Pöszeség, dadogás – a leggyakoribb beszédhibák

– Melyek a leggyakoribb beszédhibák?

– A beszédhibás gyerekek nyolcvan százaléka pösze, selyp – ahogy ezt általában mondják. Ennek lehet szervi oka – az ajak, a fogak rendellenességei –, de ez csak kis százalékban jellemző. A legtöbb gyerek esetében funkcionális a probléma, tehát nem elég fejlett a hallásmegkülönböztető képesség, vagy renyhe még a beszédszervek működése – ez okozza a pöszeséget. Kezelni lehet, megvan ennek a módszertana, és a szülők is tudnak segíteni, be tudnak kapcsolódni az otthoni gyakorlásba. A második leggyakoribb probléma a dadogás. Ez már komolyabb, eléggé súlyos probléma és általában nem tudunk prognózist mondani, mert nagyon sokféle oka lehet – legtöbbször pszichés trauma okozza. Ennek a kezelése már csapatmunka, pszichológus, gyerekideggyógyász, logopédus vesz részt benne.

Létezik a beszédfejlődés során – nem törvényszerű, de előfordul – élettani pöszeség és élettani dadogás. Az élettani dadogás sok gyereknél – főleg az alkatilag érzékenyebb gyerekeknél – megjelenhet átmenetileg, akkor, amikor a gyerek gondolkodása még gyorsabb, mint amennyire a beszédszervek mozogni tudnak. Nagyon nagyon fontos, hogy a szülők vagy a környezet hogyan reagál erre a jelenségre, mert ha például idegesek, megijednek vagy javítgatják, tehát ha nem megfelelően állnak hozzá, akkor ez rögzülhet, és patológiás dadogássá válhat. Ugyanígy van élettani pöszeség is. A pöszeség akkor nem élettani, hanem patológiás, ha egy 4–5 éves gyereknél, aki másfél-két éves korában kezdett el beszélni, még mindig fennáll. Tehát akkor forduljanak a szülők szakemberhez, ha egy gyerek, amelyik időben elkezdett beszélni, négy-öt éves korában még mindig pösze vagy még mindig dadog. Nagyon fontos, hogy mikor kezdett el a gyerek beszélni, mert ha például háromévesen kezdett el beszélni – a megkésett beszédfejlődés is gyakori beszédhiba – akkor ugyanúgy végig kell járnia a beszédfejlődés fokozatait, és elhúzódnak nála az élettani beszédhibák. A beszédhibák közt előfordul még az orrhangzós beszéd is, de az ritkábban.

– Mit tehetnek a szülők otthon?

– A pöszeség megelőzésére a legfontosabb, hogy tisztán beszéljünk a gyerekkel, tehát ne gügyögjünk, hanem normálisan, érthetően beszéljünk vele. Ha nem tudja a gyerek helyesen kiejteni a hangokat, akkor ne erőltessük, mert megvan ennek is a veszélye. A szülők segíthetnek abban, hogy ha már jár a gyerek kezelésre vagy foglalkozásra, akkor amit itt megtanulnak, azt otthon együtt gyakorolják a gyerekkel. Nem szabad folyton javítgatni a gyereket, mert az elveszi a beszédkedvét, gátlásai alakulhatnak ki. A dadogók esetében nagyon fontos, hogy ne szerepeltessék a gyereket, ne erőltessék, hogy mondjad, hanem nyugodtan, inkább vele együtt kell mondani a szavakat, és sokat kell mesélni. Semmiképpen nem szabad erőltetni, mert ha kialakul a beszédfélelem, akkor az már pszichoterápiás kezelést igényel.

A teljes interjút a Csíki Hírlap péntek–vasárnapi, október 15–17-i számában, az Egészségünkre rovatban olvashatják.