Értékmegőrzés és értékteremtés

Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ szervezésében idén tizenharmadik alkalommal gyűltek össze a magyar nyelvterület különböző részein élő és munkálkodó népi iparművészek, kézművesek a Lázár-kastély bástya-termében. Az együtt alkotás öröme, a régi fonók hangulatát felidéző munkálkodás sokuk számára már kihagyhatatlan; a résztvevők között többen vannak, akik évről évre visszatérnek a szárhegyi táborba.

Kisné Portik Irén gyergyószentmiklósi néprajzkutató, táborvezető a hiteles hagyományokon alapuló értékmegőrzést, az értékteremtést tartja a kézműves táborok legfőbb céljának. Elmondása szerint Magyarországtól távolabbi területekről is van érdeklődés iránta, ezen túl pedig pedagógusok is szép számmal látogatják meg a kézműveseket, hogy a hiteles forrásból tanultakat átadhassák az iskolás gyerekeknek.

„Könnyen megtanulható, akinek egy kis kézügyessége van, meg tudja csinálni” – biztatja az érdeklődőket Csízy Istvánné, akinek keze alatt percek alatt „rajzolódnak” ki az újabb és újabb minták a festett tojásokra. Ő a nyugat-dunántúli települések jellegzetes tojásdíszítő technikájával kápráztatja el az érdeklődőket, hegyes acélkéssel mintákat karcol az előre megfestett tojásokra.

„Harmadik alkalommal jöttem a táborba. Ami visszavonzott, az a társaság, a gyönyörű táj, meg hát új ismereteket is szerzünk itt. Más kézműves ágazatokba is belekukkantunk, így mindenképpen gyarapodik a tudásunk” – számol be kérdésünkre a népi iparművész. Ismertetése szerint egy karcolt tojás elkészítése általában egy egész napot igénybe vesz, ezzel együtt azt is elárulta, hogy egy ilyen tojást, a nagyságától függően, ezer és kétezer forint (15–30 lej) közötti áron értékesít. „Ezt csak szerelemből lehet csinálni. Egyáltalán nincs megfizetve, de nyugdíjas vagyok, időm van, és imádom csinálni” – mondja jó kedvűen az asszony, és újabb mintát kanyarít az éppen pirosra festett lúdtojásra.

László Gyula másodszor vesz részt a szárhegyi kézműves táborban. Az általa űzött mesterség sem mindennapi, ő ugyanis tojásokat patkol. „Az egész folyamatban a patkók elkészítése a legnagyobb dolog. Lágy fémből készülnek, kilapítva, meghajlítva, megfúrva, jól meghatározott sorrend szerint kerülnek fel az előre kifújt tojásra. Rögzítésük sem kicsi munka, hisz a tojás egymással szemben lévő oldalán a patkókat teljesen szimmetrikusan kell elhelyezni ahhoz, hogy az őket rögzítő, a tojás belsejét átszövő, vékony fémhuzal egyszerre két patkót tartson” – magyarázza a tojáspatkoló mester, aki nagyítón és szemüvegen keresztül éppen a kezében lévő strucctojás belsejében szemléli a patkótartó huzalokat.

„A kézművességet szeretni kell. Ha dolgozom, nem számít az idő, mert ha erre figyelnék, akkor biztos, elsírnám magam. Ha elmennék árkot ásni, akkor biztos, többet keresnék, de engem megfertőzött a tojáspatkolás, nem tudom abbahagyni” – mondja a mester, aki abban reménykedik, hogy lesz, akinek átadja tudását, lesz, ki a következő nemzedékeknek is meg tudja majd mutatni a tojáspatkolás technikáját.

Kovács Zoltánné debreceni csuhébaba-készítő, hímestojás-festő, népi iparművész ötödik alkalommal vesz részt a szárhegyi kézműves táborban. Eddig tojásíró technikákat mutatott be, az idei táborban viszont csuhébaba készítéssel foglalatoskodik.

„Ez régi mesterségem, már húsz éve művelem. Elsősorban a falusi élet jeleneteit formálom meg” – mutatja be kézimunkáit Kovácsné, a kukoricaháncsból készített figurákat. Az apró részletességgel kidolgozott csuhébabák különböző életképeket jelenítenek meg: van kézimunkázó, vízhordó, vajköpülő, kukoricamorzsoló baba, melyek mindenikének egy külön érdekessége a nagy gonddal megformázott, a letűnt korok viseletét idéző öltözet.

A július másodikáig tartó táborban tizenkét kézműves szorgoskodik. A munkás délelőttök után különböző előadások, dokumentumfilm-vetítés, kézműves beszámolók, illetve népdalestek változatos programjaival folytatódik a nap. Az elmúlt hét végén egy tanulmányi kirándulás is színesítette a programot: a táborozók a Beszterce környéki szórvány magyarság néprajzi, építészeti, egyházművészeti érdekességeit tekintették meg.

Az idei alkotások mestermunkáit a tábor zárónapján, július 2-án kiállítás keretében tekinthetik meg az érdeklődők.