2009 kalendáriuma a fényírók szemével

Nem véletlen ez a hatás egyre erősebb színvonal, hiszen évről-évre több fotós nyújtja be pályázatát. A január 5-i határidővel záruló versenypályázat kiírására 535 szerző küldött be több mint 12000 felvételt. A legnépszerűbbnek az emberábrázolás-portré, a természet és tudomány, a társadalomábrázolás, a dokumentarista fotográfia, a hír-eseményfotó, valamint a művészet kategóriák bizonyultak.

Romagyilkosság, magyar gárda tüntetések, miniszterelnök csere, letartóztatás, MSZP elleni megnyilvánulások az anyaországban, új influenza cirkusz Kárpátalján, talán ezek az események örvendtek a legnagyobb médianyilvánosságnak magyar nyelvterületen a tavaly. A sajtófotó kiállítás első termébe érve zömmel az ilyenfajta, a társadalmi állapotokat tükröző képek fogadják a látogatót. A díjazottak közül (melyeket a http://www.sajto-foto.hu/2009/dijazottak linken láthatnak) két sorozatot említenék az egyik éppen a MÚOSZ Nagydíját kapta. Szandelszky Béla (Associated Press) Roma gyász című sorozatáról van szó, mely a romagyilkosságot követő temetésen készült. Látható, hogy a gyászszertartáshoz kapcsolódó felvételek fekete-fehérek. Talán a legjobban színek nélkül és lecsupaszítva, az egyszerűség letaglózó eszközével, közölhető a fájdalom és a történtek feletti emberi értetlenkedés is így vág a legmélyebben az elevenünkbe.

A Képriport (sorozat) 3. helyezettje Kálló Péter (Metropol) Kockázatok és mellékhatások című sorozata már az utcán látható szociális állapotokat és tiltakozó eseményeket örökíti meg. Érdekes, hogy a nem szokványos vágások, milyen hatással tudnak mesélni. Egy átlagos történetből is nem mindennapi mondanivaló keletkezhet, ami egy értékes – addigi – mögöttes tartalmat tár fel.

André Kertész Nagydíjat, a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért, Sopronyi Gyula
(szabadúszó) Árvaház a Havadtőn sorozata kapta. A gyerekek arca mindent elárul, de ha netalán meg kellene őrizni az anonimitást, akkor is találnánk megfelelő képeket (gondolok itt a két ugráló lányra). Riporteri szemmel nézve fantasztikusak ezek a képek, nem is kell hozzájuk szavak, fogalmak, címek formájában mankót, kapaszkodót nyújtani, hisz önmaguktól mesélnek. Pontosan ez a lényegisége a sajtófotónak.

Nem mindig, csak a mondanivaló a fontos. Főleg a portrék területén kezd kialakulni az eddigi trendeket felrúgó felfogás. Manapság, amikor is millió ember kezében elfogadható minőségű képeket készítenek a kisegítő eszközök, a masinák, és ha a média szempontjából rendkívüli figyelmet kikövetelő eseményen, ahol már íratlan szabályoknak kell engedelmeskedni, hogy elférjen incidensek nélkül a többtucatnyi hivatásos fotós, már nem érdemes szokványosan, vagyis szemtől-szembe portrét készíteni. Kísérletezni kell, például a tea felszíne is lehet megfelelő tükör, de a az asztal is a fényviszonyokat megfelelően ismerő tapasztalt fotós számára használható fényíró segédeszközként. Az elsőre az Emberábrázolás-portré kategóriában Fazekas István (HVG) Három cukorral című (1. helyezett) alkotása a példa, a másikra pedig a legjobb hírképnek minősített, Escher Károly különdíjjal jutalmazott Túry Gergely (HVG) Ítélet a lincselés ügyében című képe szolgáltathat alapot.

Ezek lennének a társadalom pulzusát lemérő képek, persze rajtuk kívül a sajtófotó-kiállítás a természet, művészet és sport kategóriában, vagy külföldi háborús helyzetekről beszámoló rengeteg különlegességet találhatunk.

Ha egy múzeum kiállítást fogad akkor az is természetes, hogy a hagyaték is előkerül. A Magyar Sajtófotó Kiállítás kísérőrendezvénye 2010-ben A divat világa a fotográfiában – tegnap és ma címet kapta. Azoknak a magyar fotográfusoknak a munkáiból mutat be válogatást, akik a múlt századtól napjainkig a divatfotózás mestereivé váltak Magyarországon és külföldön. Ezeknek az alkotásoknak tükrében bizonyos szempontból lemérhető, hogy mi változott az idők során.