, amikor gyerekei születettek, akkor vette észre, hogy „valami dific van” a nemek közti munkamegosztásban.
Kedd estig látogatható a kiállítás a Predeal utca 5. szám alatt, de a projekt részeként különböző beszélgetések is zajlanak: Sántha Ágnes a munka és magánélet közötti egyensúlyról tartott előadást, Rosalia Kopeinig életrajzi workshopot tart az érdeklődőknek, kedden pedig hivatalosan is lezárják a projektet. A projekt keretében született alkotásokat szeptemberben Ausztriában is bemutatják.
szóljon hozzá!