Rituális groove-zene a Ronintól

A svájci Nik Bärtsch népszerűsége annak is tulajdonítható, hogy a dzsesszen belül egy új műfajt hozott létre, „olyat csinál, ami eddig még nem volt”. Ezt rituális groove-zenének nevezik, és valami különleges tehetséggel kombinálja össze a komolyzenei hagyományt, a tudást, a zeneszerkesztést, a szerzési tudást a klubzenére jellemző ritmusokkal. Ezt a két szélsőséget úgy közelítette, hogy bárki számára hallgathatóvá vált egy komolyzenei-szerzési tudásból származó zene és az ezzel kombinált groove-ok – hangzott el a beszélgetés elején, amikor Szőcs Attilát, a Ronin helyi képviselőjét, Szilágyi Nórát, a fesztivál főszervezőjét, Szakáll Attila zenészt, Hompoth Arthur zenészt, valamint Bene Zoltán zenész-zenetanárt kérdeztem arról, hogy mitől különleges ez a svájci zenész és a Ronin nevű zenei projektje.

„Amit manapság groove-nak neveznek, az a ritmusok periódusos ismétlése. Általában rövid groove-októl hosszú groove-okig szokott változni. A groove az a periódus, amikor egy zene alatt elszámolunk kettőig vagy négyig, amikor érezzük, hogy ez a periódus ismétlődik. Nik Bärtschnél ezek a groove-ok hosszúak az európai fülhöz képest, mégis valahogy úgy vannak felépítve, hogy élvezhető” – mutatott rá Hompoth Arthur. „Igazából a groove a mostani tánczenéknek és ritmusos muzsikának – pop, rock, funk – is alapja, az adja a lüktetést” – magyarázta Szakáll Attila. „A groove-okat egymásra teszik, mindenik zenekari tag groove-okat játszik, de mindeniknél máshol van az egy, a lényeg az, hogy egy olyan jó játék lesz, amely tényleg egy rituálé hangulatú” – kapcsolódott be a beszélgetésbe Bene Zoltán is.

Mint elmondták, többek között azért is különleges a zenekar zenéje, mert mindenik zenész más ritmust, más groove-ot játszik, de ezek tökéletesen illeszkednek, és egységes benyomást keltenek. A négy művész (Nik Bärtsch: zongora, Kaspar Rast: dobok, Sha: basszusklarinét, nagybőgő, altszaxofon, Thomy Jordi: basszusgitár) zenéjét rendkívül nagy önfegyelem jellemzi.

„2008-ban találkoztam ezzel a zenével először. A Tündérground zenekarunk Cserkész Jimyvel volt egy közös turnén, és ő mesélt a Roninról nekünk. Miután hazajöttünk, elkezdtük hallgatni, és utána már megfertőződtünk” – emlékezett vissza Szakáll Attila, aki Szőcs Attilával együtt később élőben is látta zenélni a svájci zenekart. A Ronin rajongói hangsúlyozták, hogy ezt a zenét hallgatni kell, időt kell rá szánni, mert hosszú folyamatok vannak benne. „Én zenész lévén belehallgattam tíz percet, és elsőre nagyon nem tetszett. Aztán amikor egyszer elkapott a gépszíj, végighallgattam, és szenzációs volt. Rájöttem, hogy van egy mondanivalója, egy folyamat, amelyet végig kell követni” – mesélte Bene Zoltán. Szőcs Attila hozzáfűzte: Bärtsch is azt állítja, hogy az ő zenéjüket valóban hallgatni kell, nem egy bulis zene. A rituális jelző arra utal, hogy aki hallgatja, annak támpontot nyújtanak valamennyire ahhoz, hogy magába tudjon fordulni. Ha valaki figyelemmel hallgatja ezt a zenét, abban segíti, hogy összeszedje a gondolatait, hogy képes legyen egy tudatosabb állapotba kerülni.”

Összegzésül elmondták, hogy a Ronin zenéjében a komolyzene különleges módon találkozik a tánczenében is elterjedt groove-okkal, emiatt lehet, hogy a koncertjeiken a klubber és a komolyzenehallgató egymás mellett ül a nézőtéren. A csíkszeredai koncertet bent tartják a Szakszervezetek Művelődési Házában, egyrészt azért, mert a Nagy István Művészeti Iskolától kapott koncertzongorát nem szabad szabadtérre kivinni, másrészt azért, hogy az esetleges háttérzajok ne zavarják sem az alkotókat, sem a befogadást.

„Ne ijedjenek meg az emberek” – kacagott Szilágyi Nóra. „Én nem vagyok zenész, nem tudom ezeket a zeneelméleti dolgokat, de ha elmegyek egy ilyen koncertre, és meghallgatok egy ilyen jellegű zenét élőben, annak tuti, hogy hatása van és nagy élmény. Feldob, feltölt, nem kell megijedni az elméleti résztől.”

Nik Bärtschet és zenekarát 2011-ben a Wall Street Jurnal a hat legjobb élő zenekar közé sorolta. Ennek a hátterében az úgynevezett Montag Series (Hétfői sorozatok) áll, amely egy 2004-től működő projekt, és arról szól, hogy a zenekar minden hétfőn délután egy zürichi klubban workshopot tart, este pedig zenél. A tavalyi MiniJazz Fesztiválra is többek között ezért nem jöttek el, mert a vasárnapi koncert után nem értek volna vissza a hétfői fellépésükre. Jelenleg pedig a koncertet a zenekar főtámogatójának, a Salvator keserűlikőrnek köszönhetően lehetett megszervezni.

„Nagyon örvendek, hogy Csíkszeredába sikerül elhozni őket, mert a zene történetében is egy mérföldkő a zenéjük, mindenképp egy új dolognak nevezném. És miért ne lehetne egy kisvárosban egy élő koncerten követni, élvezni? Ez mindenképp óriási eredmény a szervezőknek. Óriási lépés, hogy egy ilyen zenekart tud elhozni, amely a világ nagyszínpadain játszik” – zárta a beszélgetést Szakáll Attila.

Kedvezmények

A szervezők úgy döntöttek, hogy a sztárvendég koncertjére nem árulnak külön jegyet borsos áron, hanem belefoglalják a bérlet, illetve az aznapi jegy árába. Ugyanakkor Csíkszeredában (jegyek az Ólommadár kávézóban és a Szakszervezetek Művelődési Házában), Székelyudvarhelyen (G. Café) és Sepsiszentgyörgyön (Tein Teaház) az első 100 vásárlónak 50 lejbe kerül a háromnapos bérlet. Szombatra – amikor a Ronin is fellép – 35 lejbe kerül a napi belépő.