Csütörtökön nyílik a zsögödi Nagy Imre Galéria

Az idei munkákkal a galéria kurátora elsősorban arra törekedett, hogy a képzőművész által használt mindenféle technikából ízelítőt adjon. Ceruza- és tusrajzok, fametszetek, akvarellek, olajfestmények fogadják a galéria látogatóit. A szakember a harmincas évektől kezdődően a hetvenes évekig, Nagy Imre jóformán minden alkotói periódusából választott munkákat.

„Először a tájkép izgatott, és mondjuk, hát az akvarell. De az akvarellt csak szelíd eszköznek, úgy mint a fametszetet is, csak segédeszköznek használtam. Először jöttek a tájképek, a tájképbe egy-egy állat, egy-egy figura, végül aztán lassan kialakult a kompozíció. Kialakultak a tervek és a terveknek a hosszú távú; négy-öt esztendei anyaggyűjtés után; összefoglaló kompozíciók. És így ugrottam mindig előre és előre úgy, ahogy most, ahogy előttem állnak ezek a képek is itt a falon. Eljutottam idáig” – olvashatjuk Nagy Imre önéletírásában.

Az olajfestményeken elsősorban környékbeli táj jelenik meg. Zsögödi falurészeket láthatunk a kanyargós patakkal – melyet akkoriban még nem kényszerítettek betonteknőbe –, a kanyargós tiszta folyóvíz mentén a székely építészet jegyeit magukon hordozó boronaházakat, csűröket örökítette meg. A patakban gyerekek horgásznak. Minden megvilágításban megjelenik a csíki táj, az egykor a nagybányai művésztelepen is tanuló Nagy Imre ugyanis az elsajátított művészi fogásokat és gondolkodásmódot itthon kamatoztatta. Láthatjuk az Úz patakát, valamint korai tájképei közül a tárlat részét képezik még az Ördöglik és a Somlyó hegyét ábrázoló akvarellek.

Nagyméretű életképei közül ezúttal hármat tettek falra: a Hajtókat, a Zsögödi szorost pásztorkodó gyermekkel című alkotást és az Almaszedést. A zsögödi alkotó nagyon kedvelte a sok alakos képeket. Állandóan hordott magánál lapot és ceruzát, ha elkapott egy jellegzetes emberi mozdulatot, gyorsan megállt és vázlatot készített. Később ezt felhasználta életképeinél, melyeknek görbe, ívelt vonalak mentén megalkotott kompozíciói nagyszerűen vezetik végig az alkotás minden apró részletén a szemlélő tekintetét.

Portréi közül négy önarcképét említhetjük: viszontláthatjuk például az almás önarcképet, melyet Nagybányán festett, továbbá György Zsuzsának, fogadott lányának finom, angol technikával kidolgozott akvarell arcképét, olajfestmény formájában Nagy Gyöngyit, valamint a kehelytartó gróf Mikes Anna képét. A jelenlegi tárlat még a legtöbbet festett modellje, Apor Mária két portréját tartalmazza: az egyiken éppen köt, a másikon pedig ölbe tett kézzel örökítette meg őt a művész. Az utóbbi, mely a Zöld ruhás lány címen vált népszerűvé, Apor Mária kedvence.

Nagy Imre tömör megfogalmazásról jellegzetes metszetein ismert személyiségek, mint Tamási Áron, Benedek Elek, Tompa László, Ziffer Sándor, Kós Károly arcvonásai köszönnek vissza, de a szüleiről készült grafikát is láthatjuk. Ezenkívül említenénk a Rokkán dolgozó nő fametszetét is, amely az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum első katalógusának borítóján jelent meg. Szabó András még az Utazók a vonaton és a Lány báránnyal metszetekre hívta fel a figyelmet, melyeket, állítása szerint, valószínű, hogy leendő nagyobb alkotások vázlatainak szánta a mester, de ezek végül is nem készültek el.

A zsögödi Nagy Imre Galéria hétfő kivételével naponta 9-től 17 óráig látogatható.