Ruhák, melyek az életü(n)k részei

Egy menyasszonyi ruhán végzi épp György Eszter az utolsó simításokat, amikor belépünk a tervezőpáros csíkszeredai műhelyébe. A lányok közvetlenek, lelkesedéssel beszélnek munkájukról, terveikről, tudják, mit akarnak. Mindketten Sepsiszentgyörgyön születtek, ott végezték a középiskolát, osztálytársak voltak. Később mindketten divattervezői szakon végeztek, Eszter Bukarestben, Emőke Iași-ban.

„Nem is fordult meg a fejünkben, hogy együtt fogunk valaha dolgozni. Elvégeztük az egyetemet, és egyszer csak mindkettőnknek lett egy-egy csíkszeredai barátja, és ideköltöztünk szinte ugyanabban a periódusban. Aztán megkeresett engem valaki, hogy szeretne egy kórusnak ruhát terveztetni. És akkor mondtam Eszternek, hogy mi lenne, ha el is készítenénk” – emlékszik vissza a kezdetekre Emőke. A kórusruhák elkészítése után egy rockzenekar bízta meg őket ruhatervezéssel. „Ebbe az egész vállalkozásba mi úgymond belecsúsztunk” – veszi át a szót Eszter.

„Nem úgy kezdődött, hogy mi most alapítunk egy céget, hanem egy rendeléssel. Megjártuk a lépcsőfokokat. Egyre többet látunk, egyre jobban látjuk, hogy módszerekben mennyit fejlődtünk. Ha előveszünk egy régebb készített ruhát, ugyanolyan szép most is, mint amikor készítettük, csak háromszor több energia kellett hozzá, mintha most tennénk. Sokkal komplikáltabb módszerrel dolgoztunk. A döntéseinkre visszatekintve, mindig nagyon vakmerőek voltak, mint például amikor elkezdtünk menyasszonyi ruhákat készíteni…”

A virágos kanapé

A menyasszonyi ruhák tervezése és készítése is hasonlóképpen kezdődött: jött egy felkérés és ők igent mondtak. „A menyasszonyi ruha egy külön világ. Ezek egyedi darabok, ezért nem lehet pontosan kiszámítani, hogy mennyi időt fog felvenni. Ha már készítettünk hasonló modellt, akkor nagyjából tudjuk, hogy mik az előnyei, hátrányai. De mindig vannak előreláthatatlan dolgok” – meséli Emőke.

Elmondták, magát a tervezést hosszas konzultációk előzik meg a menyasszony-jelölttel, viszont vannak felkérések, amire nemet mondanak. „Azért a divattervezői státusunkhoz ragaszkodunk, és igyekszünk a „varrodától” minél távolabb állni. Azért lettünk divattervezők, mert ez egy kreatív munka, és ezt szeretjük magunknak megtartani” – osztotta meg velünk Eszter. Hozzátette „Azt kell minden menyasszony figyelembe vegye, hogy ebben a ruhában elsősorban jól érezze magát. Nem az a lényeg, hogy óriási legyen, húsz méteres uszállyal, és egész este ötven kilót cipeljen magával. Inkább a saját egyénisége érvényesüljön, ne a ruha dominálja őt. És néha nagyon nehéz megtalálni, hogy a menyasszonyt lássa valaki, ne a ruhát, mert sokfélék vagyunk, sokféle egyéniség. Ne a ruha legyen az első, ami a fényképen feltűnik, hanem a kisugárzása, az egyénisége.”

A lányok kacagva mesélték, hogy a ruhapróbára érkező menyasszonyok előszeretettel ülnek a műhelyben levő kanapén, és mesélnek az esküvői előkészületekről. „Eléggé személyes kapcsolatot alakítunk ki a klienseinkkel. Sokszor jönnek próbálni, imádnak ide leülni, és elmondani mindent, hogy például nincs még virág, hogy a zenészek mit mondtak, hogy az anyós hogy szervezkedik. Egy egész pszichoterápia. Néha azt mondjuk, hogy van valami ezzel a kanapéval. Jó érzés, amikor ránk talál egy olyan lány, akiről azt érezzük, hogy ő a mi kliensünk: hogy beszélgetni is lehet vele, szép ruhát lehet neki készíteni, örül, ha ötleteket adunk, ha szép lesz. Ez elégtétel. A többség szerencsére ilyen. Ez nem lesz rutinszerű, mindenik új kihívás” – véli Emőke.

A ruhák kell alkalmazkodjanak

Eszter számos színházi előadásban is közreműködött már. „A színházi jelmez is érdekes, izgalmas és nagy kihívást jelentenek. Ez a fajta munka akkor tud jól működni, ha a rendezővel, színésszel közösen születik meg a végeredmény. Mindig van egy pillanat a próbafolyamatban, amikor nagyon el vagyok veszve, nagyon rossz úton vagyok. Aztán a bemutatón minden megváltozik, amikor látom egyben az egészet, fénnyel, színészi játékkal, közönséggel, akkor valahogy minden átalakul.”

Már az egyetemi évek alatt elkezdett övtáskákat készíteni, amelyeket egy blog (delides.com) oldalon mutatott be Delikates (a delikát és az Eszterből ötvözve) név alatt. Amióta együtt dolgoznak Emőkével, a Delikates dizájn a ruhákra is kiterjedt. „Igazából a kliens áll a középpontban, hogy kinek tervezünk. És úgy látjuk, hogy mi azoknak dolgozunk, akik tudatosan vásárolnak, és általában valami kedveset keresnek. Akik hasonló értékeket keresnek, mint mi, mind kulturálisan, mind szabadidős tevékenységben, keresik az újdonságot, aktív társadalmi életet élnek” – mutatta be röviden Eszter a Delikates koncepcióját.

Legutóbbi kollekciójuknál, a hordhatóságot tartották szem előtt és a nőiességet próbálták hangsúlyozni. „Egyfajta laza nőiességet, ami nem dominálja az egyéniséget, hanem a ruha ruha marad, a viselője hangulatához igazodik, kényelmes, csinos benne, jól érzi magát a viselésekor. Igyekeztünk olyan anyagokat használni, ami bőrbarát, könnyen viselhető, nem igényel túl nagy karbantartást. Egy bizonyos mértékben az aktuális, idei trendekhez igazodott. Az erős színek dominálnak. Az idei szezonban szinte sehol nem látunk feketét, barnákat, inkább minden vidám, erős minták vannak, sok szín sok minta együtt. Az anyaghasználatban a csipke és a könnyen eső laza selyem, lenvászon részesül előnyben. Egy olyan fajta lazaság jellemzi, ami mögött az aktív nő áll. Az aki sok mindent csinál egy nap, sok mindenkire van ideje, legkevésbé magára, és ezért nagyon fontos, hogy milyen ruhában van” – jellemezte a kollekciót György Eszter.

„Nemcsak erre a kollekcióra, hanem az elkövetkezőkre, egyáltalán az egész Delikates-gondolatra ez érvényes. Nem szeretnénk olyan ruhákat készíteni, amiket „megkínozunk” és a viselője meg kell kínlódjon vele, hogy hordja, hanem olyant, amely egyszerűen az élet része” – összegezte Szász Emőke.